brigadéros mn és fn 4Abrigadíros

I. mn (rég, Kat)

’a brigád mint harcászati egység élén álló 〈parancsnok〉, ill. a hozzá tartozó 〈rang, es. tevékenység〉’ ❖ Gr(óf) Brigadiros Generális Erdődivel (1777 Csokonai József 7503002, 18) | azoknak az Obeſtereknek, a’ kik Brigadiros ſzolgálatot téſznek (1782 Regulamentum militare ford. 7469004, [D1v]) | dandárnoki (brigadéros) ranggal az összes tüzérség főfelügyelője (1874 Nagy Iván CD57) | [1809-ben] Riccé brigadéros-tábornok közölte Sopron vármegye képviselőjével, hogy a császár parancsára egyedül gróf Daru intendáns-tábornok jogosult rekvirálásokat követelni (1939 Fabricius Endre CD52).

II. fn

1. (jelzőként is) (rég, Kat) ’a brigád mint harcászati egység élén álló parancsnok, dandárparancsnok’ ❖ Azoknak a’ Brigaderoſoknak, a’ kik […] Brigadájokkal együtt marſirozni tartoznak […] a’ Hadi Kaſſából, Forſpontyaik, nem bonifikáltatnak [= írattatnak jóvá] (1782 Regulamentum militare ford. 7469004, [D1]) | Hollner tábornok megy le várparancsnokul. Egri brigadiros, vasi születés (1848 Szemere Bertalan 8437024, 45) | mi légyen a többi dán rabbal, Ocskay brigadéros uram? (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 245) | 1704-ben Heister császári generális és Ocskay kuruc brigadéros vállvetve birkóztak a várost épp megszállva tartó közös ellenséggel, s csak azután ütköztek meg a vársáncok előtt (1981 Grendel Lajos 1060001, 22).

2. (tréf) ’brigádvezető’ ❖ 1945 után a kubikosbandák brigádokká, a gödörgazdák brigádvezetőkké (tréfás nevük brigadéros) alakultak át (1979 NéprajziLex. CD47).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

brigadéros melléknév és főnév 4A
brigadíros 4A
I. melléknév (rég, Kat)
a brigád mint harcászati egység élén álló 〈parancsnok〉, ill. a hozzá tartozó 〈rang, es. tevékenység〉
Gr(óf) Brigadiros Generális Erdődivel
(1777 Csokonai József)
azoknak az Obeſtereknek, a’ kik Brigadiros ſzolgálatot téſznek
(1782 Regulamentum militare ford.)
dandárnoki (brigadéros) ranggal az összes tüzérség főfelügyelője
(1874 Nagy Iván)
[1809-ben] Riccé brigadéros-tábornok közölte Sopron vármegye képviselőjével, hogy a császár parancsára egyedül gróf Daru intendáns-tábornok jogosult rekvirálásokat követelni
(1939 Fabricius Endre)
II. főnév
1. (jelzőként is) (rég, Kat)
a brigád mint harcászati egység élén álló parancsnok, dandárparancsnok
Azoknak a’ Brigaderoſoknak, a’ kik […] Brigadájokkal együtt marſirozni tartoznak […] a’ Hadi Kaſſából, Forſpontyaik, nem bonifikáltatnak [= írattatnak jóvá]
(1782 Regulamentum militare ford.)
Hollner tábornok megy le várparancsnokul. Egri brigadiros, vasi születés
(1848 Szemere Bertalan)
mi légyen a többi dán rabbal, Ocskay brigadéros uram?
(1936 Herczeg Ferenc)
1704-ben Heister császári generális és Ocskay kuruc brigadéros vállvetve birkóztak a várost épp megszállva tartó közös ellenséggel, s csak azután ütköztek meg a vársáncok előtt
(1981 Grendel Lajos)
2. (tréf)
1945 után a kubikosbandák brigádokká, a gödörgazdák brigádvezetőkké (tréfás nevük brigadéros) alakultak át
(1979 NéprajziLex.)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások