búcsúztató fn 1A

1. ’vmely intézményből végleg v. hosszabb időre távozó személy tiszteletére v. vmely időszak lezárásaképpen (el)mondott beszéd, ill. az ilyen alkalomból rendezett ünnepség’ ❖ kötelességének tartá a rector professor egy kenetteljes búcsúztatót tartani a száműzött [ti. az iskolából kicsapott] iakhoz (1872 Jókai Mór CD18) | [az áthelyezés miatti elutazás előtt] hátra volt még a bankett, a búcsúztató (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | [Az árvízveszély miatt] a Körösök völgyében élők az óév búcsúztatóját nagy ijedelem és aggodalom közepette töltötték (1996 Országgyűlési Napló CD62) | ballagásokon megszokott búcsúztatók, szavalatok (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’az elhunyt sírjánál v. ravatalánál mondott, érdemeit, életútját méltató, tőle elbúcsúzó beszéd, ill. a temetési szertartásnak az a része, amikor ez elhangzik’ ❖ [A temetésen] tsak halotti prédikatzió léſzen, mert ditsérö beſzédek (bútsuztató) a’ felsöbb ranguakat illeti (1796 Paap János C3380, 190) | Délután 3½ órakor indult meg a gyászmenet a Gyöngyutczából, hol a beszentelés történt, s Török Pál ref. lelkész ur tartá a bucsuztatót (1858 Vasárnapi Újság CD56) | lapunk egykori szerkesztőjének hamvasztás utáni búcsúztatóját ma fél kettőkor tartják hozzátartozói, kollégái, barátai a rákoskeresztúri Új köztemetőben (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a Halotti beszéd] a sírnál elmondott teljes gyászbeszéd vagy csak beszédvázlat, mely alapján a pap megfogalmazhatja búcsúztatóját, imádságait (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2a. (/nyj v. Népr) ’vkinek a temetésére megrendelésre, rendsz. a kántor által írt és (énekelve) előadott vers(ezet), amelyben az elhunyt nevében búcsúzik annak hozzátartozóitól, ill. a temetési szertartásnak az a része, amikor ez elhangzik’ ❖ Az Orvosoknak Semmi beteget: Temetn állóknak Semmi ásatót: Szomjú Kántoroknak Semmi bútsúztatót [kívánunk] (1784 Magyar Hírmondó C0272, 6) | a rektor szép versű búcsúztatójit a halottas auditórium éppen oly gyönyörködve hallgatá, mint a tiszteletes úr szomorú morális predikációjit (1804–1806 Kazinczy Ferenc 7163018, 340) | Általában szokás, hogy a család a kántortanítónál bucsuztatót rendel, ami annál drágább, minél több a verse (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | A bucsuztató régi szokás volt, az adta mëg [az elhunytnak] a tiszteletet (1978 Az emberélet fordulói 1073002, 144).

2b. ’vmely elhunyt személyiség életét, munkásságát méltató cikk, nekrológ’ ❖ [Gárdonyi Géza] díszes temetést kapott. Díszsírhelyet. Aztán vezércikkek jöttek, meg búcsúztatók (1923 Hatvany Lajos CD10) | [Tóth Árpádnak Simonyi Zsigmond halálára] a Nyugatba írt, meghatott búcsúztatóját (1975 Tompa József CD30).

3. (nyj v. Népr) ’rendsz. a vőfély által mondott vers, rigmus, amelyben a menyasszony nevében elköszön annak szüleitől, testvéreitől, barátnőitől, ill. az a (lakodalmi) szertartás, amelyben ez elhangzik’ ❖ Az egész nap vigan telt, csak midőn estve a bucsúztató kezdődött, lön Veron halványnyá, […] alig birá őt a vőfény kezénél fogva megmozditani (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Holnap a menyegző, és ma előestét, bucsuztatót ülnek (1877 Falusi Könyvtár C0144, 28) | Úgy illik, hogy a menyasszony az egész bucsuztató alatt sírjon (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | A menyasszony elsiratása ősi szokás, amelynek helyét a vőfély által elmondott búcsúztató foglalta el: az anya személyes hangú megszólalását az előre gyártott versszöveg (1990 Magyar néprajz CD47).

J: búcsúztatás.

ÖE: ~beszéd, ~ének, ~vers.

Vö. CzF. búcsúztató · bucsuztató; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

búcsúztató főnév 1A
1.
vmely intézményből végleg v. hosszabb időre távozó személy tiszteletére v. vmely időszak lezárásaképpen (el)mondott beszéd, ill. az ilyen alkalomból rendezett ünnepség
kötelességének tartá a rector professor egy kenetteljes búcsúztatót tartani a száműzött [ti. az iskolából kicsapott] iakhoz
(1872 Jókai Mór)
[az áthelyezés miatti elutazás előtt] hátra volt még a bankett, a búcsúztató
(1893 Mikszáth Kálmán)
[Az árvízveszély miatt] a Körösök völgyében élők az óév búcsúztatóját nagy ijedelem és aggodalom közepette töltötték
(1996 Országgyűlési Napló)
ballagásokon megszokott búcsúztatók, szavalatok
(1996 Magyar Hírlap)
2.
az elhunyt sírjánál v. ravatalánál mondott, érdemeit, életútját méltató, tőle elbúcsúzó beszéd, ill. a temetési szertartásnak az a része, amikor ez elhangzik
[A temetésen] tsak halotti prédikatzió léſzen, mert ditsérö beſzédek (bútsuztató) a’ felsöbb ranguakat illeti
(1796 Paap János)
Délután 3½ órakor indult meg a gyászmenet a Gyöngyutczából, hol a beszentelés történt, s Török Pál ref.református lelkész ur tartá a bucsuztatót
(1858 Vasárnapi Újság)
lapunk egykori szerkesztőjének hamvasztás utáni búcsúztatóját ma fél kettőkor tartják hozzátartozói, kollégái, barátai a rákoskeresztúri Új köztemetőben
(1995 Magyar Hírlap)
[a Halotti beszéd] a sírnál elmondott teljes gyászbeszéd vagy csak beszédvázlat, mely alapján a pap megfogalmazhatja búcsúztatóját, imádságait
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2a. (/nyj v. Népr)
vkinek a temetésére megrendelésre, rendsz. a kántor által írt és (énekelve) előadott vers(ezet), amelyben az elhunyt nevében búcsúzik annak hozzátartozóitól, ill. a temetési szertartásnak az a része, amikor ez elhangzik
Az Orvosoknak Semmi beteget: Temetn állóknak Semmi ásatót: Szomjú Kántoroknak Semmi bútsúztatót [kívánunk]
(1784 Magyar Hírmondó)
a rektor szép versű búcsúztatójit a halottas auditórium éppen oly gyönyörködve hallgatá, mint a tiszteletes úr szomorú morális predikációjit
(1804–1806 Kazinczy Ferenc)
Általában szokás, hogy a család a kántortanítónál bucsuztatót rendel, ami annál drágább, minél több a verse
(1916 e. Malonyay Dezső)
A bucsuztató régi szokás volt, az adta mëg [az elhunytnak] a tiszteletet
(1978 Az emberélet fordulói)
2b.
vmely elhunyt személyiség életét, munkásságát méltató cikk, nekrológ
[Gárdonyi Géza] díszes temetést kapott. Díszsírhelyet. Aztán vezércikkek jöttek, meg búcsúztatók
(1923 Hatvany Lajos)
[Tóth Árpádnak Simonyi Zsigmond halálára] a Nyugatba írt, meghatott búcsúztatóját
(1975 Tompa József)
3. (nyj v. Népr)
rendsz. a vőfély által mondott vers, rigmus, amelyben a menyasszony nevében elköszön annak szüleitől, testvéreitől, barátnőitől, ill. az a (lakodalmi) szertartás, amelyben ez elhangzik
Az egész nap vigan telt, csak midőn estve a bucsúztató kezdődött, lön Veron halványnyá, […] alig birá őt a vőfény kezénél fogva megmozditani
(1854 Vasárnapi Újság)
Holnap a menyegző, és ma előestét, bucsuztatót ülnek
(1877 Falusi Könyvtár)
Úgy illik, hogy a menyasszony az egész bucsuztató alatt sírjon
(1916 e. Malonyay Dezső)
A menyasszony elsiratása ősi szokás, amelynek helyét a vőfély által elmondott búcsúztató foglalta el: az anya személyes hangú megszólalását az előre gyártott versszöveg
(1990 Magyar néprajz)
ÖE: búcsúztatóbeszéd, búcsúztatóének, búcsúztatóvers
Vö. CzF. búcsúztató · bucsuztató; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások