adekvát mn 12A4 (vál)

1. ’vmely követelményt kielégítő, megfelelő’ ❖ sokban igen hátramaradt a magyar nemzet, – mert számtalanban, kivált mi nagyobbszerű javitás – adaequat törvény nélkűl nem haladhatni (1857 Széchenyi István CD1501) | [a] maradi és alacsonyrendű szervezetet kell egy magasabb rendű, a technika mai fejlettségével […] adekvát társadalmi berendezéssel pótolni (1922 Kinszki Imre CD10) | Minden új miniszterelnök és pénzügyminiszter azzal lép föl, hogy ő most megtalálta az egyetlen adekvát választ minden gondunkra (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’vmely feladat (el)végzésére, szerep betöltésére alkalmas 〈személy〉’ ❖ Szexuálisan érett, aki egy szerelmi tárggyal tartós kapcsolatban érzelmi és érzéki kielégülést talál – méghozzá biológiailag adekvát módon, adekvát partnerrel (1984 Vikár György 1164005, 193) | a férjeket s szeretőket majdnem maradéktalan érvényű szereposztásban tudta a színpadra küldeni Ács: szinte kivétel nélkül hiteles és adekvát férfifigurák jelennek meg időről időre Jolán körül (1989 Kovács Dezső² 2046005, 13) | Ennek a Habsburgok vezérelte közép-európai „közös piacnak” volt ő [ti. Wekerle Sándor] az adekvát politikusa (1994 Gergely Jenő ford. CD58).

2. ’vmivel, vminek a jellegével összhangban lévő, vmihez pontosan ill(eszked)ő’ ❖ mindegyik lelki típusnak más az adekvát kifejezési eszköze: a költő versben ír, a platonikus prózában (1908 Lukács György² CD10) | A darab […] a kor kultúrpolitikai igényeivel volt adekvát (1968–1969 Siklós Olga 1141001, 302) | új betegségek váltak tömegessé, és ennek adekvát kezelési metódusai sem szervezetileg, sem általánosítható gyógymódban nem alakultak ki (1986 Losonczi Ágnes 1095001, 73) | A tíz évesre kibővített kötelező képzési idő 6+4 éves bontásban a jelenleg működő iskolák egyikével sem adekvát (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (Tud is) ’a lényeget pontosan tükröző, vminek megfelelő’ ❖ A XVII. és XVIII. század racionalistái az érzékek tudósításait zavarosoknak mondották és csak a tiszta ész fogalmában találtak valóban adaequat, a dolgok valóságának teljesen megfelelő, ezt hiven föltüntető ismereteket (1893 PallasLex. CD02) | lehetséges-e egyáltalán valamely műalkotást adekvát módon interpretálni, azaz képes-e az interpretáló megragadni az irodalmi műalkotás lényegét a nyelvi kifejezésen keresztül? (1982 Vajda György Mihály 2028001, 205) | Az abszolutumra vonatkozó minden megismerés nem nyújt adekvát ismeretet, hanem csak analógiás ismeretet (1984 Füstöss László CD30) | az általuk javasolt struktúramodellek a hivatalos álláspontnál adekvátabb valóságképet adnak (1997 Csite András 2047005, 133).

Sz: adekvátság.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

adekvát melléknév 12A4 (vál)
1.
vmely követelményt kielégítő, megfelelő
sokban igen hátramaradt a magyar nemzet, – mert számtalanban, kivált mi nagyobbszerű javitás – adaequat törvény nélkűl nem haladhatni
(1857 Széchenyi István)
[a] maradi és alacsonyrendű szervezetet kell egy magasabb rendű, a technika mai fejlettségével […] adekvát társadalmi berendezéssel pótolni
(1922 Kinszki Imre)
Minden új miniszterelnök és pénzügyminiszter azzal lép föl, hogy ő most megtalálta az egyetlen adekvát választ minden gondunkra
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
vmely feladat (el)végzésére, szerep betöltésére alkalmas 〈személy〉
Szexuálisan érett, aki egy szerelmi tárggyal tartós kapcsolatban érzelmi és érzéki kielégülést talál – méghozzá biológiailag adekvát módon, adekvát partnerrel
(1984 Vikár György)
a férjeket s szeretőket majdnem maradéktalan érvényű szereposztásban tudta a színpadra küldeni Ács: szinte kivétel nélkül hiteles és adekvát férfifigurák jelennek meg időről időre Jolán körül
(1989 Kovács Dezső²)
Ennek a Habsburgok vezérelte közép-európai „közös piacnak” volt ő [ti. Wekerle Sándor] az adekvát politikusa
(1994 Gergely Jenő ford.)
2.
vmivel, vminek a jellegével összhangban lévő, vmihez pontosan ill(eszked)ő
mindegyik lelki típusnak más az adekvát kifejezési eszköze: a költő versben ír, a platonikus prózában
(1908 Lukács György²)
A darab […] a kor kultúrpolitikai igényeivel volt adekvát
(1968–1969 Siklós Olga)
új betegségek váltak tömegessé, és ennek adekvát kezelési metódusai sem szervezetileg, sem általánosítható gyógymódban nem alakultak ki
(1986 Losonczi Ágnes)
A tíz évesre kibővített kötelező képzési idő 6+4 éves bontásban a jelenleg működő iskolák egyikével sem adekvát
(1995 Magyar Hírlap)
3. (Tud is)
a lényeget pontosan tükröző, vminek megfelelő
A XVII. és XVIII. század racionalistái az érzékek tudósításait zavarosoknak mondották és csak a tiszta ész fogalmában találtak valóban adaequat, a dolgok valóságának teljesen megfelelő, ezt hiven föltüntető ismereteket
(1893 PallasLex.)
lehetséges-e egyáltalán valamely műalkotást adekvát módon interpretálni, azaz képes-e az interpretáló megragadni az irodalmi műalkotás lényegét a nyelvi kifejezésen keresztül?
(1982 Vajda György Mihály)
Az abszolutumra vonatkozó minden megismerés nem nyújt adekvát ismeretet, hanem csak analógiás ismeretet
(1984 Füstöss László)
az általuk javasolt struktúramodellek a hivatalos álláspontnál adekvátabb valóságképet adnak
(1997 Csite András)
Sz: adekvátság
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások