búbánatos mn 15A

1. (vál) ’mélyen bánatos, nagyon szomorú 〈személy〉’ ❖ Döng a’ barna paizs, mint a’ sír, mellyen ijedve gyászra hajolt lábbal bolyg a’ búbánatos élő (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 26) | búbánatos öreg táblabíró (1914 Krúdy Gyula CD54) | búbánatos, mosolytalan emberek (1923 Krúdy Gyula CD54) | Ezermester Lajos kissé búbánatosan tért haza otthonába (1957 Benedek István 9041013, 482).

1a. (irod) ’mély bánatot, nagy szomorúságot tükröző 〈testrész, kül. arc〉, ill. ezt kifejező 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Asztalon két öklét egymásra fektette, Búbánatos fejét arra eresztette (1846 Arany János 8014001, 121) | ki-kicsap belőle valami búbánatos panasz (1874 Tóth Ede 8486001, 36) | búbánatos dallam (1906 Juhász Gyula¹ CD01) | Búbánatos az arcod, lányom (1985 Sütő András 9620022, 61).

2. ’nagyon nehezen elviselhető, keserves, sok gonddal, bajjal teli 〈hely, állapot stb.〉’ ❖ [a haldokló] puszta elhagyatottságban végzi be búbánatos pályáját (1842 Petrichevich Horváth Lázár C3518, 139) | Ha fölkerülsz Pestre, úgy elfelejted ezt a búbánatos helyet, mintha sohse lettél volna itt (1914 Erdősi Dezső CD10) | [a film] alkotói alighanem a kínkeserves és búbánatos mai magyar valóságot vágyták megénekelni (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (szépítő) ’〈szitkozódásban〉’ ❖ a ragyogóját ennek a búbánatos világnak! (1917 Réti Ödön CD10) | Hogy azt a jó, kurva, búbánatos, náci nénikédet… (1988 Kertész Imre² CD41).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

búbánatos melléknév 15A
1. (vál)
mélyen bánatos, nagyon szomorú 〈személy〉
Döng a’ barna paizs, mint a’ sír, mellyen ijedve gyászra hajolt lábbal bolyg a’ búbánatos élő
(1822 Vörösmarty Mihály)
búbánatos öreg táblabíró
(1914 Krúdy Gyula)
búbánatos, mosolytalan emberek
(1923 Krúdy Gyula)
Ezermester Lajos kissé búbánatosan tért haza otthonába
(1957 Benedek István)
1a. (irod)
mély bánatot, nagy szomorúságot tükröző 〈testrész, kül. arc〉, ill. ezt kifejező 〈megnyilvánulás〉
Asztalon két öklét egymásra fektette, Búbánatos fejét arra eresztette
(1846 Arany János)
ki-kicsap belőle valami búbánatos panasz
(1874 Tóth Ede)
búbánatos dallam
(1906 Juhász Gyula¹)
Búbánatos az arcod, lányom
(1985 Sütő András)
2.
nagyon nehezen elviselhető, keserves, sok gonddal, bajjal teli 〈hely, állapot stb.〉
[a haldokló] puszta elhagyatottságban végzi be búbánatos pályáját
(1842 Petrichevich Horváth Lázár)
Ha fölkerülsz Pestre, úgy elfelejted ezt a búbánatos helyet, mintha sohse lettél volna itt
(1914 Erdősi Dezső)
[a film] alkotói alighanem a kínkeserves és búbánatos mai magyar valóságot vágyták megénekelni
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (szépítő)
〈szitkozódásban〉
a ragyogóját ennek a búbánatos világnak!
(1917 Réti Ödön)
Hogy azt a jó, kurva, búbánatos, náci nénikédet…
(1988 Kertész Imre²)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások