ék¹ fn 2B8

1. ’háromszög formájú alapokkal rendelkező hasáb alakú eszköz, amelyet vminek a megemelésére, szétválasztására stb. használnak’ ❖ [látott] egy kerékgyártót két ékkel fát haſogatni, egyik éket ki vévén a’ mákat a’ fába verni (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 10) | minden emelintésnél egy-egy éket dugva a nyert nyilás közé, lassan lassan fölebb kezde tárulni az ajtó (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [az asztal lábait] kötőlécek tartják össze, amiknek végibe éket vernek, hogy szorosabban álljanak (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | ék: 1. egyszerű gép, két talpával összeillesztett lejtő, amelyek lapjai közötti szög hegyesszög, s amellyel az erő irányát és nagyságát lehet megváltoztatni (megnövelni) (1998 MagyarNagyLex. C5820, 142) (az) éket ver(i) ’bizalmatlanságot, ellentétet kelt vkik között, ill. megbont, kikezd vmit’ ❖ Úgy verd ezután is közibünk az éket, […]: Hogy szörnyű halált halsz (1863 Arany János CD01) | Széll Kálmán azt mondta, hogy ez [ti. Tisza István elnökké választása] éket verne a pártba (1898 Mikszáth Kálmán CD04) | Mintha láthatatlan kezek éket akarnának verni a középeurópai szövetség egységébe (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 1) | buzgón verik az éket a paraszt és a munkás közé (1943 Juhász Géza¹ 9283001, 3) | A Securitate mindennapi módszerei közé tartozik, hogy behatol a családba is, megmérgezi a légkört, ellopja a bizalmat, éket ver a család tagjai közé (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 56).

1a. (Műsz) ’olyan, hasonló alakú kötőelem, amely gépek alkatrészei között, a tengely és az agy hornyaiba illesztve nyomatékátvitelre alkalmas merev kapcsolatot létesít’ ❖ A’ Szokásban lév Mſzerek, […] Ék, Sróf (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 117) | A [gőz]gép különféle részein alkalmazott ékek igazítása, melyek vagy rászorítandók, vagy meglógatandók, hogy czéluknak megfeleljenek (1861 Petzval Ottó 8368011, 738) | A legegyszerűbb merev kapcsolás egy öntöttvas tok, mely a tengelyvégeknek megfelelő furattal bír s úgy lesz azokra orros ékekkel fölerősítve (1925 RévaiNagyLex. C5714, 121) | ék: […] 2. kötőelem (1998 MagyarNagyLex. C5820, 142).

1b. ’olyan tényező, dolog, amely vmely szoros kapcsolatot megbont, kikezd’ ❖ Igazi szerelmi dűh fogta el őket, összekerülnek és nincs ék, mely elválaszsza őket (1870 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3732, 243) | Nekünk nem az a feladatunk, hogy ék legyünk északi és déli szláv népek közt, akiknek egy része méghozzá honfitársunk, hanem hogy minden néppel s elsősorban éppen ezekkel a hozzánk sok tekintetben oly közel álló szláv népekkel is békés kulturális együttmunkálkodást fejtsünk ki (1916 Szász Zoltán CD10) | az ék közöttük nem az ideológiai ellentét, […] hanem külső tényező (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (jelzőként is) ’olyan alak(zat), forma, amely végével hegyesszöget formáz’ ❖ A’ daru, a’ rétze mi szép ék-forma rendben röpül (1775 Molnár János C3198, 194) | ékre vettem katonáimat (1793 Dugonics András C1457, 63) | ék alaku terület (1890 Csánki Dezső CD33) | A frankok harczalakzata az ék vagy disznófő volt (1895 Bárczay Oszkár C0792, 331) | ékbe szabott kelmedarabokból készítették [a szoknyát] (1940 Höllrigl József CD43) | A kapu előtt, ék alakzatban, egy raj katona (1974 Dobozy Imre 9110001, 54) | [a templomtorony zárópárkánya] középen ékben fölemelkedik, rajta csúcsos bádogsisak (2000 Gyurácz Ferenc CD36).

2a. (birtokszóként is) ’ilyen alakú tárgy, dolog, ill. embereknek, állatoknak, dolgoknak ilyen alakzatot alkotó csoportja’ ❖ A’ Tengernek is tsipkés ſzelei Föld ſzélekben vertt erös ékei (1785 Göböl Gáspár 7121007, 34) | Folyvást, de halkal halada az [öreg daru vezette] ék ’s az iabbak békétlenkedni kezdének (1825 Fáy András¹ C1716, 81) | az oltóág ékje (1835 Némethy József 8333011, 79) | [a tölgyfaerdő] szemben utasunkkal egy sötétes éket képezett (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [a germánok támadáskor] éket alkottak (1900 Nagy képes világtörténet CD03) | A legrégebbi faragott emlékeinken uralkodó motívumok a legegyszerűbbek: az egyenes és hullámvonalas, szögletes fogazások és ékek és ezek megszámlálhatatlan változata (1999 Természet Világa CD50).

3. ’hadseregnek előrenyomuló, az ellenség területére, annak vonalai mögé behatoló része, egysége’ ❖ A leghevesebb harc a sáregresi és a simontornyai állomás közt folyhatott, a lápos réten át húzódó vasút előtt: a németek idáig tudták benyomni az éket, ezen a töltésen tört meg (1945 Illyés Gyula 9274069, 5) | A Vörös Hadsereg támadó ékei 1943. január 12-én az urivi, 14-én a scsucsjei doni hídfőnél áttörték [a magyar hadsereg] arcvonalát (1992 Szabó Péter 2012003, 112) | Az orosz tábornokok páncélos ékek betörését tervezik Csecsenföldre (1999 Magyar Hírlap CD09).

3a. (Sp) ’〈labdarúgásban:〉(a) hátravontan játszó középcsatár (posztja)’ ❖ [A Dunai Antal által összeállított csapatban] a két ék szerepkörében Garas Dezső színművész és Göröcs János, az egykori újpesti csodacsatár (1994 Magyar Hírlap CD09) | A szakember elmondta, hogy 80 százalékban összeállt a fejében a tavaszi kezdő csapat. Kérdőjelet a két ék jelent számára. Leginkább Kabát, Kane, Török vagy Borgulya jöhet szóba a poszton (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. (kissé rég) ’betű fölé v. fölül a betű mellé téve a hang hosszúságát, rövidségét, zártságát stb. jelölő írásjel, kül. a vessző; ékezet’ ❖ számtalan szók is egészen más értelmet adnak vonásos, vagy ékezett magánhangzóval, mást ismét vonás vagy ék nélkl (1790 Főldi János C1759, 58) | mit kelljen tulajdonkép ékkel és mit ékezetlenűl irni (1889 Négyesy László 8329003, 97) | A gyerek tolla ügyesen rakta ki a német írásjegyeknek ferdére dűlt, szögben hajló ékeit (1927 Hatvany Lajos 9229004, 73).

4a. (rég, ritk) ’elválasztójel, kötőjel’ ❖ gyapot-fonal. Ha csak eddig íródik, szenvedhető az ék a’ két szó köztt: de ki szenvedjen két éket a’ három köztt: gyapot-fanal[!]-motólla? (1802 Kazinczy Ferenc C2555, 532).

ÖU: fa~, feszítő~, hasító~, oltó~, vas~.

ÖE: ~betű, ~farkú, ~szeg.

Sz: éketlen.

Vö. CzF. ék¹, ékalakú; ÉrtSz. ék¹; SzólKm.; TESz. ék¹; ÉKsz. ék¹; SzT. ék¹; ÚMTsz. ék¹

ék¹ főnév 2B8
1.
háromszög formájú alapokkal rendelkező hasáb alakú eszköz, amelyet vminek a megemelésére, szétválasztására stb. használnak
[látott] egy kerékgyártót két ékkel fát haſogatni, egyik éket ki vévén a’ mákat a’ fába verni
(1780 Patay Sámuel ford.)
minden emelintésnél egy-egy éket dugva a nyert nyilás közé, lassan lassan fölebb kezde tárulni az ajtó
(1857 Vasárnapi Újság)
[az asztal lábait] kötőlécek tartják össze, amiknek végibe éket vernek, hogy szorosabban álljanak
(1916 e. Malonyay Dezső)
ék: 1. egyszerű gép, két talpával összeillesztett lejtő, amelyek lapjai közötti szög hegyesszög, s amellyel az erő irányát és nagyságát lehet megváltoztatni (megnövelni)
(1998 MagyarNagyLex.)
(az) éket ver(i)
bizalmatlanságot, ellentétet kelt vkik között, ill. megbont, kikezd vmit
Úgy verd ezután is közibünk az éket, […]: Hogy szörnyű halált halsz
(1863 Arany János)
Széll Kálmán azt mondta, hogy ez [ti. Tisza István elnökké választása] éket verne a pártba
(1898 Mikszáth Kálmán)
Mintha láthatatlan kezek éket akarnának verni a középeurópai szövetség egységébe
(1917 Budapesti Hírlap)
buzgón verik az éket a paraszt és a munkás közé
(1943 Juhász Géza¹)
A Securitate mindennapi módszerei közé tartozik, hogy behatol a családba is, megmérgezi a légkört, ellopja a bizalmat, éket ver a család tagjai közé
(1989 Börtön volt a hazám)
1a. (Műsz)
olyan, hasonló alakú kötőelem, amely gépek alkatrészei között, a tengely és az agy hornyaiba illesztve nyomatékátvitelre alkalmas merev kapcsolatot létesít
A’ Szokásban lév Mſzerek, […] Ék, Sróf
(1793 Láczai Szabó József ford.Luntz)
A [gőz]gép különféle részein alkalmazott ékek igazítása, melyek vagy rászorítandók, vagy meglógatandók, hogy czéluknak megfeleljenek
(1861 Petzval Ottó)
A legegyszerűbb merev kapcsolás egy öntöttvas tok, mely a tengelyvégeknek megfelelő furattal bír s úgy lesz azokra orros ékekkel fölerősítve
(1925 RévaiNagyLex.)
ék: […] 2. kötőelem
(1998 MagyarNagyLex.)
1b.
olyan tényező, dolog, amely vmely szoros kapcsolatot megbont, kikezd
Igazi szerelmi dűh fogta el őket, összekerülnek és nincs ék, mely elválaszsza őket
(1870 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
Nekünk nem az a feladatunk, hogy ék legyünk északi és déli szláv népek közt, akiknek egy része méghozzá honfitársunk, hanem hogy minden néppel s elsősorban éppen ezekkel a hozzánk sok tekintetben oly közel álló szláv népekkel is békés kulturális együttmunkálkodást fejtsünk ki
(1916 Szász Zoltán)
az ék közöttük nem az ideológiai ellentét, […] hanem külső tényező
(1996 Magyar Hírlap)
2. (jelzőként is)
olyan alak(zat), forma, amely végével hegyesszöget formáz
A’ daru, a’ rétze mi szép ék-forma rendben röpül
(1775 Molnár János)
ékre vettem katonáimat
(1793 Dugonics András)
ék alaku terület
(1890 Csánki Dezső)
A frankok harczalakzata az ék vagy disznófő volt
(1895 Bárczay Oszkár)
ékbe szabott kelmedarabokból készítették [a szoknyát]
(1940 Höllrigl József)
A kapu előtt, ék alakzatban, egy raj katona
(1974 Dobozy Imre)
[a templomtorony zárópárkánya] középen ékben fölemelkedik, rajta csúcsos bádogsisak
(2000 Gyurácz Ferenc)
2a. (birtokszóként is)
ilyen alakú tárgy, dolog, ill. embereknek, állatoknak, dolgoknak ilyen alakzatot alkotó csoportja
A’ Tengernek is tsipkés ſzelei Föld ſzélekben vertt erös ékei
(1785 Göböl Gáspár)
Folyvást, de halkal halada az [öreg daru vezette] ék ’s az iabbak békétlenkedni kezdének
(1825 Fáy András¹)
az oltóág ékje
(1835 Némethy József)
[a tölgyfaerdő] szemben utasunkkal egy sötétes éket képezett
(1856 Vasárnapi Újság)
[a germánok támadáskor] éket alkottak
(1900 Nagy képes világtörténet)
A legrégebbi faragott emlékeinken uralkodó motívumok a legegyszerűbbek: az egyenes és hullámvonalas, szögletes fogazások és ékek és ezek megszámlálhatatlan változata
(1999 Természet Világa)
3.
hadseregnek előrenyomuló, az ellenség területére, annak vonalai mögé behatoló része, egysége
A leghevesebb harc a sáregresi és a simontornyai állomás közt folyhatott, a lápos réten át húzódó vasút előtt: a németek idáig tudták benyomni az éket, ezen a töltésen tört meg
(1945 Illyés Gyula)
A Vörös Hadsereg támadó ékei 1943. január 12-én az urivi, 14-én a scsucsjei doni hídfőnél áttörték [a magyar hadsereg] arcvonalát
(1992 Szabó Péter)
Az orosz tábornokok páncélos ékek betörését tervezik Csecsenföldre
(1999 Magyar Hírlap)
3a. (Sp)
〈labdarúgásban:〉 (a) hátravontan játszó középcsatár (posztja)
[A Dunai Antal által összeállított csapatban] a két ék szerepkörében Garas Dezső színművész és Göröcs János, az egykori újpesti csodacsatár
(1994 Magyar Hírlap)
A szakember elmondta, hogy 80 százalékban összeállt a fejében a tavaszi kezdő csapat. Kérdőjelet a két ék jelent számára. Leginkább Kabát, Kane, Török vagy Borgulya jöhet szóba a poszton
(1999 Magyar Hírlap)
4. (kissé rég)
betű fölé v. fölül a betű mellé téve a hang hosszúságát, rövidségét, zártságát stb. jelölő írásjel, kül. a vessző; ékezet
számtalan szók is egészen más értelmet adnak vonásos, vagy ékezett magánhangzóval, mást ismét vonás vagy ék nélkl
(1790 Főldi János)
mit kelljen tulajdonkép ékkel és mit ékezetlenűl irni
(1889 Négyesy László)
A gyerek tolla ügyesen rakta ki a német írásjegyeknek ferdére dűlt, szögben hajló ékeit
(1927 Hatvany Lajos)
4a. (rég, ritk)
elválasztójel, kötőjel
gyapot-fonal. Ha csak eddig íródik, szenvedhető az ék a’ két szó köztt: de ki szenvedjen két éket a’ három köztt: gyapot-fanal[!]-motólla?
(1802 Kazinczy Ferenc)
ÖU: faék, feszítőék, hasítóék, oltóék, vasék
ÖE: ékbetű, ékfarkú, ékszeg
Sz: éketlen
Vö. CzF. ék¹, ékalakú; ÉrtSz. ék¹; SzólKm.; TESz. ék¹; ÉKsz. ék¹; SzT. ék¹; ÚMTsz. ék¹

ék² fn 2B (irod v. vál)

1. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég) ’vminek v. vkinek az a tulajdonsága, jellegzetessége, hogy tetszetős, szép, ékes’ ❖ A’ ſzép virágok meg telének Tellyes örömmel az  ſzemélyén. Pompával ékét fejti ki mindenik (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 246) | [a beszédnek] új fordulatok által, új éket ’s kellemet adhasson (1837 Athenaeum C0015, 82) | megvesztegetett izlés semmi kegyelettel sem viseltetik a régi épületek jellemző s művészi éke iránt (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Ó, meztelen tagjaid karcsu éke! […] Fehér csípőd féktelen szenvedélye! (1974 Kormos István ford.–Vrchlický 9353065, 234).

1a. (gyakr. birtokszóként) ’vminek olyan része, ill. kelléke, amely a szépségét adja v. növeli’ ❖ Utánnok meg mentek a’ ſok vezetékek, Aranyos, vagy ezüst vólt ſzerſzámok ’s fékek, Czafrangokon varrás, paſzományos ékek (1790 Gvadányi József 7125004, 217) | Kalapján vörös tollat hordoz ékül (1868 Szász Károly² C3826, 122) | a meztelen szobrok, a muzeumok s paloták csarnokainak ékei (1881 e. Szemere Miklós C3946, 29) | Siratom szép hajamnak végét, Hajadon fejem sűrü ékét (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521002, 20) | Állóvizeink éke a fehér tavirózsa (1997 Természet Világa CD50).

1b. (rég)(koronázási) ékszer’ ❖ [a Tower] régi erős vár, részint országos fogház, fegyver, és pénz verő házzal, országos levéltárral, országos ékek tárával ’s. a’. t. (1831 Zádor Elek 8532006, 7) | a magyar király ékei egyik jelvényét az arany almát (1858 Nagy Iván CD31) | Hogyha láttam gyöngyöt, drágaköves éket, Mindig azt gondoltam, de illenék néked (1884 Vargha Gyula C4359, 8).

1c. (ritk) ’irodalmi művet v. szónoklatot változatosabbá, tetszetősebbé tevő (stilisztikai) eszköz, fogás’ ❖ Sok poetai éket nem lelünk poetai müveiben (1808 Kazinczy Ferenc C2532, 173) | [Rupprecht Tibor verseskötetében] részint finomítja, barokk ékekkel, a birtokunkban levő finomságokat, részint pedig idegesen elfordul tőlük, új mezsgyéket kutat a nyitottabb, szabadabb formák területén (1922 Kosztolányi Dezső CD10) | [A meseírók közül] egyik sem terjengős, nem raknak cifra éket, kerülnek henye szót, fölösleges igéket (1943 Radnóti Miklós ford.–La Fontaine 9543227, 17).

2. (rég, ritk) ’olyan állapot v. helyzet, amelyben vkinek v. vminek a szépsége, pompája megmutatkozik’ ❖ [Minóna] előnkbe járult Szépsége teljes ékiben (1799 k. Batsányi János ford.–Macpherson C0883, 213) | Készen álla már új ékében a’ Templom (1814 Kazinczy Ferenc ford. C2531, 303).

2a. (rég, átv is) ’különlegesen szép, ünnepi öltözet’ ❖ járdallt a’ mennyei alak, ’s szebb ékbe öltözteté a’ táj’ kedves zöldjét mindenfelé maga körül (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 155) | Estrella az oltár előtt áll menyasszonyi ékben (1842 Madách Imre 8284056, 434) | Katonai őrizet állt […] teljes hadi ékben (1863 Jósika Júlia C2919, 69).

3. (rég) ’tiszteletre, megbecsülésre érdemes magatartás, tulajdonság, ill. annak köszönhető, tisztelettel, megbecsüléssel övezett állapot’ ❖ Péchyt köveed: ſzép Tudományokat Köſs egybe Jámborsággal, és majd Viſzſza hozod Magyaroknak ékét (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 245) | Kit a’ szelidség, Úri nem’ éke; nyílt És mindenekkel jóra barátkozó Szív kedvesített… örökre eltűnt (1804 Vitkovics Mihály C4522, 1) | atyuskám, a büszkeséget, önérzetet és szilárdságot, mik ékei jellememnek, öntől öröklém (1855 Kövér Lajos 8256001, 7).

4. (birtokszóként) ’vmi(k)nek a legjobb, legértékesebb darabja v. képviselője’ ❖ városok éke Zakünthosz (1824 Guzmics Izidor ford.–Theokritosz C1922, 39) | [az Iris című zsebkönyv] szép és becses ajándék, de éke a’ könyvtároknak is (1841 Pesti Hírlap CD61) | a megtalált hang, a tökéletes eszközök, a teljes biztonság novellája e kötet címetadó darabja s a kötet éke (1933 Illés Endre CD10) | csak remélhető, hogy Miklapuszta a jövőben megmarad a szikes puszták ékének (1998 Természet Világa CD50).

4a. (birtokszóként) (kissé rég) ’vmely csoport, közösség legjelesebb, legkiválóbb tagja v. képviselője’ ❖ hiv Penelope Görög Aszszonyok éke (1781 Verseghy Ferenc C4441, 20) | [a Csaplár] családnak ivadéka és éke a most élő Csaplár Benedek Gáspár kegyesrendi tanár is (1858 Nagy Iván CD31) | valóban ő [ti. Lamord] A nemzet éke (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 129) | Alexander Bernát hosszú évtizedeken keresztül büszkesége, éke, szemefénye volt a magyar Tudományos Akadémiának, a budapesti Tudományegyetemnek, irodalmi társaságainknak (1919 Juhász Gyula¹ 9284898, 268).

J: dísz.

Ö: fej~, haj~, nyak~.

ÖE: ~áru, ~árus.

Vö. CzF. ék²; ÉrtSz.; TESz. ékes; ÉKsz.; SzT.

ék² főnév 2B (irod v. vál)
1. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég)
vminek v. vkinek az a tulajdonsága, jellegzetessége, hogy tetszetős, szép, ékes
A’ ſzép virágok meg telének Tellyes örömmel az  ſzemélyén. Pompával ékét fejti ki mindenik
(1777 Baróti Szabó Dávid)
[a beszédnek] új fordulatok által, új éket ’s kellemet adhasson
(1837 Athenaeum)
megvesztegetett izlés semmi kegyelettel sem viseltetik a régi épületek jellemző s művészi éke iránt
(1858 Vasárnapi Újság)
Ó, meztelen tagjaid karcsu éke! […] Fehér csípőd féktelen szenvedélye!
(1974 Kormos István ford.Vrchlický)
1a. (gyakr. birtokszóként)
vminek olyan része, ill. kelléke, amely a szépségét adja v. növeli
Utánnok meg mentek a’ ſok vezetékek, Aranyos, vagy ezüst vólt ſzerſzámok ’s fékek, Czafrangokon varrás, paſzományos ékek
(1790 Gvadányi József)
Kalapján vörös tollat hordoz ékül
(1868 Szász Károly²)
a meztelen szobrok, a muzeumok s paloták csarnokainak ékei
(1881 e. Szemere Miklós)
Siratom szép hajamnak végét, Hajadon fejem sűrü ékét
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
Állóvizeink éke a fehér tavirózsa
(1997 Természet Világa)
1b. (rég)
(koronázási) ékszer
[a Tower] régi erős vár, részint országos fogház, fegyver, és pénz verő házzal, országos levéltárral, országos ékek tárával ’s. a’. t.s a többi
(1831 Zádor Elek)
a magyar király ékei egyik jelvényét az arany almát
(1858 Nagy Iván)
Hogyha láttam gyöngyöt, drágaköves éket, Mindig azt gondoltam, de illenék néked
(1884 Vargha Gyula)
1c. (ritk)
irodalmi művet v. szónoklatot változatosabbá, tetszetősebbé tevő (stilisztikai) eszköz, fogás
Sok poetai éket nem lelünk poetai müveiben
(1808 Kazinczy Ferenc)
[Rupprecht Tibor verseskötetében] részint finomítja, barokk ékekkel, a birtokunkban levő finomságokat, részint pedig idegesen elfordul tőlük, új mezsgyéket kutat a nyitottabb, szabadabb formák területén
(1922 Kosztolányi Dezső)
[A meseírók közül] egyik sem terjengős, nem raknak cifra éket, kerülnek henye szót, fölösleges igéket
(1943 Radnóti Miklós ford.La Fontaine)
2. (rég, ritk)
olyan állapot v. helyzet, amelyben vkinek v. vminek a szépsége, pompája megmutatkozik
[Minóna] előnkbe járult Szépsége teljes ékiben
(1799 k. Batsányi János ford.Macpherson)
Készen álla már új ékében a’ Templom
(1814 Kazinczy Ferenc ford.)
2a. (rég, átv is)
különlegesen szép, ünnepi öltözet
járdallt a’ mennyei alak, ’s szebb ékbe öltözteté a’ táj’ kedves zöldjét mindenfelé maga körül
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
Estrella az oltár előtt áll menyasszonyi ékben
(1842 Madách Imre)
Katonai őrizet állt […] teljes hadi ékben
(1863 Jósika Júlia)
3. (rég)
tiszteletre, megbecsülésre érdemes magatartás, tulajdonság, ill. annak köszönhető, tisztelettel, megbecsüléssel övezett állapot
Péchyt köveed: ſzép Tudományokat Köſs egybe Jámborsággal, és majd Viſzſza hozod Magyaroknak ékét
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Kit a’ szelidség, Úri nem’ éke; nyílt És mindenekkel jóra barátkozó Szív kedvesített… örökre eltűnt
(1804 Vitkovics Mihály)
atyuskám, a büszkeséget, önérzetet és szilárdságot, mik ékei jellememnek, öntől öröklém
(1855 Kövér Lajos)
4. (birtokszóként)
vmi(k)nek a legjobb, legértékesebb darabja v. képviselője
városok éke Zakünthosz
(1824 Guzmics Izidor ford.Theokritosz)
[az Iris című zsebkönyv] szép és becses ajándék, de éke a’ könyvtároknak is
(1841 Pesti Hírlap)
a megtalált hang, a tökéletes eszközök, a teljes biztonság novellája e kötet címetadó darabja s a kötet éke
(1933 Illés Endre)
csak remélhető, hogy Miklapuszta a jövőben megmarad a szikes puszták ékének
(1998 Természet Világa)
4a. (birtokszóként) (kissé rég)
vmely csoport, közösség legjelesebb, legkiválóbb tagja v. képviselője
hiv Penelope Görög Aszszonyok éke
(1781 Verseghy Ferenc)
[a Csaplár] családnak ivadéka és éke a most élő Csaplár Benedek Gáspár kegyesrendi tanár is
(1858 Nagy Iván)
valóban ő [ti. Lamord] A nemzet éke
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
Alexander Bernát hosszú évtizedeken keresztül büszkesége, éke, szemefénye volt a magyar Tudományos Akadémiának, a budapesti Tudományegyetemnek, irodalmi társaságainknak
(1919 Juhász Gyula¹)
J: dísz
ÖE: ékáru, ékárus
Vö. CzF. ék²; ÉrtSz.; TESz. ékes; ÉKsz.; SzT.

Beállítások