bőkezűség fn 3B8

1. ’az a tulajdonság, hogy vki bőkezű, adakozó, ill. vkinek a bőkezű adakozó volta’ ❖ a’ bökezüség erköltse közép rendü az tékozlás, és a’ fösvénység közt (1783 Molnár János C0290, 471) | A fiatal Arthur már ekkor a hősiség, lovagiság s minden erény példánya [= példaképe]. Szépsége páratlan, bőkezűsége s nemeslelkűsége valóban királyi (1882 Szász Károly² 8426063, 57) | a szegények bőkezűsége határtalan: kicsire oda se néznek (1941 Veres Péter 9771013, 117).

1a. ’az a cselekedet v. adomány, amelyben e tulajdonság megnyilvánul, megnyilatkozik’ ❖ [az ő] b-kezüségének köszöni ezen Város [a plébánia házát] (1782 Magyar Hírmondó C0270, 789) | Kassai az apró pénz közé most aranyokat csusztatott be, gyorsan és félrefordított szemekkel, mintha saját magától akarná titkolni e rögtönzött bőkezűséget (1859 Kemény Zsigmond 8235017, 120) | [Sina Simon] építtette a görög főváros legszebb márványpalotáját, a görög tudományos akadémia számára, de magyar intézeteink is részesültek bőkezűségében (1880–1882 Pulszky Ferenc 8381002, 206) | Megnyilatkozik ez [ti. a megbecsülés] a közönség tapsaiban csakúgy, mint az állam bőkezűségében (1947 Tóth Aladár 2005107, 32) | István hálája határtalan és minden emberi bőkezűséget meghaladó volt (1974 Boldizsár Miklós 1022001, 204).

2. ’az ember számára hasznos javakban megnyilvánuló gazdagság’ ❖ a’ természetnek honunkbani bőkezüségén andalgó lelked paradicsomot képzel maga körűl (1842 Mentor C3078, 172) | a természet nyájassága és bőkezüsége az embert is pazarrá és gondtalanná teszi (1908 Ambrus Zoltán C0598, 5) | a természet nem ajándékozott meg minden népet egyforma bőkezűséggel. Az egyiknek búzát adott, a másiknak vasat, a harmadiknak búzát is, vasat is (1938 Kodolányi János 9342005, 214).

Vö. CzF. bőkezűség · bőkezüség; ÉrtSz.; TESz. bőkezű; ÉKsz.

bőkezűség főnév 3B8
1.
az a tulajdonság, hogy vki bőkezű, adakozó, ill. vkinek a bőkezű adakozó volta
a’ bökezüség erköltse közép rendü az tékozlás, és a’ fösvénység közt
(1783 Molnár János)
A fiatal Arthur már ekkor a hősiség, lovagiság s minden erény példánya [= példaképe]. Szépsége páratlan, bőkezűsége s nemeslelkűsége valóban királyi
(1882 Szász Károly²)
a szegények bőkezűsége határtalan: kicsire oda se néznek
(1941 Veres Péter)
1a.
az a cselekedet v. adomány, amelyben e tulajdonság megnyilvánul, megnyilatkozik
[az ő] b-kezüségének köszöni ezen Város [a plébánia házát]
(1782 Magyar Hírmondó)
Kassai az apró pénz közé most aranyokat csusztatott be, gyorsan és félrefordított szemekkel, mintha saját magától akarná titkolni e rögtönzött bőkezűséget
(1859 Kemény Zsigmond)
[Sina Simon] építtette a görög főváros legszebb márványpalotáját, a görög tudományos akadémia számára, de magyar intézeteink is részesültek bőkezűségében
(1880–1882 Pulszky Ferenc)
Megnyilatkozik ez [ti. a megbecsülés] a közönség tapsaiban csakúgy, mint az állam bőkezűségében
(1947 Tóth Aladár)
István hálája határtalan és minden emberi bőkezűséget meghaladó volt
(1974 Boldizsár Miklós)
2.
az ember számára hasznos javakban megnyilvánuló gazdagság
a’ természetnek honunkbani bőkezüségén andalgó lelked paradicsomot képzel maga körűl
(1842 Mentor)
a természet nyájassága és bőkezüsége az embert is pazarrá és gondtalanná teszi
(1908 Ambrus Zoltán)
a természet nem ajándékozott meg minden népet egyforma bőkezűséggel. Az egyiknek búzát adott, a másiknak vasat, a harmadiknak búzát is, vasat is
(1938 Kodolányi János)
Vö. CzF. bőkezűség · bőkezüség; ÉrtSz.; TESz. bőkezű; ÉKsz.

Beállítások