bőszült mn-i ign és mn
I. mn-i ign → bőszül.
II. mn 12C
1. (vál) ’bősz indulattól elragadtatott, fékevesztetten dühös 〈személy〉’ ❖ Dühített, dühös, fene, bszült, bszített: Rabidus, Furiosus (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, C[r]) | ’S bszltten kirugaszkodik [Zrínyi] (1807 Pázmándi Horvát Endre C3438, 23) | a bőszült oláhság körülvette őket s Vakára hurcolva másnap előre kigondolt kegyetlenséggel utolsó gyermekig lemészárolták [a Brády családot] (1893 PallasLex. CD02) | A bőszült tömeg meggyilkolta [az orvost] (1998 Tirnitz József ford.–Storno¹ CD52).
1a. ’ádáz haragot, dühöt, heves indulatot tükröző 〈arc〉, ill. ezt az indulatot kifejező, ebből fakadó 〈megnyilvánulás〉’ ❖ A Begtas papok bőszült beszéddel fanatizálták a népet (1854 Jókai Mór C2254, 198) | ellened is bőszült hajszát tervez (1881 e. Szemere Miklós C3945, 382) | Az ajtót nyitva hagyta maga után, és azon egy bőszült arcú, keresztbe álló szemű, kövér férfiú rontott be (1922 Krúdy Gyula CD54) | A meggyötört fiúból egy bőszült, üvöltő hang szakadt ki (1961 Füst Milán 9161044, 76).
1b. ’heves, nagy erővel megnyilvánuló (ellenséges) 〈érzés〉’ ❖ Midőn Hazáját rabbilincs fenyíti, Bőszült érzéssel harczmezőre száll (1821 Kisfaludy Károly C2570, 447) | A bőszült félelem elharapózott a kastély cselédsége közé (1891 Jókai Mór CD18) | [Mátyás király az] utolsó pillanatban mégis visszavonta a nem sokkal előbb bőszült haragjában az öreg [Szilágyi Mihály] fejére kimondott halálos ítéletet (1937 Bánlaky József CD16).
2. ’fékeveszett(en dühös) 〈állat(ok csoportja)〉’ ❖ Bszlt Bikák, Borjúk … nagy sokaságátúl Környül vétetett (1795 Iváncsics József C2183, 18) | Az arany szőrű kecskenyáj … bőszülten rohana égető szomjában a’ Balatonnak (1836 Fáy András¹ C0043, 185) | [a kovács] meghályogosodott pillantással, mint egy bőszült fenevad, veti magát a tanítóra (1911 Móricz Zsigmond C3216, 64) | [a dobrudzsai hörcsög amint] azt látja, hogy nem menekülhet, megáll, fogait csattogtatja s bőszülten ugrik neki az embernek (1929 Az állatok világa ford. CD46) | bőszült bivalyok (1947 Szabó Lőrinc 9629164, 92).
2a. (irod) ’féktelen(ül tomboló), szilaj, vad 〈(természeti) jelenség, megnyilvánulás〉’ ❖ a’ bőszültt Tenger zajduló hullámin (1841 Honművész C5234, 73) | öt polgártársunk hajlékát a bőszült elem egy pár óra alatt tökéletesen elhamvasztá (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Egyes danolók rikács hangja vegyült össze […] a cigányok bőszült zenéjével (1888 Jókai Mór CD18) | A vihar másnap nemhogy megszünt volna, sőt még bőszültebben dühöngött (1906 Gárdonyi Géza C1844, 28) | mialatt ő diszkrét tapintatossággal viselkedett gyászommal szemben, csak úgy folytattuk a bőszülten szeretkező viszonyt, mint eddig (1923 Schöpflin Aladár CD10) | „A rekkenő meleg tetőfoká”-ról, „pörkölt fák között nyargaló nyár”-ról, „nagy meleg”-ről, „tikkasztó hőség”-ről olvashatunk. E bőszült, túlcsigázott kánikula a kerete Novák Antal vergődésének s halálának (1985 Lőrinczy Huba 2007027, 367).
2b. (ritk) ’szenvedélyes, elszánt 〈ember, es. állat〉’ ❖ Nékem Pesten két ellen gondolkozásu ’s érzésü tanítóm volt; az egyik sötét fejü, bőszült fanatikus, a másik tiszta fejü, szép lelkü (1824 Guzmics Izidor C4936, 73) | [az orrszarvú borja] csaknem két évig szopik s anyja ez idő alatt nagy gonddal óvja és veszedelem esetén bőszülten védelmezi (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Dolgozunk, előbb bőszülten, mint a páviánok, aztán vontatottan, mint a krokodil (1969 Konrád György 9351003, 187).
J: bősz.
Sz: bőszültség.
Vö. CzF. ~, bőszülten; ÉrtSz.; ÉKsz.