búcsúzkodik tn ige 12a

1. ’〈két v. több személy egymástól, ill. vki rendsz. több személytől〉(hosszasan) elköszön, búcsúzik’ ❖ Három vendégbarátja is megilletődve bucsuzkodik (1842 Berzsenyi Dániel összes művei C1071, 266) | [a vőfélyek] kikérik a leányt, elbúcsúztatják a szülőktől, rokonoktól, barátnéitól, maga a menyasszony ölelés és sirás közt búcsúzkodik, s kéri továbbra is szeretetüket (1873 Orbán Balázs CD22) | Kinn az udvaron már elfáradtak a játszók, búcsúzkodnak egymástól (1927 Pap Károly CD10) | [Sütő úr] nagy soká végre búcsúzkodni kezdett. Hosszan, elborult arccal rázogatta apám kezét (1975 Kertész Imre² 1078001, 9).

2. (irod)(kényszerűségből) elválik, megválik vmitől’ ❖ A háború legnagyobb jótéteménye, legritkább, legdrágább öröme a csönd. Fájó érzéssel búcsúzkodtam ettől a nagy szimbolikus erejű némaságtól, amely beburkolt s lágy ölelő karjait szeretettel fejem köré fonta… (1915 Halász Gyula CD10) | nincs messze az az idő sem, amikor – talán 2002-ben – az EU tagjai leszünk, és kezdhetünk búcsúzkodni a magyar forinttól (1998 Byte Magazin CD38).

2a. ’〈nap〉 lemenőben, lenyugvóban van’ ❖ egyszer késő ősszel, amikor már elcsendesedett kis falunk, és az öregemberek különös mosolygással kezdték nézegetni a búcsúzkodó őszi napot a házak előtt a padkán (1910 Krúdy Gyula CD54) | a forró nap mind lejjebb, lejjebb csúszik és búcsúzkodik a zöld lombon át (1916 Somlyó Zoltán CD01).

ÖU: el~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. búcsú; ÉKsz.

búcsúzkodik tárgyatlan ige 12a
1.
〈két v. több személy egymástól, ill. vki rendsz. több személytől〉 (hosszasan) elköszön, búcsúzik
Három vendégbarátja is megilletődve bucsuzkodik
(1842 Berzsenyi Dániel összes művei)
[a vőfélyek] kikérik a leányt, elbúcsúztatják a szülőktől, rokonoktól, barátnéitól, maga a menyasszony ölelés és sirás közt búcsúzkodik, s kéri továbbra is szeretetüket
(1873 Orbán Balázs)
Kinn az udvaron már elfáradtak a játszók, búcsúzkodnak egymástól
(1927 Pap Károly)
[Sütő úr] nagy soká végre búcsúzkodni kezdett. Hosszan, elborult arccal rázogatta apám kezét
(1975 Kertész Imre²)
2. (irod)
(kényszerűségből) elválik, megválik vmitől
A háború legnagyobb jótéteménye, legritkább, legdrágább öröme a csönd. Fájó érzéssel búcsúzkodtam ettől a nagy szimbolikus erejű némaságtól, amely beburkolt s lágy ölelő karjait szeretettel fejem köré fonta…
(1915 Halász Gyula)
nincs messze az az idő sem, amikor – talán 2002-ben – az EUEurópai Unió tagjai leszünk, és kezdhetünk búcsúzkodni a magyar forinttól
(1998 Byte Magazin)
2a.
〈nap〉 lemenőben, lenyugvóban van
egyszer késő ősszel, amikor már elcsendesedett kis falunk, és az öregemberek különös mosolygással kezdték nézegetni a búcsúzkodó őszi napot a házak előtt a padkán
(1910 Krúdy Gyula)
a forró nap mind lejjebb, lejjebb csúszik és búcsúzkodik a zöld lombon át
(1916 Somlyó Zoltán)
ÖU: elbúcsúzkodik
Vö. ÉrtSz.; TESz. búcsú; ÉKsz.

Beállítások