akarnok fn 3A10

1. (vál) ’akaratát makacsul, erőszakosan érvényesítő személy’ ❖ ragaszkodott szinész-ábrándjaihoz. Akarnok volt mindig (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 111) | A jól bevált meserecept szerint a dúsgazdag „öreg király”, […] – aki kérlelhetetlen akarnok, ám lelke mélyén érző szívű férfiú – hű feleségével és három szép szál fiával éldegél (1994 Új Könyvek CD29).

1a. (jelzőként) ’ilyen 〈személy v. testület〉’ ❖ nem némává parancsolta-e az akarnok gép szavát […], mert drága fiacskája szunnyad (1923 Molnár Ákos CD10) | egy akarnok nagy pápa: VII. Gergely kényszeríti [IV. Henrik német-római császárt], hogy megbocsátásért térden csússzon a szent város kapuja előtt (1995 Magyar Hírlap CD09) | [az ügyészség tántoríthatatlansága] ad reményt arra, hogy van gátja egy akarnok kormányzat nemtelen bosszújának (1999 Magyar Hírlap CD09).

1b. (jelzőként) ’ilyen személyre v. testületre jellemző’ ❖ Férje nyugtalan, izgága s akarnok hajlamokkal bírt (1923 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a posztsztálinizmus alatt] már nem akarnok döntések alakították a társadalmi viszonyokat, hanem [azok] az oktatási rendszer csatornáin keresztül örökítődtek és formálódtak tovább (1998 Haraszti Miklós CD17).

2. (pejor) ’olyan, rendsz. kis tehetségű v. éppen tehetségtelen személy, aki nagy becsvággyal, igyekezettel, az eszközökben nem válogatva akar érvényesülni’ ❖ ha mindenütt megterem is az akarnok, azért neki is megvan a maga kedvenc elementuma: a parlament (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | A legnagyobb akarnok a majom: emberré lett (1932 Gyergyai Albert ford. CD10) | Nemcsak tudós elmék, hanem akarnokok, hatalomvágyó senkik is ülnek a tanszékeken (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. (jelzőként) ’ilyen 〈személy〉’ ❖ [az egyik képviselő mindig] tomboló tetszésben tör ki, ha a miniszter mond valami helyeset. Rögtön tisztában vagyunk barátunkkal. […] Jó napot, kedves akarnok úr! (1895 Mikszáth Kálmán CD10) | Az öntudatos, akarnok expresszionista, ha nem egy Kandinsky, Marc, vagy Uitz-féle zseni, könnyen elveszti az őszinteség útját (1920 Tóth Aladár CD10) | [Szabó Dezső írásában] a Gömbös teremtette politikai konjunktúrának a tehetségtelen, ostoba, de akarnok törtetőit jellemzi (1983 Szalay Károly 1144013, 195).

Vö. ÉrtSz.; TESz. akar; ÉKsz.

akarnok főnév 3A10
1. (vál)
akaratát makacsul, erőszakosan érvényesítő személy
ragaszkodott szinész-ábrándjaihoz. Akarnok volt mindig
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
A jól bevált meserecept szerint a dúsgazdag „öreg király”, […] – aki kérlelhetetlen akarnok, ám lelke mélyén érző szívű férfiú – hű feleségével és három szép szál fiával éldegél
(1994 Új Könyvek)
1a. (jelzőként)
ilyen 〈személy v. testület〉
nem némává parancsolta-e az akarnok gép szavát […], mert drága fiacskája szunnyad
(1923 Molnár Ákos)
egy akarnok nagy pápa: VII. Gergely kényszeríti [IV. Henrik német-római császárt], hogy megbocsátásért térden csússzon a szent város kapuja előtt
(1995 Magyar Hírlap)
[az ügyészség tántoríthatatlansága] ad reményt arra, hogy van gátja egy akarnok kormányzat nemtelen bosszújának
(1999 Magyar Hírlap)
1b. (jelzőként)
ilyen személyre v. testületre jellemző
Férje nyugtalan, izgága s akarnok hajlamokkal bírt
(1923 Tersánszky Józsi Jenő)
[a posztsztálinizmus alatt] már nem akarnok döntések alakították a társadalmi viszonyokat, hanem [azok] az oktatási rendszer csatornáin keresztül örökítődtek és formálódtak tovább
(1998 Haraszti Miklós)
2. (pejor)
olyan, rendsz. kis tehetségű v. éppen tehetségtelen személy, aki nagy becsvággyal, igyekezettel, az eszközökben nem válogatva akar érvényesülni
ha mindenütt megterem is az akarnok, azért neki is megvan a maga kedvenc elementuma: a parlament
(1891 Mikszáth Kálmán)
A legnagyobb akarnok a majom: emberré lett
(1932 Gyergyai Albert ford.)
Nemcsak tudós elmék, hanem akarnokok, hatalomvágyó senkik is ülnek a tanszékeken
(1995 Magyar Hírlap)
2a. (jelzőként)
ilyen 〈személy〉
[az egyik képviselő mindig] tomboló tetszésben tör ki, ha a miniszter mond valami helyeset. Rögtön tisztában vagyunk barátunkkal. […] Jó napot, kedves akarnok úr!
(1895 Mikszáth Kálmán)
Az öntudatos, akarnok expresszionista, ha nem egy Kandinsky, Marc, vagy Uitz-féle zseni, könnyen elveszti az őszinteség útját
(1920 Tóth Aladár)
[Szabó Dezső írásában] a Gömbös teremtette politikai konjunktúrának a tehetségtelen, ostoba, de akarnok törtetőit jellemzi
(1983 Szalay Károly)
Vö. ÉrtSz.; TESz. akar; ÉKsz.

Beállítások