arcátlan mn, fn és hsz orcátlan (/vál)
I. mn 14A
1. ’szégyentelen, szemérmetlen, gátlástalanul erkölcstelen 〈személy(ek csoportja)〉’ ❖ a’ leg-jobb embernek betsletét is valamelly vakmer ’s ortzátlan rágalmazó eggy ſzempillantásban le-ronthatná (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457081, 163) | képmutató, orczátlan vén latornak (1844 Vörösmarty Mihály 8524412, 115) | a mai fiatalság ilyen arcátlan… Egész éjjel odabitangolni, lebujokba!… (1911 Móricz Zsigmond C3220, 127) | orcátlan Putifárnék (1927 Móra Ferenc C3205, 32) | [Janus Pannoniust Mátyás] király felszólítja, hogy válaszoljon Antonio Constanzinak, az arcátlan olasz költőnek, vágja szemébe Európa közönyét a négy török háború minden nyugati népre kötelező ügyében (1983 Cs. Szabó László 9093002, 183).
1a. ’az ilyen(ek)re jellemző 〈tulajdonság, magatartás〉’ ❖ tagadod orczátlanúl (1819 Virág Benedek ford.–Phaedrus C4495, 23) | orczátlan cynismus (1854 Jókai Mór C2244, 232) | nehezére esett ily arczátlanul hazudni (1883 Szász Károly² ford.–Theuriet C3838, 135) | soha se élt ember a világon, a ki olyan sokszor és olyan arczátlanúl tagadta volna meg, a mit mondott, mint én (1906 Ambrus Zoltán C0594, 4) | arcátlan inzultusokkal (1923 Bíró Lajos CD10) | A város másik pólusán fényűzés, arcátlan rablás, a gazdagok fékeveszett dáridója tombolt (1959 Méliusz József 9433013, 487).
2. ’szemtelen, pimasz, kihívóan viselkedő 〈személy, állat〉’ ❖ az egerek igen ortzátlanok (1774 Vesmás Márton C4461, 39) | Az artzátlan légy-is bátorkodik az oroſzlánra reá-ſzállani, ſt a’ Király orrára is (1789 Andrád Sámuel 7008003, [V]) | Nem rosz, hogy effélékkel képzeleg, S elég arczátlan azt kimondani (1869 Arany László ford.–Molière C3173, 122) | [Regináld] mélységes részvétet érzett e beteg, életét hálátlan, arcátlan tanulók nevelésére szentelt öreg pap iránt (1908 Kupcsay Felicián CD10) | a szófogadó két gyermek arcátlan süvölvénnyé serdült (1941 Örkény István 9500002, 56) | orcátlan taknyost (1994 Szántó Piroska 1166002, 34).
2a. ’az ilyen(ek)re jellemző 〈tulajdonság, magatartás〉’ ❖ a gúnyos szolgáló arczátlanúl röhöge a bántott hölgy szemébe (1846 Kuthy Lajos 8261003, 211) | így csak a szemtelenséget teszi még arczátlanabbá (1870 Arany János C0643, 443) | arcátlanul odarikácsolja (1936 Szabó Dezső 9623007, 8) | A váci fegyház határozottan jót tett az elítélteknek – azzal a bizonyos arcátlan akasztófahumorral emlegettük ezt is (1979 Illyés Gyula 9274062, 484).
II. fn 4A (gyakr. megszólításként) (vál)
1. ’szemtelen, pimasz, kihívóan viselkedő személy’ ❖ Nem tudod ortzátlan hogy meg kötve Mirigyed (1780 k. Kreskay Imre C2816, 89) | Egy napon bárói méltósága egy csókra akará magát alázni, s én az arczátlant visszataszitám (1853 Karacs Teréz 8219002, 189) | a rettenthetetlen bátorságu nagyúr maga ült nyeregbe, hogy megleckéztesse az arcátlant (1908 Herczeg Ferenc 9241007, 39) | Hogy beszélsz velem, arcátlan? Elfelejtetted, hogy haptákban szoktál állni előttem? (1974 Dobozy Imre 9110001, 34).
2. ’szégyentelen, szemérmetlen, gátlástalanul erkölcstelen személy’ ❖ Mit tevél? Megmeztelenítéd, orczátlan, az én kis, Ekkorka gyermekem’? (1880 Arany János ford.–Arisztophanész C0660, 52) | Te megszabadítod a félénket az arcátlanoktól, te eldöntöd a harcot az elesettek és hatalmasok közt, a te szádban van minden bölcsesség (1971 Képes Géza ford. 9323042, 46).
III. hsz 0 (irod)
1. ’szemtelen, pimasz, kihívó módon’ ❖ [A farkas] útczai őgyelgőt elrabol arczátlan, Csecsemőt is néha kiragad bölcsőbűl (1879 Arany János C0657, 156) | ecsém, ki most itt ülsz s tatár szemed oly arcátlan röhög (1929 Illyés Gyula CD10).
2. ’〈negatív jelentéstartalmú jelző fokhatározójaként:〉 igen nagy mértékben, rettentően’ ❖ ortzátlan tsúnya meny aſzſzony! (1777 Baróti Szabó Dávid 7021017, 170).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. arc; ÉKsz.; SzT. ~, arcátlanul