buksi mn és fn 1A1

I. mn

1. (kedvesk) ’boglyas, bozontos, ill. nagy(ra nőtt) 〈fej〉’ ❖ Távozz tőlem bagoly, buksi főddel (1836 Székács József ford. C3908, 64) | e parányi testhez ez a buksi fő! (1851 Garay János C1813, 63) | Hosszan elnézte ezt a gyermek fejet. Épp olyan gömbölyü, buksi, mint az övé (1891 Kemechey Jenő C2585, 51) | Novák megsimogatta [a kutya] buksi fejét (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 317) | Aztán itt van Sharon Stone, rövidre nyírva, buksi fejjel, olyan idegbajos szerepben, amely megköveteli, hogy sokat nézzen a tágra nyílt szemével (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’kissé aránytalan, bumfordi, (kedvesen) ormótlan 〈forma, alak〉, ill. ilyen alakú, formájú, megjelenésű 〈élőlény, dolog〉’ ❖ Későn születtél, buksi költemény, Tíz vagy húsz évi meddőség után (1879 Arany János CD01) | [A kékcsőrű récének] repülés közben sajátságos buksi, gömbölyded alakja van (1899 Chernel István CD34) | Magashomlokos, öregizlésre épitett házak, buksi házikók (1915 Az Újság okt. 10. C5359, 42) | Üdvözlöm a kis kövi-rózsákat, a puha, szőnyeges mohát, a menta-füvet s a buksi borókát (1918 Laczkó Géza CD10) | buksi székely hegyeink (1936 Tamási Áron 9701012, 259).

2a. ’egyszerű, együgyű, jelentéktelen 〈dolog〉’ ❖ némely bécsi buksi lap […] nem győz lármázni eleget (1866 Tóth Kálmán C4283, 171) | Mindig új csoda, ahogy az a fény és a zene, ami akkor volt, végzetes bizonyossággal felkelti benne a röfrént és megindítja ajkán a buksi kis dalt (1988 Lengyel Péter 9397007, 232).

3. ’〈állat v. ember, kül. gyermek kedveskedő, becéző jelzőjeként〉’ ❖ egyszerre ott látnak a képen, a búcsúzó úrasszony mindkét karján egy-egy mosolygó buksi gyereket (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Egy buksi babát tartott a karján (1897 Szabóné Nogáll Janka C3774, 3) | Marci, kicsi Marci, leteszlek a pamlagra, összedörzsöljük mint két buksi gyermek az arcainkat s a könnyeinket (1908 Ady Endre 9003051, 15) | Ez a szakácsné s ez a buksi kutya úgy leng e nap emlékén, mint szárnyas kis angyalok holmi régi szentkép két felső szélén (1932 Illyés Gyula CD10).

3a. ’ostoba, butuska, ill. konok, csökönyös 〈fej〉’ ❖ Igaz biz’ az, hogy ha én hazánkba mennék, Majd buksi fejemet, had el, hadra vennék (1793 Gvadányi József 7125019, 445) | sok ember a’ buksi fejével nem éri fel, mennyi kár az a’ magyarnak, hogy egyik a’ másikat marja (1851 A Falu Könyve C1667, 5) | Corvin már ekkor mondogatta, felismervén a fiú nagy tehetségeit: – Keserves lesz még ez a te buksi fejed Erdélynek, ha idejekorán le nem szelik (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | Számtanhoz nem konyítsz […] De várj csak! Valamiképpen mégis beleverhetem abba a buksi fejedbe (1929 Nagy Endre CD10) | „A gyerek előtt ne” gyakorlata végül is azt eredményezte, hogy a családok nagyon nagy hányada teljesen átengedte az iskolának a politikai „felvilágosítás” kényes feladatát. Emiatt aztán furcsa zavarok támadtak a buksi fejekben (1999 Magyar Hírlap CD09).

3b. (rég v. nyj) ’ostoba, bamba, but(ácsk)a, ill. konok, csökönyös 〈személy〉’ ❖ Tudom, azt gondolja valamellyik buksi paraszt, hogy a tiszttartó ur is beereszti [őt esős időben a padlós szobába] (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Szegény buksi Zuboly! Oda a tíz garas napidíj élethosszant! […] itt a nyakam, hogy a fejedelem megadta volna neki a tíz garas napidíjat Pyramusért (1864 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | ne higgye ez a buksi török, hogy hollandusok vagyunk (1875 Jókai Mór CD18) | talán egy unoka, egy buksi, rossz fiu vár otthon (1898 Krúdy Gyula C2838, 186) | buksi: akaratos (1916 Magyar Nyelvőr C5973, 350) | buksi vagy, mint a kisgyermek (1917 Moly Tamás CD10).

II. fn

1. (biz, kedvesk is) ’fej, fejecske, kobak’ ❖ midőn egyedül van […] lesüti a töksit, s megrázza, mintha valami nem tetszenék; aztán hirtelen felcsapja a buksit, mintha megnyugodnék (1841 Szigligeti Ede C5754, 234) | [a] buksiján feledett házi sipkára (1875 Jókai Mór CD18) | ravasz kis buksiddal (1913 Ady Endre 9003309, 76) | [A tanítónő] elmosolyodik. Emlékek törnek fel benne. Szőke, barna, fekete buksikat lát maga előtt (1958 Népszabadság szept. 3. C1499, 9) | inkább olyan embernek ismerlek, aki „belebújik” a zenébe, simogatja a gyerekei buksiját (1999 Lakáskultúra CD39).

2. (biz) ’〈állat v. ember, kül. gyermek kedveskedő, becézgető megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ ? Dickkopf, der: nagyfejű ember, buksi (1823 Márton József¹ C3047, 556) | A kis buksi felett guggolsz gondos mama, s kérded: „Tábornok leszesz-é, vagy pap, Ödönke, felelj! […]” (1882 Tóth Lőrinc C4299, 185) | Ezeket már én mind hallottam. Kitől, te buksi? Zsuzsi szakácsné beszélte (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Adél csak úgy barátkozott, mint eddig, három-négy éves kis „gavalléraival”, ölébe vette, szép kebléhez szorította, ha valamelyik buksi elszunyókált (1917 Kaffka Margit 9290048, 58) | A bokrot is, mely játszva tépdes, Csak neveted, De legkivált, én buksim édes, A kedvesed! (1953 Kardos László ford.–Rimbaud 9305004, 204).

2a. ’〈együgyű, nehézfejű, butuska ember, kül. gyermek megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Ejnye ejnye no, halljátok-é ti kínzó buksik! Ez a’ szegény teremtés talán már esztendő ólta se evett semmit is (1825 Láng Ádám János ford.–Meisl C2883, 57) | Jaj te buksi, te! Hát hogy gondolhatsz olyat (1892 Babay Kálmán C0693, 92) | [A róka] kimegy: Buksik, hisz ez nem hó (1908 Móricz Zsigmond C3215, 42) | Bródy úrnak jó darab ideig azzal telt ideje, hogy a vendégül látott színművésznőket megtanítsa halat enni. – Ez az ikrás rész a legjobb, te buksi – mond a drámai színésznőnek (1925–1927 Krúdy Gyula C2840, 325) | három kétségbeesett arc meredt rám. – Ó, ti buksik, – nevettem el magam – nem az országra gondoltam én, hanem magamra (1934 Móra Ferenc C3204, 7).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, ~fejű

buksi melléknév és főnév 1A1
I. melléknév
1. (kedvesk)
boglyas, bozontos, ill. nagy(ra nőtt) 〈fej〉
Távozz tőlem bagoly, buksi főddel
(1836 Székács József ford.)
e parányi testhez ez a buksi fő!
(1851 Garay János)
Hosszan elnézte ezt a gyermek fejet. Épp olyan gömbölyü, buksi, mint az övé
(1891 Kemechey Jenő)
Novák megsimogatta [a kutya] buksi fejét
(1925 Kosztolányi Dezső)
Aztán itt van Sharon Stone, rövidre nyírva, buksi fejjel, olyan idegbajos szerepben, amely megköveteli, hogy sokat nézzen a tágra nyílt szemével
(1998 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
kissé aránytalan, bumfordi, (kedvesen) ormótlan 〈forma, alak〉, ill. ilyen alakú, formájú, megjelenésű 〈élőlény, dolog〉
Későn születtél, buksi költemény, Tíz vagy húsz évi meddőség után
(1879 Arany János)
[A kékcsőrű récének] repülés közben sajátságos buksi, gömbölyded alakja van
(1899 Chernel István)
Magashomlokos, öregizlésre épitett házak, buksi házikók
(1915 Az Újság okt. 10.)
Üdvözlöm a kis kövi-rózsákat, a puha, szőnyeges mohát, a menta-füvet s a buksi borókát
(1918 Laczkó Géza)
buksi székely hegyeink
(1936 Tamási Áron)
2a.
egyszerű, együgyű, jelentéktelen 〈dolog〉
némely bécsi buksi lap […] nem győz lármázni eleget
(1866 Tóth Kálmán)
Mindig új csoda, ahogy az a fény és a zene, ami akkor volt, végzetes bizonyossággal felkelti benne a röfrént és megindítja ajkán a buksi kis dalt
(1988 Lengyel Péter)
3.
〈állat v. ember, kül. gyermek kedveskedő, becéző jelzőjeként〉
egyszerre ott látnak a képen, a búcsúzó úrasszony mindkét karján egy-egy mosolygó buksi gyereket
(1894 Mikszáth Kálmán)
Egy buksi babát tartott a karján
(1897 Szabóné Nogáll Janka)
Marci, kicsi Marci, leteszlek a pamlagra, összedörzsöljük mint két buksi gyermek az arcainkat s a könnyeinket
(1908 Ady Endre)
Ez a szakácsné s ez a buksi kutya úgy leng e nap emlékén, mint szárnyas kis angyalok holmi régi szentkép két felső szélén
(1932 Illyés Gyula)
3a.
ostoba, butuska, ill. konok, csökönyös 〈fej〉
Igaz biz’ az, hogy ha én hazánkba mennék, Majd buksi fejemet, had el, hadra vennék
(1793 Gvadányi József)
sok ember a’ buksi fejével nem éri fel, mennyi kár az a’ magyarnak, hogy egyik a’ másikat marja
(1851 A Falu Könyve)
Corvin már ekkor mondogatta, felismervén a fiú nagy tehetségeit: – Keserves lesz még ez a te buksi fejed Erdélynek, ha idejekorán le nem szelik
(1889 Mikszáth Kálmán)
Számtanhoz nem konyítsz […] De várj csak! Valamiképpen mégis beleverhetem abba a buksi fejedbe
(1929 Nagy Endre)
„A gyerek előtt ne” gyakorlata végül is azt eredményezte, hogy a családok nagyon nagy hányada teljesen átengedte az iskolának a politikai „felvilágosítás” kényes feladatát. Emiatt aztán furcsa zavarok támadtak a buksi fejekben
(1999 Magyar Hírlap)
3b. (rég v. nyj)
ostoba, bamba, but(ácsk)a, ill. konok, csökönyös 〈személy〉
Tudom, azt gondolja valamellyik buksi paraszt, hogy a tiszttartó ur is beereszti [őt esős időben a padlós szobába]
(1857 Vasárnapi Újság)
Szegény buksi Zuboly! Oda a tíz garas napidíj élethosszant! […] itt a nyakam, hogy a fejedelem megadta volna neki a tíz garas napidíjat Pyramusért
(1864 Arany János ford.Shakespeare)
ne higgye ez a buksi török, hogy hollandusok vagyunk
(1875 Jókai Mór)
talán egy unoka, egy buksi, rossz fiu vár otthon
(1898 Krúdy Gyula)
buksi: akaratos
(1916 Magyar Nyelvőr)
buksi vagy, mint a kisgyermek
(1917 Moly Tamás)
II. főnév
1. (biz, kedvesk is)
fej, fejecske, kobak
midőn egyedül van […] lesüti a töksit, s megrázza, mintha valami nem tetszenék; aztán hirtelen felcsapja a buksit, mintha megnyugodnék
(1841 Szigligeti Ede)
[a] buksiján feledett házi sipkára
(1875 Jókai Mór)
ravasz kis buksiddal
(1913 Ady Endre)
[A tanítónő] elmosolyodik. Emlékek törnek fel benne. Szőke, barna, fekete buksikat lát maga előtt
(1958 Népszabadság szept. 3.)
inkább olyan embernek ismerlek, aki „belebújik” a zenébe, simogatja a gyerekei buksiját
(1999 Lakáskultúra)
2. (biz)
〈állat v. ember, kül. gyermek kedveskedő, becézgető megnevezéseként v. megszólításaként〉
?
Dickkopf, der: nagyfejű ember, buksi
(1823 Márton József¹)
A kis buksi felett guggolsz gondos mama, s kérded: „Tábornok leszesz-é, vagy pap, Ödönke, felelj! […]
(1882 Tóth Lőrinc)
Ezeket már én mind hallottam. Kitől, te buksi? Zsuzsi szakácsné beszélte
(1894 Mikszáth Kálmán)
Adél csak úgy barátkozott, mint eddig, három-négy éves kis „gavalléraival”, ölébe vette, szép kebléhez szorította, ha valamelyik buksi elszunyókált
(1917 Kaffka Margit)
A bokrot is, mely játszva tépdes, Csak neveted, De legkivált, én buksim édes, A kedvesed!
(1953 Kardos László ford.Rimbaud)
2a.
〈együgyű, nehézfejű, butuska ember, kül. gyermek megnevezéseként v. megszólításaként〉
Ejnye ejnye no, halljátok-é ti kínzó buksik! Ez a’ szegény teremtés talán már esztendő ólta se evett semmit is
(1825 Láng Ádám János ford.Meisl)
Jaj te buksi, te! Hát hogy gondolhatsz olyat
(1892 Babay Kálmán)
[A róka] kimegy: Buksik, hisz ez nem hó
(1908 Móricz Zsigmond)
Bródy úrnak jó darab ideig azzal telt ideje, hogy a vendégül látott színművésznőket megtanítsa halat enni. – Ez az ikrás rész a legjobb, te buksi – mond a drámai színésznőnek
(1925–1927 Krúdy Gyula)
három kétségbeesett arc meredt rám. – Ó, ti buksik, – nevettem el magam – nem az országra gondoltam én, hanem magamra
(1934 Móra Ferenc)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, ~fejű

Beállítások