apátlan mn 14A1

1. ’olyan 〈(fiatal) személy〉, akinek az apja már nem él (vele)’ ❖ [nevelőházakban] nevelte kitsénységektl fogva az hazafiakat vitéz katonáknak, kiváltképpen az apátlanokat (1792 Laczkovics János 7205004, 172) | a négy kiskorú gyermekkel magára maradt özvegy épen férje temetése reggelén hozta világra most már apátlan uj szülöttjét (1892 Lévay József ford.–Burns C2914, 50) | te szegény kis árva! – cuppant már a Juli néni zsíros, rettegett csókja Imrus homlokán, – eddig csak anyátlan voltál, most már apátlan is (1927 Babits Mihály C0698, 308) | (Az apátlan árva [ti. József Attila] ösztönösen ragaszkodott választott férfiideáljaihoz.) Galamb Ödön, Juhász Gyula, Hatvany Lajos […] apapótló funkciót töltöttek be az idősebb barátaihoz fiúi ragaszkodással kötődő költő bizonyos életszakaszaiban (1987–1988 Valachi Anna 2019003, 595).

2. (átv is) ’apa nélküli’ ❖ Apátlan házban egyetlen fiú, kényeztetve, gyakran dicsérve (1878 Asbóth János C0669, 40) | E [második világháború után felnövő] nemzedék magyar fiai viszont apátlan nemzedéknek vallják magukat, akiknek mintha meghatározó élménye lenne az apahiány, a szó legősibb és legmitikusabb értelmében (1981–1983 Radnóti Zsuzsa 1128001, 136).

2a. (rég) ’a közösség által ismeretlen apától, házasságon kívül született 〈gyermek〉’ ❖ törvénytelenek … az apátlan gyermekek (spurii), kiknek Attyok nem tudatik (1804 Georch Illés C1872) | Apátlan leányka, szerelemgyerek volt, akinek anyja szégyenében világgá bújdosott (1993 Szécsényi Mihály CD17).

Sz: apátlanság.

Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. apa; ÉKsz.

apátlan melléknév 14A1
1.
olyan (fiatal) személy〉, akinek az apja már nem él (vele)
[nevelőházakban] nevelte kitsénységektl fogva az hazafiakat vitéz katonáknak, kiváltképpen az apátlanokat
(1792 Laczkovics János)
a négy kiskorú gyermekkel magára maradt özvegy épen férje temetése reggelén hozta világra most már apátlan uj szülöttjét
(1892 Lévay József ford.Burns)
te szegény kis árva! – cuppant már a Juli néni zsíros, rettegett csókja Imrus homlokán, – eddig csak anyátlan voltál, most már apátlan is
(1927 Babits Mihály)
(Az apátlan árva [ti. József Attila] ösztönösen ragaszkodott választott férfiideáljaihoz.) Galamb Ödön, Juhász Gyula, Hatvany Lajos […] apapótló funkciót töltöttek be az idősebb barátaihoz fiúi ragaszkodással kötődő költő bizonyos életszakaszaiban
(1987–1988 Valachi Anna)
2. (átv is)
apa nélküli
Apátlan házban egyetlen fiú, kényeztetve, gyakran dicsérve
(1878 Asbóth János)
E [második világháború után felnövő] nemzedék magyar fiai viszont apátlan nemzedéknek vallják magukat, akiknek mintha meghatározó élménye lenne az apahiány, a szó legősibb és legmitikusabb értelmében
(1981–1983 Radnóti Zsuzsa)
2a. (rég)
a közösség által ismeretlen apától, házasságon kívül született 〈gyermek〉
törvénytelenek … az apátlan gyermekek (spurii), kiknek Attyok nem tudatik
(1804 Georch Illés)
Apátlan leányka, szerelemgyerek volt, akinek anyja szégyenében világgá bújdosott
(1993 Szécsényi Mihály)
Sz: apátlanság
Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. apa; ÉKsz.

Beállítások