buja mn és fn (vál)

I. mn 16A

1. (rendsz. pejor) ’érzékien túlfűtött, ill. érzéki vágyait féktelenül, gátlástalanul kiélő, a nemi élvezetekben tobzódó 〈ember, ritk. állat v. más lény〉’ ❖ [A jeltelen sírba temetett eretnek] réſzeges volt, búja, ſzitkos, korhel és gaz (1776 Kónyi János ford.–Gellert 7190018, 21) | Klaúdiuszt, a’ gyávát, A’ mig reszket buja ina, Vezet bujább Meszszalina (1830 Szőke József 8454038, 40) | [A pávián] mérges, szemtelen, buja állat (1847 Peregriny Elek 8360005, 29) | A buja bak [ti. Pán] az isteni nemző erő „eleven”, azaz földi megtestesítője (1972 Várkonyi Nándor 9758004, 508) | A lány buja volt, könnyed, ha egy férfi tetszett neki, azzal le is feküdt (1988 Lengyel Péter 9397009, 462).

1a. (rendsz. pejor) ’ilyen személyre jellemző, a nemi ösztön féktelen, gátlástalan kiélésére késztető 〈vágy, hajlam stb.〉, ill. ilyen vágytól, hajlamtól vezérelt 〈cselekvés, magatartás〉’ ❖ Más férjére vagy feleségére búja-kivánságból tekínteni, már ſzivében való paráználkodás (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190033, 49) | [a városi fiatalurak] a házas élettől idegenkedve, csak buja vágyaik kielégítését hajhászszák (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 56) | [Nápolyi Johannának] határtalan uralomvágya és korán nyilatkozott buja hajlamai nem tűrtek féket, gyámságot (1892 Pór Antal CD55) | délután vadabban, bujábban csókolóztunk, mint valaha (1918 Laczkó Géza CD10) | olyan szerencsétlenül élte le ura mellett az életét … az urának a buja vére … s neki tűrnie kellett mindent … az ura szeretőit (1925 Móricz Zsigmond CD10) | a próféták buja, erkölcstelen élete miatt dorgálták a várost [ti. Szamáriát] (1988 Bibliai nevek és fogalmak CD1209).

1b. (pejor is) ’az érzékiségre erősen ható, túlfűtötten(, szemérmetlenül) erotikus 〈megnyilvánulás, jelenség, dolog〉’ ❖ ? A’ ſok énekeſné egy-más után ki-jö; Mondják nótajikat, ’s buja mellyek fel-nö (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 10) | csiklandó könyvek’ olvasása és buja képek vagy rajzok’ nézegetése (1829 Horváth József ford.–Becker¹ 8187004, 10) | [táncukat] a szerecsenynők s mulatták [= mulatt nők] oly buján tánczolják, hogy illedelmetlenségben a francziák legszilajabb „cancan”-ját is jóval felülmulja (1861 Rosty Pál 8397003, 22) | rózsák buja illatát (1918 Juhász Gyula¹ 9284440, 147) | egy nagy szaxofon buján szól (1926 Tóth Árpád 9720021, 31) | Buján setétlett a kerekded bimbó egymást-szorító, sima keble párján (1966 Rab Zsuzsa ford.–Kálidásza 9539020, 49).

2. (átv is) ’gyors, szapora, burjánzó 〈növekedés, szaporodás, kül. növényé〉’ ❖ [a fahéjat termő fák] könnyen és buján ſzaporodnak […] mind gyökér-jövéſekrl, mind magról (1789 Mátyus István 7222027, 377) | [az ókori görög művészetben] az érzelem buján sarjazott, […] ellenőr nélkül, torzan és vadul néha (1840 Hunfalvy Pál 8192003, 142) | [a szénporral trágyázott földben a növények] buján nőnek, vastag szárat s eleven haragos zöld levelet hajtván (1854 Galgóczi Károly 8153001, 18) | [A bor nyúlósságát okozó mikroorganizmusok közötti] összefüggés addig tart, amíg a sejtek buja fejlődésben vannak (1916 RévaiNagyLex. C5710, 624) | [a filmbeli magánnyomozónak] azt kell tapasztalnia, hogy a bűn egyre bujábban tenyészik, és elválaszthatatlanul összefonódik a hatalommal (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’így fejlődő, sűrű(n elágazó), dús 〈növény(i rész), növényzet〉’ ❖ juhaim és teheneim a’ buja fübenn legelnek (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 6) | A gaz lenyesve még bujább lesz (1824 k. Berzsenyi Dániel CD01) | A tenyészet oly dus e szigeten, hogy az ember egy kis dumasi nagyitó tehetséggel könnyen ős Amerika buja erdeibe képzelheti magát (1855–1856 Vajda János 8503088, 97) | [az erdőszegélyt alkotó fák] általában közel földig ágasak, oldalágaik erőteljesek, lombozatuk buja (2000 Természet Világa ford. CD50).

3. (kissé rég, átv is) ’tápanyagokban gazdag, termékeny 〈föld(terület)〉’ ❖ [a Bambergből] béhozatott fél-törsökű Előfákat [= csemetéket], igen buja kövér-földbe kell nevelni (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417001, 15) | Bontják szolga-cseléd a sok teli vermet Benne arany köles, buja földben termett (1863 Arany János CD01) | ha a régi keresztény Kelet Róma-ellenes s csoportos lázadásait leszámítjuk, sehol a szektáknak, tehát a lelkek forradalmának bujább talaja Erdélynél nem volt (1912 Ady Endre CD0801).

4. ’vmiben túláradóan bővelkedő, dús’ ❖ ki tudná számát azon nyavalyák nemének, melyeknek gyötrelmei által tagjaink világi szerencsénknek legbújább kebelében is szaggattathatnak? (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 75) | minden [ló]tenyésztési kellékkel buján el van látva [a magyarok] országa (1844 Széchenyi István CD1501) | A hanyatlás korszakában mind gazdagabb, bujább lesz a római építészet (1894 PallasLex. CD02) | egy buja színpompájú keleti szőnyeg (1911 Lengyel Géza CD10) | [Szabó Dezső] szereti – túlhabzóan képgazdag stílusához illően – a mozgalmas igéket, a műveltetést, a bizarr fokozást, a buja jelzőhalmozást (1983 Szalay Károly 1144013, 196).

II. fn 6A (ritk, pejor)

’érzéki vágyait féktelenül, gátlástalanul kiélő, a nemi élvezetekben tobzódó személy’ ❖ A’ parázna, a’ házaſság-rontó, a’ búja, a’ fösvény, ſzinte-úgy bé nem mehet a’ Mennyeknek orſzágában, mint a’ bálvány-imádó és a’ Mahumed’ Tanitványa (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252010, 118) | [Melinda] egy elhagyattatott helyen legyen inkább kenyéren s vízen, mintsem itt pompába […] szolgáljon egy bujának (1819 Katona József 8226005, 456) | Hívnák csak őket Vénusz templomába, […] A sok bujának, hogy pezsegne vére! (1908 Heltai Jenő ford.–Arisztophanész CD10).

ÖE: ~betegség, ~rák, ~zöld.

Vö. CzF. búja · buja, buján; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

buja melléknév és főnév (vál)
I. melléknév 16A
1. (rendsz. pejor)
érzékien túlfűtött, ill. érzéki vágyait féktelenül, gátlástalanul kiélő, a nemi élvezetekben tobzódó 〈ember, ritk. állat v. más lény〉
[A jeltelen sírba temetett eretnek] réſzeges volt, búja, ſzitkos, korhel és gaz
(1776 Kónyi János ford.Gellert)
Klaúdiuszt, a’ gyávát, A’ mig reszket buja ina, Vezet bujább Meszszalina
(1830 Szőke József)
[A pávián] mérges, szemtelen, buja állat
(1847 Peregriny Elek)
A buja bak [ti. Pán] az isteni nemző erő „eleven”, azaz földi megtestesítője
(1972 Várkonyi Nándor)
A lány buja volt, könnyed, ha egy férfi tetszett neki, azzal le is feküdt
(1988 Lengyel Péter)
1a. (rendsz. pejor)
ilyen személyre jellemző, a nemi ösztön féktelen, gátlástalan kiélésére késztető 〈vágy, hajlam stb.〉, ill. ilyen vágytól, hajlamtól vezérelt 〈cselekvés, magatartás〉
Más férjére vagy feleségére búja-kivánságból tekínteni, már ſzivében való paráználkodás
(1773 Kónyi János ford.Fénelon)
[a városi fiatalurak] a házas élettől idegenkedve, csak buja vágyaik kielégítését hajhászszák
(1851–1854 Táncsics Mihály)
[Nápolyi Johannának] határtalan uralomvágya és korán nyilatkozott buja hajlamai nem tűrtek féket, gyámságot
(1892 Pór Antal)
délután vadabban, bujábban csókolóztunk, mint valaha
(1918 Laczkó Géza)
olyan szerencsétlenül élte le ura mellett az életét … az urának a buja vére … s neki tűrnie kellett mindent … az ura szeretőit
(1925 Móricz Zsigmond)
a próféták buja, erkölcstelen élete miatt dorgálták a várost [ti. Szamáriát]
(1988 Bibliai nevek és fogalmak)
1b. (pejor is)
az érzékiségre erősen ható, túlfűtötten(, szemérmetlenül) erotikus 〈megnyilvánulás, jelenség, dolog〉
?
A’ ſok énekeſné egy-más után ki-jö; Mondják nótajikat, ’s buja mellyek fel-nö
(1772 Bessenyei György¹)
csiklandó könyvek’ olvasása és buja képek vagy rajzok’ nézegetése
(1829 Horváth József ford.Becker¹)
[táncukat] a szerecsenynők s mulatták [= mulatt nők] oly buján tánczolják, hogy illedelmetlenségben a francziák legszilajabb „cancan”-ját is jóval felülmulja
(1861 Rosty Pál)
rózsák buja illatát
(1918 Juhász Gyula¹)
egy nagy szaxofon buján szól
(1926 Tóth Árpád)
Buján setétlett a kerekded bimbó egymást-szorító, sima keble párján
(1966 Rab Zsuzsa ford.Kálidásza)
2. (átv is)
gyors, szapora, burjánzó 〈növekedés, szaporodás, kül. növényé〉
[a fahéjat termő fák] könnyen és buján ſzaporodnak […] mind gyökér-jövéſekrl, mind magról
(1789 Mátyus István)
[az ókori görög művészetben] az érzelem buján sarjazott, […] ellenőr nélkül, torzan és vadul néha
(1840 Hunfalvy Pál)
[a szénporral trágyázott földben a növények] buján nőnek, vastag szárat s eleven haragos zöld levelet hajtván
(1854 Galgóczi Károly)
[A bor nyúlósságát okozó mikroorganizmusok közötti] összefüggés addig tart, amíg a sejtek buja fejlődésben vannak
(1916 RévaiNagyLex.)
[a filmbeli magánnyomozónak] azt kell tapasztalnia, hogy a bűn egyre bujábban tenyészik, és elválaszthatatlanul összefonódik a hatalommal
(1997 Magyar Hírlap)
2a.
így fejlődő, sűrű(n elágazó), dús 〈növény(i rész), növényzet〉
juhaim és teheneim a’ buja fübenn legelnek
(1785 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
A gaz lenyesve még bujább lesz
(1824 k. Berzsenyi Dániel)
A tenyészet oly dus e szigeten, hogy az ember egy kis dumasi nagyitó tehetséggel könnyen ős Amerika buja erdeibe képzelheti magát
(1855–1856 Vajda János)
[az erdőszegélyt alkotó fák] általában közel földig ágasak, oldalágaik erőteljesek, lombozatuk buja
(2000 Természet Világa ford.)
3. (kissé rég, átv is)
tápanyagokban gazdag, termékeny 〈föld(terület)
[a Bambergből] béhozatott fél-törsökű Előfákat [= csemetéket], igen buja kövér-földbe kell nevelni
(1796 Gazdaságot Célozó Újság)
Bontják szolga-cseléd a sok teli vermet Benne arany köles, buja földben termett
(1863 Arany János)
ha a régi keresztény Kelet Róma-ellenes s csoportos lázadásait leszámítjuk, sehol a szektáknak, tehát a lelkek forradalmának bujább talaja Erdélynél nem volt
(1912 Ady Endre)
4.
vmiben túláradóan bővelkedő, dús
ki tudná számát azon nyavalyák nemének, melyeknek gyötrelmei által tagjaink világi szerencsénknek legbújább kebelében is szaggattathatnak?
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
minden [ló]tenyésztési kellékkel buján el van látva [a magyarok] országa
(1844 Széchenyi István)
A hanyatlás korszakában mind gazdagabb, bujább lesz a római építészet
(1894 PallasLex.)
egy buja színpompájú keleti szőnyeg
(1911 Lengyel Géza)
[Szabó Dezső] szereti – túlhabzóan képgazdag stílusához illően – a mozgalmas igéket, a műveltetést, a bizarr fokozást, a buja jelzőhalmozást
(1983 Szalay Károly)
II. főnév 6A (ritk, pejor)
érzéki vágyait féktelenül, gátlástalanul kiélő, a nemi élvezetekben tobzódó személy
A’ parázna, a’ házaſság-rontó, a’ búja, a’ fösvény, ſzinte-úgy bé nem mehet a’ Mennyeknek orſzágában, mint a’ bálvány-imádó és a’ Mahumed’ Tanitványa
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
[Melinda] egy elhagyattatott helyen legyen inkább kenyéren s vízen, mintsem itt pompába […] szolgáljon egy bujának
(1819 Katona József)
Hívnák csak őket Vénusz templomába, […] A sok bujának, hogy pezsegne vére!
(1908 Heltai Jenő ford.Arisztophanész)
ÖE: bujabetegség, bujarák, bujazöld
Vö. CzF. búja · buja, buján; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások