búcsúpohár fn 5A

1. (baráti társaságban) vmely távozó személy tiszteletére ürített pohár ital, ill. ennek elfogyasztása’ ❖ Egy bútsú pohárra Músámat elvárja (1810 Farkas András C1674, 31) | Az utósó [!] éj, mellyet Tátrafüreden, néhány vig czimbora baráti körében, búcsupoharak közt töltöttem el, a kicsapongásig szilaj [volt] (1846 Pesti Divatlap C5839, 1049) | – Én most hazautazom – mondtam a sofőrnek. – Nem iszik velem egy búcsúpoharat? (1966 Örkény István 9500014, 354).

1a. (rég) ’búcsúz(tat)ás alkalmából rendezett lakoma, evés-ivás’ ❖ hétfőn adja a bucsupoharat […] e fiatal embereknek (1858 Vas Gereben C4379, 330) | a vőlegény immár kiválik a legények társaságából, pajtásainak búcsúpoharat kell fizetnie, a mi borból, sörből és kenyérből áll (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

2. ’mulatságban, vendégségben az elválás előtt utolsónak megivott pohár ital, ill. ennek elfogyasztása; szentjánosáldás’ ❖ menjünk Tristan! én a bucsu pohár után haza indulok (1837 Fáncsy Lajos ford.–Halm C5788, 388) | A Szent János áldása, vagyis a búcsúpohár, melyet a gazda távozni készűlő vendégeinek ád, […] valami áldozóital (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Az] utolsó kínálást, „amikor a vendégek menni készültek”, van, ahol „Szent János áldásnak”, másutt „búcsúpohárnak” hívják (1988 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF. búcsú- vagy bucsupohár; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

búcsúpohár főnév 5A
1.
(baráti társaságban) vmely távozó személy tiszteletére ürített pohár ital, ill. ennek elfogyasztása
Egy bútsú pohárra Músámat elvárja
(1810 Farkas András)
Az utósó [!] éj, mellyet Tátrafüreden, néhány vig czimbora baráti körében, búcsupoharak közt töltöttem el, a kicsapongásig szilaj [volt]
(1846 Pesti Divatlap)
– Én most hazautazom – mondtam a sofőrnek. – Nem iszik velem egy búcsúpoharat?
(1966 Örkény István)
1a. (rég)
búcsúz(tat)ás alkalmából rendezett lakoma, evés-ivás
hétfőn adja a bucsupoharat […] e fiatal embereknek
(1858 Vas Gereben)
a vőlegény immár kiválik a legények társaságából, pajtásainak búcsúpoharat kell fizetnie, a mi borból, sörből és kenyérből áll
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
2.
mulatságban, vendégségben az elválás előtt utolsónak megivott pohár ital, ill. ennek elfogyasztása; szentjánosáldás
menjünk Tristan! én a bucsu pohár után haza indulok
(1837 Fáncsy Lajos ford.Halm)
A Szent János áldása, vagyis a búcsúpohár, melyet a gazda távozni készűlő vendégeinek ád, […] valami áldozóital
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[Az] utolsó kínálást, „amikor a vendégek menni készültek”, van, ahol „Szent János áldásnak”, másutt „búcsúpohárnak” hívják
(1988 Magyar néprajz)
Vö. CzF. búcsú- vagy bucsupohár; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások