bot fn 3A1

1. (fás) növényről vágott, ill. fából, fémből stb. készült, ált. 1–2 m hosszú, kb. hüvelyknyi vastagságú, es. kampóban végződő rúdszerű eszköz, amelyet támaszkodásra, kapaszkodásra, ütésre, vminek a nyeléül stb. kézben fogva használnak’ ❖ [Jézus] sokat megpofozott farizeusokból S némelyt bottal zött galamb-árusokból (1772 Barcsay Ábrahám 7019026, 52) | Lyukaszt mindenik [ültető] a’ maga bottjával, egy ollyan forma hosszaságu vagy mélységü lyukat, a’ míllyen hosszú az oda űltetendő gyökér (1805 Pethe Ferenc 8364014, 178) | Jó hosszú botjára Jancsi támaszkodott (1844 Petőfi Sándor C3506, 187) | hegymászó botok (1847 Pákh Albert 8347012, 259) | [a kolostor kapuján zörgetőnek egy nyíláson] egy hosszú botra tűzve egy kis vakarcscipót dugnak ki (1882 Jókai Mór CD18) | Botnak legjobb a somfa (1911 Malonyay Dezső 8292025, 99) | görbe végű tölgyfa bot (1920 Móricz Zsigmond CD10) | nézte a lámpagyújtó botját (1925 Babits Mihály C0695, 339) | Bánffy báróné egy szép, ezüst fogantyús bottal lepte meg [Gyulai Pált] (1941 Papp Ferenc¹ C3427, 586) | botokkal felfegyverkezett emberek őrizték a vermet (1981 Mohás Lívia 1109003, 150) | [Gyöngyharmat Palkó] varázs erejű botot kap (1999 Új Könyvek CD29).

1a. ’vakok és gyengén látók tájékozódását, gyalogos közlekedését segítő(, vékony, rugalmas, fehér színű) rúdféle eszköz’ ❖ a mai világban nem csak a testi, de a lelki vakok is bottal járnak körül (1871 e. Eötvös József C1600, 285) | a szoba sötétjében is mozgott valami, alighanem a vak ember, botjának a kopogását is hallotta, rövid szünetekben szabályosan ismétlődőn (1929 Heltai Jenő 9239059, 17) | [a látássérültek segédeszközei] közül egyedül a szemüveg és a fehér bot részesül támogatásban (2000 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’gumibot’ ❖ az izraeli katonák éleslőszerrel, gumilövedékekkel, továbbá botokkal és könnygázzal igyekeztek szétoszlatni a megmozdulás résztvevőit (1995 Magyar Hírlap CD09) | A rendőrök [Galileában] botok és könnygáz alkalmazásával durván szétoszlatták a kődobáló tüntetőket (1998 Magyar Hírlap CD09).

1c. (jelzővel) (rég)(tüskés) fémbunkóban végződő, ütésre haszn., rövid nyelű fegyver; buzogány’ ❖ Lántzos bot: ón-gombos, brös hadi-bot, buzogány (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 133) | lánczos bot, kallangós bot, fejes bot, tollas bot, mind megannyi különféle buzogánynak volt a neve (1895 Bárczay Oszkár C0793, 114) | [1623-ban a román harcosok kapitánya] kezebeli tollas botját hajította a német nyakába (1973 Sütő András 2042008, 181).

1d. ’irányító mozdulatokat jól láthatóvá tevő pálca’ ❖ [Párizsból visszatérve mesélt] a rendőr fehér botjáról, melyet a forgalom könnyebb lebonyolitására az összetorlódott kocsik előtt fel szokott nyujtani (1912 Kosztolányi Dezső 9359183, 79) | Andalodjunk el a katonazenekartól, ahogy magasba lendíti botját a tamburmajor (1989 Konrád György 9351005, 20).

2. ’játék, sport, ill. tánc során ütésre, irányításra stb. haszn. rúdszerű eszköz’ ❖ lapdaütő botot (1878 Hamary Béla 8178001, 8) | [egy fajta labdajátékban] a balra ütésnél a bal kéz van a bot végén (1885 Porzsolt Lajos 8375001, 10) | A kisleányom karikázik, Csattog a bot vigan és fürgén (1928 Tóth Árpád C4230, 239) | [a terelő tekézés] a hokizásra emlékeztet: a kondás [szerepű játékos] azon van, hogy a tekét botjával a középső, nagy lyukba [gurítsa] (1982 NéprajziLex. CD47) | [szólópásztortáncainkra] elsősorban az eszköz – rendszerint bot vagy balta – virtuóz forgatása, játékos kezelése a jellemző (1990 Magyar néprajz CD47).

2a. ’síbot’ ❖ Abban a percben, amikor […] a láb rálép a hóba fektetett sítalpra és a botok maguk mögé taszítják a mindennapot, kezdetét veszi valami boldogító folyamat (1938 Becht Rezső CD52) | A sízők hunyorogtak a hótakaró fehérségétől, gyakran megálltak, állukkal botjaikra támaszkodva pihentek (1965 Makai Imre ford.–Pausztovszkij 9418005, 53) | a lécek és a botok csak a kocsi tetejére kerülhetnek, a jó síléctartó tehát alapvető kelléke mindazoknak, akik síautózásra vállalkoznak (2000 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’stafétabot’ ❖ [a csapat] világrekordot futott stafétájának utolsó tagja: Szabó Miklós átveszi a botot Iglóitól (1939 Képes Sport aug. 22. C7038, 1) | [a váltás] nagyon rosszul sikerült. Bánhalmi valósággal állva vette át a botot (1950 Népsport júl. 17. C5350, 26) | A legjobbunk, Goldoványi Béla sem tartozott a jól váltó emberek közé, a botot hozó Csányi Gyuri mindig szólt neki: várjál már, ne siess annyira a hajrával (1994 Magyar Hírlap CD09).

2c. ’hokiütő’ ❖ [a phoenixi jégkorongcsapat] hátvédje, MacIntyre bottal Cullen arcába vágott, a játékos arca felszakadt, arccsontja eltört (1998 Magyar Hírlap CD09) | [Bognár Nándor a] február 14-ei találkozón botjával arcon ütötte Stephan Sommert, aki orrcsonttörést szenvedett (1999 Magyar Hírlap CD09).

2d. ’horgászbot’ ❖ ? Milyen jó volna, majd, ha jön a béke itt őgyelegni, […] hosszú bottal, mint szelíd halász! (1936 Jékely Zoltán 9278002, 4) | [a horgászok] sietve szedték elő botjaikat (1952 Magyar Nemzet dec. 18. C4792, 18) | Ül a horgász hosszú bottal, mint egy szobor, oly nyugodtan. Majd a karján mutatja: ekkora volt a potyka! (1973 Weöres Sándor 9788441, 41) | a horgászeszközöket tekintik át a szerzők a horogtól a boton át egészen a csónakig (1997 Új Könyvek CD29).

2e. (rég) ’〈tornában:〉 szabadgyakorlatokhoz haszn., gyermekek és leányok számára fából, férfiak számára vasból készült 1–1,2 m hosszú egyenes rúd’ ❖ Társas gyakorlatoknál a hosszabb botokat használják (1893 PallasLex. CD02) | Különösen kedveltek a társas botgyakorlatok is, amelyeknél két tornász tartja a botot, míg egy harmadik azon függési, húzódási, átfordulási és más gyakorlatokat végez (1926 TolnaiÚjLex. C5719, 251).

3. (átv is) ’uralkodói, püspöki v. bírói tekintélyt és hatalmat jelképező rúdszerű eszköz’ ❖ [a magyarok] Svátoplugot megvervén, Orſzágának jó nagy darabját a’ magok bottyok alá hajták (1792 e. Szaitz Leó C3796, 79) | [Kína császára előtt] minden, az első tisztviselőtől minisztertől, az utolsó koldusig egyenlő, ’s bot alatt van (1845 Palkovics Antal 8350003, 91) | [Thököly] kezében hozá a fejedelmi zászlós botot (1853 Jókai Mór C2241, 89) | A multban nem az észbeli tehetség, hanem a vagyon szerint osztogatták a bírói botot (1947 Szabad Föld aug. 3. C1537, 2) | Ősidőktől fogva ismeretes a bot, mint hatalmi jelvény, jogar (1993 BibliaiLex. CD1207).

4. ’vkire mért botütés(ek sorozata) mint testi büntetés’ ❖ A’ szép szóért botot, keményért kalátsot nyerhetsz paraszt embertl (1793 Kovács Pál¹ C2763, 144) | [Gróf Pálffy Ferenc] Kufsteinban botokat szenvede (1828 Kazinczy Ferenc 7163039, 168) | Deresre húzták az 50 botra itélt cigányt (1858 Szokoly Viktor C4049, 67) | ötven botot veretett rám, mert szállást adtam éjszakára egy bujdosó honvédnek (1917 Benedek Elek C0927, 21) | [az 1768-as törvénykönyv] annak a tulajdonosnak, aki gesztenyésében állatot legeltet, 32 forint bírságot helyez kilátásba, ha szolga teszi, huszonöt botot kap (1986 Szabó Jenő CD52).

5. (nyj/szleng) ’hímvessző’ ❖ bot [=] hímvessző (1998 Kövecses Zoltán C6262, 43).

Ö: ásó~, bambusz~, bunkós~, furkós~, gumi~, horgász~, juhász~, kampós~, koldus~, marsall~, ólmos~, pásztor~, peca~, séta~, sí~, staféta~, turista~, vándor~, varázs~.

UB: -gyakorlat.

ÖU: püspök~, váltó~.

Sz: botocska.

Vö. CzF. bot²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. bot¹; ÚMTsz.

bot főnév 3A1
1.
(fás) növényről vágott, ill. fából, fémből stb. készült, ált. 1–2 m hosszú, kb. hüvelyknyi vastagságú, es. kampóban végződő rúdszerű eszköz, amelyet támaszkodásra, kapaszkodásra, ütésre, vminek a nyeléül stb. kézben fogva használnak
[Jézus] sokat megpofozott farizeusokból S némelyt bottal zött galamb-árusokból
(1772 Barcsay Ábrahám)
Lyukaszt mindenik [ültető] a’ maga bottjával, egy ollyan forma hosszaságu vagy mélységü lyukat, a’ míllyen hosszú az oda űltetendő gyökér
(1805 Pethe Ferenc)
Jó hosszú botjára Jancsi támaszkodott
(1844 Petőfi Sándor)
hegymászó botok
(1847 Pákh Albert)
[a kolostor kapuján zörgetőnek egy nyíláson] egy hosszú botra tűzve egy kis vakarcscipót dugnak ki
(1882 Jókai Mór)
Botnak legjobb a somfa
(1911 Malonyay Dezső)
görbe végű tölgyfa bot
(1920 Móricz Zsigmond)
nézte a lámpagyújtó botját
(1925 Babits Mihály)
Bánffy báróné egy szép, ezüst fogantyús bottal lepte meg [Gyulai Pált]
(1941 Papp Ferenc¹)
botokkal felfegyverkezett emberek őrizték a vermet
(1981 Mohás Lívia)
[Gyöngyharmat Palkó] varázs erejű botot kap
(1999 Új Könyvek)
1a.
vakok és gyengén látók tájékozódását, gyalogos közlekedését segítő(, vékony, rugalmas, fehér színű) rúdféle eszköz
a mai világban nem csak a testi, de a lelki vakok is bottal járnak körül
(1871 e. Eötvös József)
a szoba sötétjében is mozgott valami, alighanem a vak ember, botjának a kopogását is hallotta, rövid szünetekben szabályosan ismétlődőn
(1929 Heltai Jenő)
[a látássérültek segédeszközei] közül egyedül a szemüveg és a fehér bot részesül támogatásban
(2000 Magyar Hírlap)
1b.
az izraeli katonák éleslőszerrel, gumilövedékekkel, továbbá botokkal és könnygázzal igyekeztek szétoszlatni a megmozdulás résztvevőit
(1995 Magyar Hírlap)
A rendőrök [Galileában] botok és könnygáz alkalmazásával durván szétoszlatták a kődobáló tüntetőket
(1998 Magyar Hírlap)
1c. (jelzővel) (rég)
(tüskés) fémbunkóban végződő, ütésre haszn., rövid nyelű fegyver; buzogány
Lántzos bot: ón-gombos, brös hadi-bot, buzogány
(1792 Baróti Szabó Dávid)
lánczos bot, kallangós bot, fejes bot, tollas bot, mind megannyi különféle buzogánynak volt a neve
(1895 Bárczay Oszkár)
[1623-ban a román harcosok kapitánya] kezebeli tollas botját hajította a német nyakába
(1973 Sütő András)
1d.
irányító mozdulatokat jól láthatóvá tevő pálca
[Párizsból visszatérve mesélt] a rendőr fehér botjáról, melyet a forgalom könnyebb lebonyolitására az összetorlódott kocsik előtt fel szokott nyujtani
(1912 Kosztolányi Dezső)
Andalodjunk el a katonazenekartól, ahogy magasba lendíti botját a tamburmajor
(1989 Konrád György)
2.
játék, sport, ill. tánc során ütésre, irányításra stb. haszn. rúdszerű eszköz
lapdaütő botot
(1878 Hamary Béla)
[egy fajta labdajátékban] a balra ütésnél a bal kéz van a bot végén
(1885 Porzsolt Lajos)
A kisleányom karikázik, Csattog a bot vigan és fürgén
(1928 Tóth Árpád)
[a terelő tekézés] a hokizásra emlékeztet: a kondás [szerepű játékos] azon van, hogy a tekét botjával a középső, nagy lyukba [gurítsa]
(1982 NéprajziLex.)
[szólópásztortáncainkra] elsősorban az eszköz – rendszerint bot vagy balta – virtuóz forgatása, játékos kezelése a jellemző
(1990 Magyar néprajz)
2a.
Abban a percben, amikor […] a láb rálép a hóba fektetett sítalpra és a botok maguk mögé taszítják a mindennapot, kezdetét veszi valami boldogító folyamat
(1938 Becht Rezső)
A sízők hunyorogtak a hótakaró fehérségétől, gyakran megálltak, állukkal botjaikra támaszkodva pihentek
(1965 Makai Imre ford.Pausztovszkij)
a lécek és a botok csak a kocsi tetejére kerülhetnek, a jó síléctartó tehát alapvető kelléke mindazoknak, akik síautózásra vállalkoznak
(2000 Magyar Hírlap)
2b.
[a csapat] világrekordot futott stafétájának utolsó tagja: Szabó Miklós átveszi a botot Iglóitól
(1939 Képes Sport aug. 22.)
[a váltás] nagyon rosszul sikerült. Bánhalmi valósággal állva vette át a botot
(1950 Népsport júl. 17.)
A legjobbunk, Goldoványi Béla sem tartozott a jól váltó emberek közé, a botot hozó Csányi Gyuri mindig szólt neki: várjál már, ne siess annyira a hajrával
(1994 Magyar Hírlap)
2c.
[a phoenixi jégkorongcsapat] hátvédje, MacIntyre bottal Cullen arcába vágott, a játékos arca felszakadt, arccsontja eltört
(1998 Magyar Hírlap)
[Bognár Nándor a] február 14-ei találkozón botjával arcon ütötte Stephan Sommert, aki orrcsonttörést szenvedett
(1999 Magyar Hírlap)
2d.
?
Milyen jó volna, majd, ha jön a béke itt őgyelegni, […] hosszú bottal, mint szelíd halász!
(1936 Jékely Zoltán)
[a horgászok] sietve szedték elő botjaikat
(1952 Magyar Nemzet dec. 18.)
Ül a horgász hosszú bottal, mint egy szobor, oly nyugodtan. Majd a karján mutatja: ekkora volt a potyka!
(1973 Weöres Sándor)
a horgászeszközöket tekintik át a szerzők a horogtól a boton át egészen a csónakig
(1997 Új Könyvek)
2e. (rég)
〈tornában:〉 szabadgyakorlatokhoz haszn., gyermekek és leányok számára fából, férfiak számára vasból készült 1–1,2 m hosszú egyenes rúd
Társas gyakorlatoknál a hosszabb botokat használják
(1893 PallasLex.)
Különösen kedveltek a társas botgyakorlatok is, amelyeknél két tornász tartja a botot, míg egy harmadik azon függési, húzódási, átfordulási és más gyakorlatokat végez
(1926 TolnaiÚjLex.)
3. (átv is)
uralkodói, püspöki v. bírói tekintélyt és hatalmat jelképező rúdszerű eszköz
[a magyarok] Svátoplugot megvervén, Orſzágának jó nagy darabját a’ magok bottyok alá hajták
(1792 e. Szaitz Leó)
[Kína császára előtt] minden, az első tisztviselőtől minisztertől, az utolsó koldusig egyenlő, ’s bot alatt van
(1845 Palkovics Antal)
[Thököly] kezében hozá a fejedelmi zászlós botot
(1853 Jókai Mór)
A multban nem az észbeli tehetség, hanem a vagyon szerint osztogatták a bírói botot
(1947 Szabad Föld aug. 3.)
Ősidőktől fogva ismeretes a bot, mint hatalmi jelvény, jogar
(1993 BibliaiLex.)
4.
vkire mért botütés(ek sorozata) mint testi büntetés
A’ szép szóért botot, keményért kalátsot nyerhetsz paraszt embertl
(1793 Kovács Pál¹)
[Gróf Pálffy Ferenc] Kufsteinban botokat szenvede
(1828 Kazinczy Ferenc)
Deresre húzták az 50 botra itélt cigányt
(1858 Szokoly Viktor)
ötven botot veretett rám, mert szállást adtam éjszakára egy bujdosó honvédnek
(1917 Benedek Elek)
[az 1768-as törvénykönyv] annak a tulajdonosnak, aki gesztenyésében állatot legeltet, 32 forint bírságot helyez kilátásba, ha szolga teszi, huszonöt botot kap
(1986 Szabó Jenő)
5. (nyj/szleng)
bot [=] hímvessző
(1998 Kövecses Zoltán)
ÖU: püspökbot, váltóbot
Sz: botocska
Vö. CzF. bot²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. bot¹; ÚMTsz.

Beállítások