bökkenő fn 1Cbekkenő (nyj)

1. (rég, átv is) ’döccenést, zökkenést okozó kiemelkedés v. bemélyedés, ill. vmely akadály az úton’ ❖ szököll [=] bökken, lökken, árok (1784 Kisded szótár C0815, 79) | a’ száraz Descriptiónak ez az egy utolsó Hexameter ád bökkenőt! (1803 Csokonai Vitéz Mihály C2556, 18) | magam lábán bajlakodni fel a’ Sarabos úton […] nem vala kedvem – [mert] mindenütt akadtam bekkenőre (1824 Fáy András¹ C1730, VIII) | A gondolkozó stilista fenakad minden lépten, egy egyszerű ő vagy az bökkenőt gördít eléje, mely és mi elállja útját (1861 Arany János C6505, 225) | Bökkenő, tulajdonképen a. m. egyenetlenség, akadály az uton, p. kő-, fadarab stb. (1893 PallasLex. CD02).

2. (gyakr. birtokszóként) ’bajt, gondot, nehézséget okozó tényező, körülmény’ ❖ Itt pedig az a bökkenje, hogy sem ez, sem amaz nem akar engedni (1781 Magyar Hírmondó C0269, 687) | eggy nagy baja van ’s nagy bökkenője. Elfogyott a’ Haykul boltjában a’ papiros (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 137) | azon korban nem kis bökkenő volt a leendő pár különböző vallása (1873 Fabó András CD57) | Mint általában a musicaleknél, e rockballada előadásának bökkenője is az, hogy bajos találni hozzá mindentudó, tökéletesen éneklő [tehetségeket] (1992 Bogácsi Erzsébet 2027041, 43).

3. ’nehezen fellelhető hiba, vminek a gyenge pontja, hibája, baja’ ❖ A’ fortélyos Márk-Grófné [= őrgrófné] értette mindjárt, hogy itt bekkenönek kell lenni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 141) | [a darabnak] csak egy bökkenője volt – hogy az anyatermészet még nem alkotott olyan tüdőt, amivel az egyes szerepeket el lehetett volna énekelni (1889 Mikszáth Kálmán 8312165, 122) | Kleopatra gyöngyeinek históriájában mindössze az a bökkenő, hogy a gyöngy borban nem oldódik (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 83) | e teóriában is van egy bökkenő (1996 Természet Világa CD50).

4. ’megoldásra váró kérdés, probléma’ ❖ Tsak az vala már moſt a bökkenje, hogy s miként lehetne ſzegény Andrét-is meg-menteni (1780 Magyar Hírmondó C0268, 803) | Meghalni, – elszunyadni, – és alunni! Talán álmodni: – ez a bökkenő (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | Tervnek nem is volt rossz, világosan és egyszerűen gondolta ki, csak az volt a bökkenő, hogy fogalma se volt, miképpen hajtsa végre (1936 Kosztolányi Dezső ford.–Carroll 9359190, 38) | az okoz bökkenőt, hogy bizonyos fajta mondatok – így az úgynevezett „nyomatéktalanok” – esetében sem témáról, sem rémáról nem beszélhetünk, mivel ezekben a közlésnek minden eleme új (1985 Balázs János² 1009001, 211).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bök; ÉKsz.; ÚMTsz.

bökkenő főnév 1C
bekkenő 1C (nyj)
1. (rég, átv is)
döccenést, zökkenést okozó kiemelkedés v. bemélyedés, ill. vmely akadály az úton
szököll [=] bökken, lökken, árok
(1784 Kisded szótár)
a’ száraz Descriptiónak ez az egy utolsó Hexameter ád bökkenőt!
(1803 Csokonai Vitéz Mihály)
magam lábán bajlakodni fel a’ Sarabos úton […] nem vala kedvem – [mert] mindenütt akadtam bekkenőre
(1824 Fáy András¹)
A gondolkozó stilista fenakad minden lépten, egy egyszerű ő vagy az bökkenőt gördít eléje, mely és mi elállja útját
(1861 Arany János)
Bökkenő, tulajdonképen a. m.annyi mint egyenetlenség, akadály az uton, p.például kő-, fadarab stb.s a többi
(1893 PallasLex.)
2. (gyakr. birtokszóként)
bajt, gondot, nehézséget okozó tényező, körülmény
Itt pedig az a bökkenje, hogy sem ez, sem amaz nem akar engedni
(1781 Magyar Hírmondó)
eggy nagy baja van ’s nagy bökkenője. Elfogyott a’ Haykul boltjában a’ papiros
(1807 Kazinczy Ferenc)
azon korban nem kis bökkenő volt a leendő pár különböző vallása
(1873 Fabó András)
Mint általában a musicaleknél, e rockballada előadásának bökkenője is az, hogy bajos találni hozzá mindentudó, tökéletesen éneklő [tehetségeket]
(1992 Bogácsi Erzsébet)
3.
nehezen fellelhető hiba, vminek a gyenge pontja, hibája, baja
A’ fortélyos Márk-Grófné [= őrgrófné] értette mindjárt, hogy itt bekkenönek kell lenni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
[a darabnak] csak egy bökkenője volt – hogy az anyatermészet még nem alkotott olyan tüdőt, amivel az egyes szerepeket el lehetett volna énekelni
(1889 Mikszáth Kálmán)
Kleopatra gyöngyeinek históriájában mindössze az a bökkenő, hogy a gyöngy borban nem oldódik
(1927 TolnaiÚjLex.)
e teóriában is van egy bökkenő
(1996 Természet Világa)
4.
megoldásra váró kérdés, probléma
Tsak az vala már moſt a bökkenje, hogy s miként lehetne ſzegény Andrét-is meg-menteni
(1780 Magyar Hírmondó)
Meghalni, – elszunyadni, – és alunni! Talán álmodni: – ez a bökkenő
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
Tervnek nem is volt rossz, világosan és egyszerűen gondolta ki, csak az volt a bökkenő, hogy fogalma se volt, miképpen hajtsa végre
(1936 Kosztolányi Dezső ford.Carroll)
az okoz bökkenőt, hogy bizonyos fajta mondatok – így az úgynevezett „nyomatéktalanok” – esetében sem témáról, sem rémáról nem beszélhetünk, mivel ezekben a közlésnek minden eleme új
(1985 Balázs János²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bök; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások