böffen tn ige 1b (tárgyragos határozóval is)büffen (biz)

1. ’levegőt, gyomorban keletkezett gázt, ritk. gyomortartalmat a nyelőcsövön és a szájüregen át tompa, öblös, rövid hang kíséretében hirtelen kibocsát’ ❖ Böf. Böfögni, Böffenni, Böffenteni (1803 Sándor István C3667, 507) | ajkai közül böffenve szivárog ki a visszaömlő bor és a nyál (1927 Szitnyai Zoltán CD10) | A malacom fejét is leharapom és jóízűt böffenek utána (1933 Weöres Sándor 9788012, 18) | a díszvacsorán az egyszeri ember kézzel eszik, nagyokat böffen, és hátba veregeti a miniszterelnököt (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈állat〉 erre emlékeztető rövid, mély hangot ad’ ❖ de hallga! a Mócz [nevű kutya] böffen egyet (1883 Szász Béla C3815, 155) | a megijedt bakőz böffen (1895 Bársony István C0835, 245) | A bak mélyebben és röviden, a suta magasabb hangon és inkább nyújtva böffen (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132004, 53).

1b. ’〈hang keltésére alkalmas tárgy, eszköz, kül. hangszer〉 ehhez hasonló rövid, tömör hangot ad’ ❖ Zeng a zeneszerszám: tárogató jajgat, Fütyülő sípokhoz nagy tülök kurjongat, Ropog az apró dob, a tábori [= török kétfenekű kisdob] böffen, Mint a bölönbikák egy nádasba’ többen (1853–1855 Arany János CD01) | Vastag kürtszó büffen lenn hármat. A hölgyek megrándulnak. – A király jön… (1922 e. Gárdonyi Géza C1838, 58) | A gép nem egyenletesen zúg, hanem nagyokat böffen (1947 Szabad Föld júl. 13. C1537, 2).

1c. (irod) ’〈folyadék, sár stb.〉 a benne felgyülemlő, fel-felbuggyanó gáztól, gőztől erre emlékeztető hangot hallat’ ❖ böffenve nyilik meg [a sár] kérge és térdig benyeli az illetőt (1916 Balázs Béla 9019048, 98) | Egyet böffen a tenger s egy óriás buborék Pattan el (1938 e. Karinthy Frigyes CD01) | Nem neki fiatal a Föld, buja a folyópart, nem neki böffen a mocsár és frecskel a gejzír (1988 Lengyel Péter 9397006, 175).

2. (durva) ’udvariatlan módon, flegmán, durván egy-két kurta szót odavet’ ❖ Mért nem böffensz egygyet Záp tojás? – Felele [Etelkának] Világos (1786 Dugonics András C1471, 348) | – Én azst jobban értem! – készségeskedett a cigány […] – Hallgass! – böffent rája a török (1901 Gárdonyi Géza C1835, 27) | torkon át is parancs böffen s félelem (1980 Marsall László 1103019, 48).

J: böffent.

ÖU: röffen-~.

Sz: böffenés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. böfög; ÉKsz.

böffen tárgyatlan ige 1b (tárgyragos határozóval is)
büffen 1b (biz)
1.
levegőt, gyomorban keletkezett gázt, ritk. gyomortartalmat a nyelőcsövön és a szájüregen át tompa, öblös, rövid hang kíséretében hirtelen kibocsát
Böf. Böfögni, Böffenni, Böffenteni
(1803 Sándor István)
ajkai közül böffenve szivárog ki a visszaömlő bor és a nyál
(1927 Szitnyai Zoltán)
A malacom fejét is leharapom és jóízűt böffenek utána
(1933 Weöres Sándor)
a díszvacsorán az egyszeri ember kézzel eszik, nagyokat böffen, és hátba veregeti a miniszterelnököt
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
〈állat〉 erre emlékeztető rövid, mély hangot ad
de hallga! a Mócz [nevű kutya] böffen egyet
(1883 Szász Béla)
a megijedt bakőz böffen
(1895 Bársony István)
A bak mélyebben és röviden, a suta magasabb hangon és inkább nyújtva böffen
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
1b.
〈hang keltésére alkalmas tárgy, eszköz, kül. hangszer〉 ehhez hasonló rövid, tömör hangot ad
Zeng a zeneszerszám: tárogató jajgat, Fütyülő sípokhoz nagy tülök kurjongat, Ropog az apró dob, a tábori [= török kétfenekű kisdob] böffen, Mint a bölönbikák egy nádasba’ többen
(1853–1855 Arany János)
Vastag kürtszó büffen lenn hármat. A hölgyek megrándulnak. – A király jön…
(1922 e. Gárdonyi Géza)
A gép nem egyenletesen zúg, hanem nagyokat böffen
(1947 Szabad Föld júl. 13.)
1c. (irod)
〈folyadék, sár stb.〉 a benne felgyülemlő, fel-felbuggyanó gáztól, gőztől erre emlékeztető hangot hallat
böffenve nyilik meg [a sár] kérge és térdig benyeli az illetőt
(1916 Balázs Béla)
Egyet böffen a tenger s egy óriás buborék Pattan el
(1938 e. Karinthy Frigyes)
Nem neki fiatal a Föld, buja a folyópart, nem neki böffen a mocsár és frecskel a gejzír
(1988 Lengyel Péter)
2. (durva)
udvariatlan módon, flegmán, durván egy-két kurta szót odavet
Mért nem böffensz egygyet Záp tojás? – Felele [Etelkának] Világos
(1786 Dugonics András)
– Én azst jobban értem! – készségeskedett a cigány […] – Hallgass! – böffent rája a török
(1901 Gárdonyi Géza)
torkon át is parancs böffen s félelem
(1980 Marsall László)
ÖU: röffen-böffen
Sz: böffenés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. böfög; ÉKsz.

Beállítások