bőbeszédű mn 18C (kissé pejor is)

1. ’mondanivalóját terjengősen, (feleslegesen) hosszan, a (lényegtelen) részletekre is kitérve előadó 〈személy〉’ ❖ Ne légy felette böv beszédü (1779 Szlávy Pál ford.–Vives C4045, 125) | A mulatságos aggastyán hamiskásan kacsintott […], mert a bor már bőbeszédűvé tette (1897 Mikszáth Kálmán 8312009, 215) | úgy jártam, mint a bőbeszédű vendég, ki sok-sok órán át cseveg s csak akkor csillapul le a beszéd-dűh, mikor látja, hogy a vendégsereg el-elszunyókál (1938 e. Dsida Jenő 9114060, 142) | Csurka hősei […] kristálytiszta logikával elemzik saját lelkiállapotukat és a világot. Feltűnően bőbeszédűek (1982 Radnóti Zsuzsa 1128003, 174).

2. (feleslegesen) terjengős, (túlzottan) részletező 〈beszéd, írás(mód) stb.〉’ ❖ Amazok okozták aztán a’ bő beszédű [előadást] (1796 Márton István C3040, 41) | [egy fiatalember] bőbeszédű leveleiben oly komolyan boldogtalannak és önkinzónak mutatta magát, hogy lehetetlen volt olyan egyéniséget képzelni (1874 Szász Károly² C3843, 218) | [Proust] bőbeszédű leírásaiban kevés a fényképészeti tény, de annál mélyebb a látomás (1932 Németh László² 9485016, 46) | Máriska néni nagy tálcával jött, s bőbeszédűen számolt be az esti előadásról (1968 Thury Zsuzsa 9709003, 216) | [az ábrázolt jelenet készítésekor a] mesternek módja volt bőbeszédűbb előadásra (1985 László Gyula¹ 2007011, 338).

J: bőszavú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

bőbeszédű melléknév 18C (kissé pejor is)
1.
mondanivalóját terjengősen, (feleslegesen) hosszan, a (lényegtelen) részletekre is kitérve előadó 〈személy〉
Ne légy felette böv beszédü
(1779 Szlávy Pál ford.Vives)
A mulatságos aggastyán hamiskásan kacsintott […], mert a bor már bőbeszédűvé tette
(1897 Mikszáth Kálmán)
úgy jártam, mint a bőbeszédű vendég, ki sok-sok órán át cseveg s csak akkor csillapul le a beszéd-dűh, mikor látja, hogy a vendégsereg el-elszunyókál
(1938 e. Dsida Jenő)
Csurka hősei […] kristálytiszta logikával elemzik saját lelkiállapotukat és a világot. Feltűnően bőbeszédűek
(1982 Radnóti Zsuzsa)
2.
(feleslegesen) terjengős, (túlzottan) részletező 〈beszéd, írás(mód) stb.〉
Amazok okozták aztán a’ bő beszédű [előadást]
(1796 Márton István)
[egy fiatalember] bőbeszédű leveleiben oly komolyan boldogtalannak és önkinzónak mutatta magát, hogy lehetetlen volt olyan egyéniséget képzelni
(1874 Szász Károly²)
[Proust] bőbeszédű leírásaiban kevés a fényképészeti tény, de annál mélyebb a látomás
(1932 Németh László²)
Máriska néni nagy tálcával jött, s bőbeszédűen számolt be az esti előadásról
(1968 Thury Zsuzsa)
[az ábrázolt jelenet készítésekor a] mesternek módja volt bőbeszédűbb előadásra
(1985 László Gyula¹)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások