bőszavú mn 20D8 (/vál)

1. ’mondanivalóját (feleslegesen) hosszan, a (lényegtelen) részletekre is kitérve előadó 〈személy〉’ ❖ b szavú, és minden gondolattyát, úgy szóllván, eleibe Syllabisállya az Olvasónak (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 564) | az ifjabb, a’ bőszavú öregnek hosszas mondataira rövid feleleteket adott (1838 Jósika Miklós 8212010, 65) | egy bőszavú, patakzó mesemondót látunk (1912 Kosztolányi Dezső C2751, 64) | Dalolva hallgatott az ötszáz walesi bárd, és a szabadságharc eltiprása után így tett egy ideig Arany János is, meg a különben bőszavú Jókai (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’hosszú(, terjengős), a (lényegtelen) részletekre is kitérő 〈beszéd, írás(mód) stb.〉’ ❖ ismeri az az időbeli német államiratok hivatalos nyelvét, azt a tekergő stylust, mely egymásba toldott, számnélkül való mondatokból áll s mely mellett a szintén bőszavú latin iratok megannyi laconicus nyilatkozatok (1880 Károlyi Árpád CD57) | bőszavú, ismétléssel teli, unalmasan hosszú megnyilatkozás (1908 Ambrus Zoltán 9006016, 51) | A Szent László-kori Gesta Ungarorumnak és XII. századi folytatásainak bőszavú elbeszélése IV. László koráig nem talált folytatóra (1930 Hóman Bálint CD42) | Pályája kezdetén [Shakespeare] nyelvezete zeneibb, bőszavúbb volt, később tartalmában lett gazdagabb (1986 Gábor Éva CD30).

J: bőbeszédű.

Vö. CzF.

bőszavú melléknév 20D8 (/vál)
1.
mondanivalóját (feleslegesen) hosszan, a (lényegtelen) részletekre is kitérve előadó 〈személy〉
b szavú, és minden gondolattyát, úgy szóllván, eleibe Syllabisállya az Olvasónak
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
az ifjabb, a’ bőszavú öregnek hosszas mondataira rövid feleleteket adott
(1838 Jósika Miklós)
egy bőszavú, patakzó mesemondót látunk
(1912 Kosztolányi Dezső)
Dalolva hallgatott az ötszáz walesi bárd, és a szabadságharc eltiprása után így tett egy ideig Arany János is, meg a különben bőszavú Jókai
(1996 Magyar Hírlap)
2.
hosszú(, terjengős), a (lényegtelen) részletekre is kitérő 〈beszéd, írás(mód) stb.〉
ismeri az az időbeli német államiratok hivatalos nyelvét, azt a tekergő stylust, mely egymásba toldott, számnélkül való mondatokból áll s mely mellett a szintén bőszavú latin iratok megannyi laconicus nyilatkozatok
(1880 Károlyi Árpád)
bőszavú, ismétléssel teli, unalmasan hosszú megnyilatkozás
(1908 Ambrus Zoltán)
A Szent László-kori Gesta Ungarorumnak és XII. századi folytatásainak bőszavú elbeszélése IV. László koráig nem talált folytatóra
(1930 Hóman Bálint)
Pályája kezdetén [Shakespeare] nyelvezete zeneibb, bőszavúbb volt, később tartalmában lett gazdagabb
(1986 Gábor Éva)
Vö. CzF.

Beállítások