búfelejtő mn és fn 1C

I. mn

’a bánatot, szomorúságot enyhítő, a gondo(ka)t, baj(oka)t feledtető 〈dolog v. személy〉’ ❖ búfelejt, Búoszlató. Moerorem dissipans (1803 Sándor István C3667, 34) | Tölts bú felejt Massikumot [ti. massicusi bort] (1824 Virág Benedek ford.–Horatius C4506, 66) | feleségének születése napja alkalmából egy kis búfelejtő mulatsággal szeretné barátait, magát is megörvendeztetni (1898 Gaál Mózes¹ C1793, 115) | búfelejtő pezsgőzés (1912 Szini Gyula CD10) | [a régi asszonyok] bizonyára mások, ízesebbek, kívánatosabbak, búfelejtőbbek, étvágyasabbak voltak a mai nőknél (1923 Krúdy Gyula CD54) | A ponyva-olvasók nem is kerestek mást a sárga regények lapjain, mint búfelejtő narkózist (1961 Földes Anna 9154002, 46).

II. fn

1. ’a bánatot, szomorúságot enyhítő, a gondo(ka)t, baj(oka)t feledtető dolog v. személy’ ❖ szükségem van rá, hogy egy palack búfelejtőt igyam (1868 Jókai Mór C2288, 232) | a munka meg a legjobb búfelejtő (1894 e. Justh Zsigmond C2460, 99) | A könyv – ez a másik jó búfelejtő (1917 Ambrus Zoltán CD10) | eljárok abba a kávéházba, ahol XXXVI. Rácz László húzza a búfelejtőt (1925 Krúdy Gyula CD54) | Ernőkém, te kellesz nekem búfelejtőnek, nem a pia (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, tréf) ’akasztófa, bitófa’ ❖ Fel-Kötöm magamat a’ bú-felejtre (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 38) | hurkot vetve nyakára, felakasztotta magát a búfelejtőre (1866 Egri népkönyv C0096, 108).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

búfelejtő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
a bánatot, szomorúságot enyhítő, a gondo(ka)t, baj(oka)t feledtető 〈dolog v. személy〉
búfelejt, Búoszlató. Moerorem dissipans
(1803 Sándor István)
Tölts bú felejt Massikumot [ti. massicusi bort]
(1824 Virág Benedek ford.Horatius)
feleségének születése napja alkalmából egy kis búfelejtő mulatsággal szeretné barátait, magát is megörvendeztetni
(1898 Gaál Mózes¹)
búfelejtő pezsgőzés
(1912 Szini Gyula)
[a régi asszonyok] bizonyára mások, ízesebbek, kívánatosabbak, búfelejtőbbek, étvágyasabbak voltak a mai nőknél
(1923 Krúdy Gyula)
A ponyva-olvasók nem is kerestek mást a sárga regények lapjain, mint búfelejtő narkózist
(1961 Földes Anna)
II. főnév
1.
a bánatot, szomorúságot enyhítő, a gondo(ka)t, baj(oka)t feledtető dolog v. személy
szükségem van rá, hogy egy palack búfelejtőt igyam
(1868 Jókai Mór)
a munka meg a legjobb búfelejtő
(1894 e. Justh Zsigmond)
A könyv – ez a másik jó búfelejtő
(1917 Ambrus Zoltán)
eljárok abba a kávéházba, ahol XXXVI. Rácz László húzza a búfelejtőt
(1925 Krúdy Gyula)
Ernőkém, te kellesz nekem búfelejtőnek, nem a pia
(1998 Magyar Hírlap)
2. (rég, tréf)
akasztófa, bitófa
Fel-Kötöm magamat a’ bú-felejtre
(1787 Csenkeszfai Poóts András)
hurkot vetve nyakára, felakasztotta magát a búfelejtőre
(1866 Egri népkönyv)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

Beállítások