arcátlan mn, fn és hsz  orcátlan (/vál)

I. mn 14A

1. ’szégyentelen, szemérmetlen, gátlástalanul erkölcstelen 〈személy(ek csoportja)〉’ ❖ a’ leg-jobb embernek betsletét is valamelly vakmer ’s ortzátlan rágalmazó eggy ſzempillantásban le-ronthatná (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457081, 163) | képmutató, orczátlan vén latornak (1844 Vörösmarty Mihály 8524412, 115) | a mai fiatalság ilyen arcátlan… Egész éjjel odabitangolni, lebujokba!… (1911 Móricz Zsigmond C3220, 127) | orcátlan Putifárnék (1927 Móra Ferenc C3205, 32) | [Janus Pannoniust Mátyás] király felszólítja, hogy válaszoljon Antonio Constanzinak, az arcátlan olasz költőnek, vágja szemébe Európa közönyét a négy török háború minden nyugati népre kötelező ügyében (1983 Cs. Szabó László 9093002, 183).

1a. ’az ilyen(ek)re jellemző 〈tulajdonság, magatartás〉’ ❖ tagadod orczátlanúl (1819 Virág Benedek ford.–Phaedrus C4495, 23) | orczátlan cynismus (1854 Jókai Mór C2244, 232) | nehezére esett ily arczátlanul hazudni (1883 Szász Károly² ford.–Theuriet C3838, 135) | soha se élt ember a világon, a ki olyan sokszor és olyan arczátlanúl tagadta volna meg, a mit mondott, mint én (1906 Ambrus Zoltán C0594, 4) | arcátlan inzultusokkal (1923 Bíró Lajos CD10) | A város másik pólusán fényűzés, arcátlan rablás, a gazdagok fékeveszett dáridója tombolt (1959 Méliusz József 9433013, 487).

2. ’szemtelen, pimasz, kihívóan viselkedő 〈személy, állat〉’ ❖ az egerek igen ortzátlanok (1774 Vesmás Márton C4461, 39) | Az artzátlan légy-is bátorkodik az oroſzlánra reá-ſzállani, ſt a’ Király orrára is (1789 Andrád Sámuel 7008003, [V]) | Nem rosz, hogy effélékkel képzeleg, S elég arczátlan azt kimondani (1869 Arany László ford.–Molière C3173, 122) | [Regináld] mélységes részvétet érzett e beteg, életét hálátlan, arcátlan tanulók nevelésére szentelt öreg pap iránt (1908 Kupcsay Felicián CD10) | a szófogadó két gyermek arcátlan süvölvénnyé serdült (1941 Örkény István 9500002, 56) | orcátlan taknyost (1994 Szántó Piroska 1166002, 34).

2a. ’az ilyen(ek)re jellemző 〈tulajdonság, magatartás〉’ ❖ a gúnyos szolgáló arczátlanúl röhöge a bántott hölgy szemébe (1846 Kuthy Lajos 8261003, 211) | így csak a szemtelenséget teszi még arczátlanabbá (1870 Arany János C0643, 443) | arcátlanul odarikácsolja (1936 Szabó Dezső 9623007, 8) | A váci fegyház határozottan jót tett az elítélteknek – azzal a bizonyos arcátlan akasztófahumorral emlegettük ezt is (1979 Illyés Gyula 9274062, 484).

II. fn 4A (gyakr. megszólításként) (vál)

1. ’szemtelen, pimasz, kihívóan viselkedő személy’ ❖ Nem tudod ortzátlan hogy meg kötve Mirigyed (1780 k. Kreskay Imre C2816, 89) | Egy napon bárói méltósága egy csókra akará magát alázni, s én az arczátlant visszataszitám (1853 Karacs Teréz 8219002, 189) | a rettenthetetlen bátorságu nagyúr maga ült nyeregbe, hogy megleckéztesse az arcátlant (1908 Herczeg Ferenc 9241007, 39) | Hogy beszélsz velem, arcátlan? Elfelejtetted, hogy haptákban szoktál állni előttem? (1974 Dobozy Imre 9110001, 34).

2. ’szégyentelen, szemérmetlen, gátlástalanul erkölcstelen személy’ ❖ Mit tevél? Megmeztelenítéd, orczátlan, az én kis, Ekkorka gyermekem’? (1880 Arany János ford.–Arisztophanész C0660, 52) | Te megszabadítod a félénket az arcátlanoktól, te eldöntöd a harcot az elesettek és hatalmasok közt, a te szádban van minden bölcsesség (1971 Képes Géza ford. 9323042, 46).

III. hsz 0 (irod)

1. ’szemtelen, pimasz, kihívó módon’ ❖ [A farkas] útczai őgyelgőt elrabol arczátlan, Csecsemőt is néha kiragad bölcsőbűl (1879 Arany János C0657, 156) | ecsém, ki most itt ülsz s tatár szemed oly arcátlan röhög (1929 Illyés Gyula CD10).

2. ’〈negatív jelentéstartalmú jelző fokhatározójaként:〉 igen nagy mértékben, rettentően’ ❖ ortzátlan tsúnya meny aſzſzony! (1777 Baróti Szabó Dávid 7021017, 170).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. arc; ÉKsz.; SzT. ~, arcátlanul

arcátlan melléknév, főnév és határozószó
orcátlan I. 14A II. 4A (/vál)
I. melléknév 14A
1.
szégyentelen, szemérmetlen, gátlástalanul erkölcstelen 〈személy(ek csoportja)
a’ leg-jobb embernek betsletét is valamelly vakmer ’s ortzátlan rágalmazó eggy ſzempillantásban le-ronthatná
(1792 Mindenes Gyűjtemény)
képmutató, orczátlan vén latornak
(1844 Vörösmarty Mihály)
a mai fiatalság ilyen arcátlan… Egész éjjel odabitangolni, lebujokba!…
(1911 Móricz Zsigmond)
orcátlan Putifárnék
(1927 Móra Ferenc)
[Janus Pannoniust Mátyás] király felszólítja, hogy válaszoljon Antonio Constanzinak, az arcátlan olasz költőnek, vágja szemébe Európa közönyét a négy török háború minden nyugati népre kötelező ügyében
(1983 Cs. Szabó László)
1a.
az ilyen(ek)re jellemző 〈tulajdonság, magatartás〉
tagadod orczátlanúl
(1819 Virág Benedek ford.Phaedrus)
orczátlan cynismus
(1854 Jókai Mór)
nehezére esett ily arczátlanul hazudni
(1883 Szász Károly² ford.Theuriet)
soha se élt ember a világon, a ki olyan sokszor és olyan arczátlanúl tagadta volna meg, a mit mondott, mint én
(1906 Ambrus Zoltán)
arcátlan inzultusokkal
(1923 Bíró Lajos)
A város másik pólusán fényűzés, arcátlan rablás, a gazdagok fékeveszett dáridója tombolt
(1959 Méliusz József)
2.
szemtelen, pimasz, kihívóan viselkedő 〈személy, állat〉
az egerek igen ortzátlanok
(1774 Vesmás Márton)
Az artzátlan légy-is bátorkodik az oroſzlánra reá-ſzállani, ſt a’ Király orrára is
(1789 Andrád Sámuel)
Nem rosz, hogy effélékkel képzeleg, S elég arczátlan azt kimondani
(1869 Arany László ford.Molière)
[Regináld] mélységes részvétet érzett e beteg, életét hálátlan, arcátlan tanulók nevelésére szentelt öreg pap iránt
(1908 Kupcsay Felicián)
a szófogadó két gyermek arcátlan süvölvénnyé serdült
(1941 Örkény István)
orcátlan taknyost
(1994 Szántó Piroska)
2a.
az ilyen(ek)re jellemző 〈tulajdonság, magatartás〉
a gúnyos szolgáló arczátlanúl röhöge a bántott hölgy szemébe
(1846 Kuthy Lajos)
így csak a szemtelenséget teszi még arczátlanabbá
(1870 Arany János)
arcátlanul odarikácsolja
(1936 Szabó Dezső)
A váci fegyház határozottan jót tett az elítélteknek – azzal a bizonyos arcátlan akasztófahumorral emlegettük ezt is
(1979 Illyés Gyula)
II. főnév 4A (gyakr. megszólításként) (vál)
1.
szemtelen, pimasz, kihívóan viselkedő személy
Nem tudod ortzátlan hogy meg kötve Mirigyed
(1780 k. Kreskay Imre)
Egy napon bárói méltósága egy csókra akará magát alázni, s én az arczátlant visszataszitám
(1853 Karacs Teréz)
a rettenthetetlen bátorságu nagyúr maga ült nyeregbe, hogy megleckéztesse az arcátlant
(1908 Herczeg Ferenc)
Hogy beszélsz velem, arcátlan? Elfelejtetted, hogy haptákban szoktál állni előttem?
(1974 Dobozy Imre)
2.
szégyentelen, szemérmetlen, gátlástalanul erkölcstelen személy
Mit tevél? Megmeztelenítéd, orczátlan, az én kis, Ekkorka gyermekem’?
(1880 Arany János ford.Arisztophanész)
Te megszabadítod a félénket az arcátlanoktól, te eldöntöd a harcot az elesettek és hatalmasok közt, a te szádban van minden bölcsesség
(1971 Képes Géza ford.)
III. határozószó 0 (irod)
1.
szemtelen, pimasz, kihívó módon
[A farkas] útczai őgyelgőt elrabol arczátlan, Csecsemőt is néha kiragad bölcsőbűl
(1879 Arany János)
ecsém, ki most itt ülsz s tatár szemed oly arcátlan röhög
(1929 Illyés Gyula)
2.
〈negatív jelentéstartalmú jelző fokhatározójaként:〉 igen nagy mértékben, rettentően
ortzátlan tsúnya meny aſzſzony!
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. arc; ÉKsz.; SzT. ~, arcátlanul

Beállítások