alábuktat ts ige 5a (vál)

1. ’okozza, hogy vki, vmi víz alá merüljön (és elsüllyedjen)’ ❖ az erős szélvész Szörnyű hajókat alábuktat (1873 Fábián Gábor ford.–Lucretius Carus C1657, 11) | [a tenger] hullámai közt a szerencsevadászok […] tömkelege buktatja egymást alá (1893 Gabányi Árpád C1798, 37) | Micsoda arcokat vetett fel és buktatott alá az örvény! (1977 Kertész Imre² CD41).

2. ’társadalmi helyzetét, megbecsülését tekintve (hirtelen) alsóbb szintre juttat vkit, vmit’ ❖ könnyen buktat alá ott, ahol akarja (1803 Édes Gergely C1542, 118) | [a divat] annyi váratlan, fénylő pályát emelt fel és buktatott alá (1941–1946 Sőtér István 9613006, 105).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

alábuktat tárgyas ige 5a (vál)
1.
okozza, hogy vki, vmi víz alá merüljön (és elsüllyedjen)
az erős szélvész Szörnyű hajókat alábuktat
(1873 Fábián Gábor ford.Lucretius Carus)
[a tenger] hullámai közt a szerencsevadászok […] tömkelege buktatja egymást alá
(1893 Gabányi Árpád)
Micsoda arcokat vetett fel és buktatott alá az örvény!
(1977 Kertész Imre²)
2.
társadalmi helyzetét, megbecsülését tekintve (hirtelen) alsóbb szintre juttat vkit, vmit
könnyen buktat alá ott, ahol akarja
(1803 Édes Gergely)
[a divat] annyi váratlan, fénylő pályát emelt fel és buktatott alá
(1941–1946 Sőtér István)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások