barázdált mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → barázdál.

II. mn 12A7

1. ’olyan 〈felület, tárgy stb.〉, amelyet (díszítésként) mélyedésekkel, barázdákkal látnak el’ ❖ [a templom] befejezetlen, oszlopai csak részben barázdáltak (1904 ÓkoriLex. CD28) | barázdált csövű karabélyt (1941 Bánlaky József CD16) | A csontlemez hátlapja irdalt. E barázdált felületet bizonyára enyvvel ragasztották a számszeríj fatörzsére (1977 Gömöri János CD52) | barázdált, aranyozott ezüstpityke (1997 Magyar néprajz CD47).

2. (Biol) ’olyan 〈szerv〉, amelyen az adott élőlény vmely csoportjára jellemző módon mélyedések futnak (végig)’ ❖ A táplálkozási szerveknél körülményesen irassék le: […] – törzs külső alakja, pl. hengerü, barázdált, gömbös (1865 Tanodai Lapok 8666001, 265) | barázdált felső metszőfogakkal (1893 PallasLex. CD02) | [A cékla] gyökere húsos. Szára barázdált (1902 Wagner János CD35) | [a rágcsálók alacsony rendű voltát] bizonyítja elsősorban kicsiny és nem barázdált agyvelejük (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [a csíkbogarak közül] sok faj nőstényének szárnyfedői barázdáltak (1995 Magyarország állatvilága CD14).

3. ’ráncos 〈arc, es. más testrész〉’ ❖ nézte simára fésült haját, sovány, barázdált nyakát a vadonatuj gallérban (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 80) | őszes, barázdált arcú és kissé „megereszkedett tartású” úr (1995 Magyar Hírlap CD09).

J: barázdás.

Vö. ÉrtSz.; SzT.

barázdált melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbarázdál
II. melléknév 12A7
1.
olyan 〈felület, tárgy stb.〉, amelyet (díszítésként) mélyedésekkel, barázdákkal látnak el
[a templom] befejezetlen, oszlopai csak részben barázdáltak
(1904 ÓkoriLex.)
barázdált csövű karabélyt
(1941 Bánlaky József)
A csontlemez hátlapja irdalt. E barázdált felületet bizonyára enyvvel ragasztották a számszeríj fatörzsére
(1977 Gömöri János)
barázdált, aranyozott ezüstpityke
(1997 Magyar néprajz)
2. (Biol)
olyan 〈szerv〉, amelyen az adott élőlény vmely csoportjára jellemző módon mélyedések futnak (végig)
A táplálkozási szerveknél körülményesen irassék le: […] – törzs külső alakja, pl.például hengerü, barázdált, gömbös
(1865 Tanodai Lapok)
barázdált felső metszőfogakkal
(1893 PallasLex.)
[A cékla] gyökere húsos. Szára barázdált
(1902 Wagner János)
[a rágcsálók alacsony rendű voltát] bizonyítja elsősorban kicsiny és nem barázdált agyvelejük
(1929 Az állatok világa ford.)
[a csíkbogarak közül] sok faj nőstényének szárnyfedői barázdáltak
(1995 Magyarország állatvilága)
3.
ráncos 〈arc, es. más testrész〉
nézte simára fésült haját, sovány, barázdált nyakát a vadonatuj gallérban
(1947 Gáspár Endre ford.Joyce)
őszes, barázdált arcú és kissé „megereszkedett tartású” úr
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; SzT.

Beállítások