bujtogat¹ ts ige 5a (Mezőg)

’〈hajtást〉 a földbe dug, hogy meggyökerezzen; bujt¹’ ❖ Ő az alatt szőlőt ültet, metsz, bojtogat és olt (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1546, 197) | Némelly hegyeken mint bujtogattak – homlítgattak – vesszőt vesszőre, ’s így a’ hegy, a’ szüret elaljasodott. Másutt azt nézte földink, milly szőlőfaj terem legtöbbet, ’s nem mellyik terem legjobbat, ’s csak azt ápolgatta (1830 Széchenyi István CD1501).

Vö. CzF. bujtogat¹; ÉrtSz.; ÉKsz. bujtogat¹

bujtogat¹ tárgyas ige 5a (Mezőg)
〈hajtást〉 a földbe dug, hogy meggyökerezzen; bujt¹
Ő az alatt szőlőt ültet, metsz, bojtogat és olt
(1817 Édes Gergely ford.Horatius)
Némelly hegyeken mint bujtogattak – homlítgattak – vesszőt vesszőre, ’s így a’ hegy, a’ szüret elaljasodott. Másutt azt nézte földink, milly szőlőfaj terem legtöbbet, ’s nem mellyik terem legjobbat, ’s csak azt ápolgatta
(1830 Széchenyi István)
Vö. CzF. bujtogat¹; ÉrtSz.; ÉKsz. bujtogat¹

Beállítások