bököd ige 2c

1. ts ’〈vkit, élő testet, ill. annak vmely részét〉 hegyes, csúcsos végével, hirtelen beléje mélyedve(, és így felsértve) szurkál(ja), döfköd(i) vmi’ ❖ [a rózsabokor] kezedet böködi (1786 Nagy János¹ 7235001, 23) | fegyverünk böködi tomporunkat (1926 József Attila CD01) | Sarjutüske böködi a tenyered! (1952 Magyar néprajz CD47) | szög szurinkál, rúd bököd (1980 Marsall László 1103035, 120).

1a. (ritk) ’bánt, aggaszt, nyugtalanít vkit vmi’ ❖ a fiatalok pótcselekvéseiből sejteni, hogy valami böködi, zavarja őket (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ts (ritk) ’〈hegyes tárgyat, eszközt〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokkal (úgy) szurkál, döfköd vmibe(, hogy az beléje hatoljon)’ ❖ A tatárok a kenyérbe nyársot böködtek (2000 Buza Péter CD36).

3. ts ’〈hegyes (végű) tárggyal〉(fájdalmat okozva) ismételten megszúr, döfköd, ill. szurkál(va piszkál) vmit’ ❖ a földet böködve botjával (1884 Győry Vilmos C1971, 86) | késével a kenyérbe hasított és sötét arccal böködte a töpörtyüt (1922 Kodolányi János CD10) | a hajcsár a végén meghegyezett hajtó-botjával addig üti, szurkálja, böködi, csapkodja [a szamarat], amíg az vágtatni kezd (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [a medúzát a kisfiú] homokozólapátjával böködte (1999 Magyar Hírlap CD09).

3a. tn ’ismételten beledöf, beleszúr vmibe v. vkibe’ ❖ Puskájával izgatottan böködött egy bokor aljába (1896 Bársony István C0844, 122) | kecskéjük szarva, rege, róka, ejtem, böködjön a paplanukba! (1930 József Attila 9282050, 98).

3b. ts ’〈billentyűket〉 erőteljes mozdulatokkal nyomogat (vmivel)’ ❖ ceruzája végével a telefon számlapját böködve az üzemvezetőt hívja (1994 Magyar Hírlap CD09) | mutatóujjával böködi a számítógép billentyűit (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. ts ’hirtelen(, erőteljes mozdulatokkal) többször megtaszítva lökdös vkit, vmit’ ❖ elkezdte sétabotjával böködni a kavicsokat az uton (1875 Vértesi Arnold C4459, 141) | kitolongott a kocsikból mindenki s egymást böködve rontottak rá az éttermekre (1894–1906 Thury Zoltán 8479008, 56) | innen is, onnan is előkerültek ácsorgó katonák, kik egymást könyökükkel böködve, nagyokat hahotázva, hol őt [ti. Egidiust], hol a furcsa vitézt méregették szemükkel (1927 Sinkó Ervin CD10) | bökködte Sárát, hogy nevessen vele (1941 Örkény István 9500005, 80).

4a. (rég) ’〈állat〉 szarvával döfve, taszítva öklel vmit’ ❖ [a kecskék] ellenkezöiket böködni [szokták] (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg C1967, 298) | [a bika] Bömböl, s’ a’ Szarvára akar haragudni, böködvén A’ Fák Törsökeit (1806 Nagy János² ford.–Vergilius C3282, 88).

5. tn ’hirtelen mozdulatokkal vmerre, vmire, vkire mutat vki’ ❖ Ő meg aztán, felfele bököd, tudja jól, mit akar! (1979 Kornis Mihály 1082001, 116) | állukkal szemrehányóan a fiú felé böködve konzultálnak (1998 Magyar Hírlap CD09).

5a. ts (rég, ritk) ’〈hegyes (végű) eszközzel, ujjával〉 hirtelen mozdulatokkal többször megérint(ve mutat) vmit’ ❖ Joákim haditanácsa a mappát böködte az ujjával (1892 Jókai Mór CD18) | egy gyufával az előtte levő könyvben a betűket nagy sebességgel össze-vissza böködte (1901 A magyar anekdotakincs C4255, 277).

6. ts (kissé rég) ’csipkelődve (gúnyos szavakkal) bánt vkit’ ❖ Nem akart ő is nekem engedni, hanem ismét böködött mondásival (1805–1809 Horvát István 8186008, 200) | Halmit böködö Satyrád reám nem tartozik (1805 Szentgyörgyi József C2556, 295) | Ezek az irók t. i. valami kimondhatlan örömöt, kecset, gyönyört éreznek, ha egymást piszkálhatják, szurkálhatják, böködhetik (1842 Pesti Hírlap CD61) | Aristophanes böködi a többi vígjátékírót (1940 Németh László² 9485010, 23) | piszkálódó cikkben böködöm a honatyákat (1996 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bök; ÉKsz.; ÚMTsz.

bököd ige 2c
1. tárgyas
〈vkit, élő testet, ill. annak vmely részét〉 hegyes, csúcsos végével, hirtelen beléje mélyedve(, és így felsértve) szurkál(ja), döfköd(i) vmi
[a rózsabokor] kezedet böködi
(1786 Nagy János¹)
fegyverünk böködi tomporunkat
(1926 József Attila)
Sarjutüske böködi a tenyered!
(1952 Magyar néprajz)
szög szurinkál, rúd bököd
(1980 Marsall László)
1a. (ritk)
bánt, aggaszt, nyugtalanít vkit vmi
a fiatalok pótcselekvéseiből sejteni, hogy valami böködi, zavarja őket
(1998 Magyar Hírlap)
2. tárgyas (ritk)
〈hegyes tárgyat, eszközt〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokkal (úgy) szurkál, döfköd vmibe(, hogy az beléje hatoljon)
A tatárok a kenyérbe nyársot böködtek
(2000 Buza Péter)
3. tárgyas
〈hegyes (végű) tárggyal〉 (fájdalmat okozva) ismételten megszúr, döfköd, ill. szurkál(va piszkál) vmit
a földet böködve botjával
(1884 Győry Vilmos)
késével a kenyérbe hasított és sötét arccal böködte a töpörtyüt
(1922 Kodolányi János)
a hajcsár a végén meghegyezett hajtó-botjával addig üti, szurkálja, böködi, csapkodja [a szamarat], amíg az vágtatni kezd
(1929 Az állatok világa ford.)
[a medúzát a kisfiú] homokozólapátjával böködte
(1999 Magyar Hírlap)
3a. tárgyatlan
ismételten beledöf, beleszúr vmibe v. vkibe
Puskájával izgatottan böködött egy bokor aljába
(1896 Bársony István)
kecskéjük szarva, rege, róka, ejtem, böködjön a paplanukba!
(1930 József Attila)
3b. tárgyas
〈billentyűket〉 erőteljes mozdulatokkal nyomogat (vmivel)
ceruzája végével a telefon számlapját böködve az üzemvezetőt hívja
(1994 Magyar Hírlap)
mutatóujjával böködi a számítógép billentyűit
(1995 Magyar Hírlap)
4. tárgyas
hirtelen(, erőteljes mozdulatokkal) többször megtaszítva lökdös vkit, vmit
elkezdte sétabotjával böködni a kavicsokat az uton
(1875 Vértesi Arnold)
kitolongott a kocsikból mindenki s egymást böködve rontottak rá az éttermekre
(1894–1906 Thury Zoltán)
innen is, onnan is előkerültek ácsorgó katonák, kik egymást könyökükkel böködve, nagyokat hahotázva, hol őt [ti. Egidiust], hol a furcsa vitézt méregették szemükkel
(1927 Sinkó Ervin)
bökködte Sárát, hogy nevessen vele
(1941 Örkény István)
4a. (rég)
〈állat〉 szarvával döfve, taszítva öklel vmit
[a kecskék] ellenkezöiket böködni [szokták]
(1783 Győrffy József¹ ford.Holberg)
[a bika] Bömböl, s’ a’ Szarvára akar haragudni, böködvén A’ Fák Törsökeit
(1806 Nagy János² ford.Vergilius)
5. tárgyatlan
hirtelen mozdulatokkal vmerre, vmire, vkire mutat vki
Ő meg aztán, felfele bököd, tudja jól, mit akar!
(1979 Kornis Mihály)
állukkal szemrehányóan a fiú felé böködve konzultálnak
(1998 Magyar Hírlap)
5a. tárgyas (rég, ritk)
〈hegyes (végű) eszközzel, ujjával〉 hirtelen mozdulatokkal többször megérint(ve mutat) vmit
Joákim haditanácsa a mappát böködte az ujjával
(1892 Jókai Mór)
egy gyufával az előtte levő könyvben a betűket nagy sebességgel össze-vissza böködte
(1901 A magyar anekdotakincs)
6. tárgyas (kissé rég)
csipkelődve (gúnyos szavakkal) bánt vkit
Nem akart ő is nekem engedni, hanem ismét böködött mondásival
(1805–1809 Horvát István)
Halmit böködö Satyrád reám nem tartozik
(1805 Szentgyörgyi József)
Ezek az irók t. i.tudniillik valami kimondhatlan örömöt, kecset, gyönyört éreznek, ha egymást piszkálhatják, szurkálhatják, böködhetik
(1842 Pesti Hírlap)
Aristophanes böködi a többi vígjátékírót
(1940 Németh László²)
piszkálódó cikkben böködöm a honatyákat
(1996 Magyar Hírlap)
ÖU: megbököd
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bök; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások