bölcselő mn és fn 1C

I. mn

1. (/vál) ’filozófiai (tartalmú), ill. filozofikus, gondolati 〈megnyilvánulás, mű stb.〉’ ❖ [Grigorij Alekszandrovics Potyomkin] rendkivül erélyes; mindent elszántan koczkáztat; rémuralmával rettegtet, fényével vakit, s két fő eszközét bölcselő kicsinyléssel megvetni szinli… ebben rejlik bűvös talizmánja (1852 Kuthy Lajos 8261007, 28) | a bölcselő kritika … minden irodalmi tüneményt egy általános okfőre hajlandó visszavezetni (1860–1861 Arany János C0654, 336) | A mi „Csongor és Tündénk” lírai és bölcselő költemény inkább, telve csodálatos nyelvi szépséggel (1938 Keresztury Dezső 2131001, 430) | A költői műfajok között szerepelnek […] a hoszabb-rövidebb bölcselő mondások (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2. (kissé rég, vál) ’a filozófiát művelő, filozófiai munkákat, filozófiai tárgyú irodalmi műveket létrehozó 〈személy〉, v. a filozófia művelésére létrejött 〈társaság〉, ill. az ún. intellektuális v. gondolati költészetet művelő 〈költő〉’ ❖ Wilhelm von Humboldt […], esztetikai, bölcselő iró és kiváló nyelvész (1896 PallasLex. CD02) | [Kováts Sándor] az aquinói sz. Tamásról nevezett bölcselő társaság rendes tagja (1899 Magyar írók élete CD27) | [Reményik Sándor] mint bölcselő költő fényesen, de hidegen csillogó verseiben a gondolati lirát műveli (1927 RévaiNagyLex. C5716, 778) | Capesius Bernhard Károly […], erdélyi szász író, nagyszebeni tanár, utóbb a bukaresti evangélikus gimnázium igazgatója. Bölcselő lírikus, elbeszélő és drámaíró (1940 Pintér Jenő CD44).

II. fn

1. ’filozófus, gondolkodó’ ❖ a’ folyó beszéd ékessen szóllásához egyezteted a’ bltsellket (1796 Molnár János C0297, 75) | Epikúr, mézes ajku bölcselő, Gyönyört, de mérsékeltet hirdető (1889 e. Reviczky Gyula C3628, 301) | egy tiszta, bensőséges vallás bölcselői (mint Seneca) a zsidókat „rabszolgaságra született” szíreknek, egyiptomiaknak stb. tartották (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2. (kissé rég v. vál) ’bölcsészhallgató, ill. humán tudományokkal, szellemi munkával foglalkozó személy, ún. humán értelmiségi’ ❖ [Békési Péter] a debreczeni ref. főiskolába járt és mint harmad éves bölcselő ment 1838-ban Nagy-Kun-Turkevibe tanítónak (1891 Magyar írók élete CD27) | [A humanizmus] egy módszeres gondolkodót s egy emberséges bölcselőt, tehát egy tudományos diszciplinát s egy független írástudói magatartást egyesít (1941 Cs. Szabó László 2041029, 574) | Illés [Béla] nemcsak politikus és bölcselő, aki föltárja a kárpátaljai társadalmi viszonyokat s leás az egyes sorsok szociális és nemzeti determinánsaiig (1966 Diószegi András CD53).

ÖU: élet~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

bölcselő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
1. (/vál)
filozófiai (tartalmú), ill. filozofikus, gondolati 〈megnyilvánulás, mű stb.〉
[Grigorij Alekszandrovics Potyomkin] rendkivül erélyes; mindent elszántan koczkáztat; rémuralmával rettegtet, fényével vakit, s két fő eszközét bölcselő kicsinyléssel megvetni szinli… ebben rejlik bűvös talizmánja
(1852 Kuthy Lajos)
a bölcselő kritika … minden irodalmi tüneményt egy általános okfőre hajlandó visszavezetni
(1860–1861 Arany János)
A mi „Csongor és Tündénk” lírai és bölcselő költemény inkább, telve csodálatos nyelvi szépséggel
(1938 Keresztury Dezső)
A költői műfajok között szerepelnek […] a hoszabb-rövidebb bölcselő mondások
(1995 Jubileumi kommentár)
2. (kissé rég, vál)
a filozófiát művelő, filozófiai munkákat, filozófiai tárgyú irodalmi műveket létrehozó 〈személy〉, v. a filozófia művelésére létrejött 〈társaság〉, ill. az ún. intellektuális v. gondolati költészetet művelő 〈költő〉
Wilhelm von Humboldt […], esztetikai, bölcselő iró és kiváló nyelvész
(1896 PallasLex.)
[Kováts Sándor] az aquinói sz.Szent Tamásról nevezett bölcselő társaság rendes tagja
(1899 Magyar írók élete)
[Reményik Sándor] mint bölcselő költő fényesen, de hidegen csillogó verseiben a gondolati lirát műveli
(1927 RévaiNagyLex.)
Capesius Bernhard Károly […], erdélyi szász író, nagyszebeni tanár, utóbb a bukaresti evangélikus gimnázium igazgatója. Bölcselő lírikus, elbeszélő és drámaíró
(1940 Pintér Jenő)
II. főnév
1.
filozófus, gondolkodó
a’ folyó beszéd ékessen szóllásához egyezteted a’ bltsellket
(1796 Molnár János)
Epikúr, mézes ajku bölcselő, Gyönyört, de mérsékeltet hirdető
(1889 e. Reviczky Gyula)
egy tiszta, bensőséges vallás bölcselői (mint Seneca) a zsidókat „rabszolgaságra született” szíreknek, egyiptomiaknak stb.s a többi tartották
(1989 HaagLex. ford.)
2. (kissé rég v. vál)
bölcsészhallgató, ill. humán tudományokkal, szellemi munkával foglalkozó személy, ún. humán értelmiségi
[Békési Péter] a debreczeni ref.református főiskolába járt és mint harmad éves bölcselő ment 1838-ban Nagy-Kun-Turkevibe tanítónak
(1891 Magyar írók élete)
[A humanizmus] egy módszeres gondolkodót s egy emberséges bölcselőt, tehát egy tudományos diszciplinát s egy független írástudói magatartást egyesít
(1941 Cs. Szabó László)
Illés [Béla] nemcsak politikus és bölcselő, aki föltárja a kárpátaljai társadalmi viszonyokat s leás az egyes sorsok szociális és nemzeti determinánsaiig
(1966 Diószegi András)
ÖU: életbölcselő
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások