bődül tn ige 1c1 (tárgyragos határozóval is)

1. ’〈szarvasmarha, es. egyéb (vad)állat〉 rövid bőgő hangot ad, bőgni kezd, ill. 〈ritk. állat torka, szája〉 ilyen hangot ad’ ❖ Bődülni, bőgni, bömbölni; Mugire (1795 k. Takáts Rafael C4082, B[r]) | Semmi állat – meg nem állhat, Hogyha [a vén oroszlán] szörnyü torka bődül (1861 Szász Károly² 8426051, 158) | az ingovány jegén sovány bölömbika jár peckesen s gyarlón kitárva szárnyait begyesen pipiskél, majd a holdra bődül (1926 Kosztolányi Dezső ford.–Wilde CD01) | az ökrök néha egymásra bámulnak, talán mélán bődülnek egyet (1959 Szentkuthy Miklós 9664004, 95).

2. ’〈személy, ill. ritk. annak torka, szája〉 erre emlékeztető rövid hangot hallat’ ❖ Mondhatom kend fell, hogy nagy torka van, úgy tud bdülni hogy a’ viz’ fenekére-is meg-hallik (1790 Kóré Zsigmond ford.–Kotzebue C2744, 49) | Hol a frakkod? bődültem Laczira (1886 Rákosi Viktor C3602, 111) | olyat bődült [Jónás] bozontos szája, hogy azt hitték, a szinre bika lép (1938 Babits Mihály 9014106, 16) | Leckéd kéész? – bődül felénk egy túlnövekedett iskolás (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈tárgy, természeti jelenség〉 rövid, erőteljes, messze hangzó hangot ad, kelt’ ❖ A’ szél bődül ’s viszi széllyt röptében [a szikrát] (1823 Döbrentei Gábor C0031, 215) | a mint a dereglye kötele a hánykódás közben megfeszült, [Robinson] csendesen keresztül metszette azt; a kötél nagyot bődült, mint egy túlfeszitett húr elpattanása (1857 Vasárnapi Újság CD56) | összeomló bástya, bődülő ágyú, asszonyvisítás, férfihörgés (1913 Laczkó Géza CD10) | buszduda bődül (1961 Népszabadság okt. 1. C4813, 9) | A gép hatalmasakat bődült (1965 Polgár András 1121006, 95).

Ö: el~, fel~.

ÖU: bele~, meg~, neki~, rá~.

Sz: bődülés.

Vö. CzF. bődűl · bődül; ÉrtSz.; TESz. bőg; ÉKsz.

bődül tárgyatlan ige 1c1 (tárgyragos határozóval is)
1.
〈szarvasmarha, es. egyéb (vad)állat〉 rövid bőgő hangot ad, bőgni kezd, ill. 〈ritk. állat torka, szája〉 ilyen hangot ad
Bődülni, bőgni, bömbölni; Mugire
(1795 k. Takáts Rafael)
Semmi állat – meg nem állhat, Hogyha [a vén oroszlán] szörnyü torka bődül
(1861 Szász Károly²)
az ingovány jegén sovány bölömbika jár peckesen s gyarlón kitárva szárnyait begyesen pipiskél, majd a holdra bődül
(1926 Kosztolányi Dezső ford.Wilde)
az ökrök néha egymásra bámulnak, talán mélán bődülnek egyet
(1959 Szentkuthy Miklós)
2.
〈személy, ill. ritk. annak torka, szája〉 erre emlékeztető rövid hangot hallat
Mondhatom kend fell, hogy nagy torka van, úgy tud bdülni hogy a’ viz’ fenekére-is meg-hallik
(1790 Kóré Zsigmond ford.Kotzebue)
Hol a frakkod? bődültem Laczira
(1886 Rákosi Viktor)
olyat bődült [Jónás] bozontos szája, hogy azt hitték, a szinre bika lép
(1938 Babits Mihály)
Leckéd kéész? – bődül felénk egy túlnövekedett iskolás
(1997 Magyar Hírlap)
3.
〈tárgy, természeti jelenség〉 rövid, erőteljes, messze hangzó hangot ad, kelt
A’ szél bődül ’s viszi széllyt röptében [a szikrát]
(1823 Döbrentei Gábor)
a mint a dereglye kötele a hánykódás közben megfeszült, [Robinson] csendesen keresztül metszette azt; a kötél nagyot bődült, mint egy túlfeszitett húr elpattanása
(1857 Vasárnapi Újság)
összeomló bástya, bődülő ágyú, asszonyvisítás, férfihörgés
(1913 Laczkó Géza)
buszduda bődül
(1961 Népszabadság okt. 1.)
A gép hatalmasakat bődült
(1965 Polgár András)
ÖU: belebődül, megbődül, nekibődül, rábődül
Sz: bődülés
Vö. CzF. bődűl · bődül; ÉrtSz.; TESz. bőg; ÉKsz.

Beállítások