akaródzik tn ige 15a2 (rendsz. tagadó szerkezetben) (biz, gúny is)akarózik

(egysz 3. sz-ben, fn-i ign-i alannyal, részeshatározóval is) ’kedve van vmihez, hajlandó vmire, amit elvárnak tőle’ ❖ Biz akkor, uram, az én alázatos véleményem szerint, akarózni fog nekik (1866 Greguss Ágost ford.–Shakespeare CD11) | ha muszáj dolgozni, mindjárt nem akaródzik (1873 Mikszáth Kálmán 8312044, 37) | Nem érez álmot, nem akaródzik neki lefeküdni (1889 Szabó Endre C3770, 173) | nem akarózott elmenni [a bálba] (1894 Irodalomtörténeti Közlemények C0211, 481) | S nekem akaródzik Maróthoz elmennem (1898 Jókai Mór C2333, 65) | egyiküknek sem akarózott megszólalnia, mintha valami szentségtörésfélét éreztek volna (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | megérezte a barangolás ízét, nem akaródzott letáboroznia (1989 Konrád György 9351007, 632).

a. (fn-i v. nm-i alannyal) (ritk)(vmelyest) akar, (kissé) szándékában áll megtenni vmit’ ❖ a zólyomi ütközetben úgy tudták a vezérek nem akaródzó hadaikat egymásra rávinni, hogy maguk kinyargaltak a tér közepére, s kihítták egymást személyes párviadalra (1882 Jókai Mór CD18) | mikor nagyon akaródzna a juhász finomkodni véle, csak nyikkan, meg sivít [a síp], mint a farkoncsípett malac (1934 Kemény János¹ 9319001, 87) | meghalni oly késve akaródzunk egy tisztább fehér emberiségért (1948 Határ Győző 9227005, 9).

Vö. ÉrtSz.; TESz. akar; ÉKsz.

akaródzik tárgyatlan ige 15a2 (rendsz. tagadó szerkezetben) (biz, gúny is)
akarózik 15a2
(egysz 3. sz-ben, fn-i ign-i alannyal, részeshatározóval is)
kedve van vmihez, hajlandó vmire, amit elvárnak tőle
Biz akkor, uram, az én alázatos véleményem szerint, akarózni fog nekik
(1866 Greguss Ágost ford.Shakespeare)
ha muszáj dolgozni, mindjárt nem akaródzik
(1873 Mikszáth Kálmán)
Nem érez álmot, nem akaródzik neki lefeküdni
(1889 Szabó Endre)
nem akarózott elmenni [a bálba]
(1894 Irodalomtörténeti Közlemények)
S nekem akaródzik Maróthoz elmennem
(1898 Jókai Mór)
egyiküknek sem akarózott megszólalnia, mintha valami szentségtörésfélét éreztek volna
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
megérezte a barangolás ízét, nem akaródzott letáboroznia
(1989 Konrád György)
a. (fn-i v. nm-i alannyal) (ritk)
(vmelyest) akar, (kissé) szándékában áll megtenni vmit
a zólyomi ütközetben úgy tudták a vezérek nem akaródzó hadaikat egymásra rávinni, hogy maguk kinyargaltak a tér közepére, s kihítták egymást személyes párviadalra
(1882 Jókai Mór)
mikor nagyon akaródzna a juhász finomkodni véle, csak nyikkan, meg sivít [a síp], mint a farkoncsípett malac
(1934 Kemény János¹)
meghalni oly késve akaródzunk egy tisztább fehér emberiségért
(1948 Határ Győző)
Vö. ÉrtSz.; TESz. akar; ÉKsz.

Beállítások