bosszúállás fn 4A

1. ’a bosszút áll szókapcsolattal kifejezett cselekvés’ ❖ Oh! miért kell nékem az én ellenségim’ boſzſzú-álláſoknak fel-áldoztatnom! (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353002, 40).

2. ’vmely elszenvedett sérelmet megtorló tett, cselekedet’ ❖ [Venus] boſzſzú állást  magábann fzött (1789 Barcsay Ábrahám 7019004, 86) | [vannak], kik az emberi Nemzetnek minden féle bajaiban’ s nyomorúságaiban csupán isteni bűntetést, ’s boszszúállást látnak (1830 Imre János 8195001, 17) | lelketlen kegyetlenséggel végrehajtott bosszúállások (1915 Ambrus Zoltán CD10) | Megtaláljuk a bosszúállás alattomos és nyilt formáit egyaránt. A falvakban a tűz hol itt, hol ott ütötte fel fejét (1940 Giday Kálmán 2202002, 243) | [a karhatalmista] valószínűleg bosszúállás áldozata lett (2000 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’a bosszú végrehajtására sarkalló haragos indulat’ ❖ bús szívem tsak boszszú-állást szl, Reszkessetek újra gerjedett tzemtl (1772 Bessenyei György¹ C1075, 101) | A’ boszszúállás vezeti lépéseit (1829 Fogarasi Nagy Pál 8326005, 115) | A keményszivűség és bosszúállás, mely a hatalom birtokosait annyiszor megfertőzteti, az ő lelkétől mindenha távol maradt (1905 Evangélikus Családi Lap 2105001, 81) | A szörnyűségek túlélése utáni történelmi másnapon én még a bosszúállás beteges föllobbanását is megértem, noha elítélem (1990 Csoóri Sándor 9090057, 335).

Sz: bosszúállási.

Vö. CzF. boszúállás · boszuállás; ÉrtSz.; TESz. bosszú; ÉKsz.; SzT.

bosszúállás főnév 4A
1.
a bosszút áll szókapcsolattal kifejezett cselekvés
Oh! miért kell nékem az én ellenségim’ boſzſzú-álláſoknak fel-áldoztatnom!
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
2.
vmely elszenvedett sérelmet megtorló tett, cselekedet
[Venus] boſzſzú állást  magábann fzött
(1789 Barcsay Ábrahám)
[vannak], kik az emberi Nemzetnek minden féle bajaiban’ s nyomorúságaiban csupán isteni bűntetést, ’s boszszúállást látnak
(1830 Imre János)
lelketlen kegyetlenséggel végrehajtott bosszúállások
(1915 Ambrus Zoltán)
Megtaláljuk a bosszúállás alattomos és nyilt formáit egyaránt. A falvakban a tűz hol itt, hol ott ütötte fel fejét
(1940 Giday Kálmán)
[a karhatalmista] valószínűleg bosszúállás áldozata lett
(2000 Országgyűlési Napló)
3.
a bosszú végrehajtására sarkalló haragos indulat
bús szívem tsak boszszú-állást szl, Reszkessetek újra gerjedett tzemtl
(1772 Bessenyei György¹)
A’ boszszúállás vezeti lépéseit
(1829 Fogarasi Nagy Pál)
A keményszivűség és bosszúállás, mely a hatalom birtokosait annyiszor megfertőzteti, az ő lelkétől mindenha távol maradt
(1905 Evangélikus Családi Lap)
A szörnyűségek túlélése utáni történelmi másnapon én még a bosszúállás beteges föllobbanását is megértem, noha elítélem
(1990 Csoóri Sándor)
Sz: bosszúállási
Vö. CzF. boszúállás · boszuállás; ÉrtSz.; TESz. bosszú; ÉKsz.; SzT.

Beállítások