alábukik tn ige 12a3 (vál)
1. ’〈ember, állat〉(rövid időre) a víz felszíne alá merül, lebukik’ ❖ [a mézédes borra repülő darazsak] azt ügyelik, mellyike éllyen meg, bátor révpartra kimászván társának ázott vállainn, ’s mellyike bukjon alá? (1806 Verseghy Ferenc CD01) | [a vízben táplálékot kereső kacsák] gyakran feljőnek a viz szinére, de csak hamar ismét alábuknak (1847 Peregriny Elek 8360009, 107) | A nagy mellkas nagyban előmozdította, hogy [az Ichthyosaurusok] a vizben könnyen alábukhattak (1895 PallasLex. CD02) | [Pinokkió] olyan fürgén úszott, mint a hal. Hol alábukott, hol újra fölmerült (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 86) | [egy búvár] több mint 160 méter mélységbe bukott alá egyetlen levegővétellel (2000 Figyelő CD2601).
1a. ’〈Nap alkonyatkor〉 a látóhatár szélén v. vmely természeti képződmény mögött eltűnik’ ❖ a gáz napvilága […] sohasem bukik alá a tengerbe, [a báltermekben] mégis leáldozott (1876 Hevesi Lajos C2087, 97) | A nap alábukott a távol Ponza sziget mögött (1887 Endrődi Sándor C1569, 67) | Az izabella zöld levelei milyen mozdulatlan nézik a veranda drótlugasáról, nyugaton hogy bukik alá a Nap! (1928 Gulyás Pál 9198033, 26) | [A csatamezőn] a nap bíborvörös porban bukott alá (1957 Wessely László ford.–Babel 9789001, 66).
2. ’(támaszát, egyensúlyát vesztve) vmely magas(abb)an levő helyről hirtelen a földre v. a mélybe esik, lezuhan’ ❖ lováról leesvén […] alá bukott annak hátáról (1830 e. Kováts József¹ ford.–Vergilius Maro C2780, 151) | a léghajó fölrobbant, s ő holtan bukott alá (1886 Rákosi Viktor C3599, 41) | [Legendre] egy mondat közepén a szónoki emelvényre csapott az öklével, abbahagyta a beszédet és alábukott (1925 Kállay Miklós ford.–Rolland CD10) | a vitéz brigadéros, […] fején két vágás esvén, eszméletét vesztve bukott alá (1941 Bánlaky József CD16).
2a. alábukik vminek (ritk) ’vmi alá beesik’ ❖ a szekér alá állott s a vállát a lőcs alá vetette. De a szél abban a percben felborította a kazalt s ő alábukott a keréknek (1922 Móricz Zsigmond 9462044, 19).
2b. ’magasból zuhanásszerűen (meredeken nagy sebességgel) lefelé száll, repül’ ❖ Mint a vízbe hájított fejsze bukott alá az apjától elítélt [öngyilkos] fiú a Duna mélyébe (1857 Jókai Mór CD18) | akkor hallottam ezt a búgást, mikor a dürgő sárszalonka gyors, egyenletes reptéből szárnyrezegtetve, testét oldalt fordítva, mintegy alábukott (1899 Chernel István CD34) | [a repülőgép] alábukva, mint a mérget fecskendi szét röpcéduláit (1952 Benjámin László 9044009, 48) | [a sirályok] suhanva, alábukva szelik a levegőt (1973 Balla László 1010001, 7).
3. (kissé rég) ’társadalmi, anyagi stb. szempontból előnyös helyzetét hirtelen(, szégyenletesen) elveszíti’ ❖ Ön alá bukik, mindent veszt! (1845 Szilágyi Sándor ford.–Gutzkow C4026, 106) | [a közönség] sajátságos keveréke az elzüllött lényeknek, kik a társadalom magasabb osztályaiból alábuktak (1878 Vértesi Arnold C4448, 14) | [Ádám] tökéletes állapotából alábukott, Istentől is elidegenedett (1909 Czeglédy Sándor ford.–Calvin CD1211) | hőseik tanult emberek, akik azonban, osztályukból alábukva vagy menekülve, proletár-sorba jutottak, munkásmozgalmakba sodródtak (1941 Kardos László CD10).
3a. ’vminek az árfolyama, értéke hirtelen csökken’ ❖ [az értékpapírok] kezdeti 11350 forintos árfolyamukról 11150 forintra buktak alá (1995 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.