belemerül tn ige 1c 

1. ’〈folyadékba, folyadékot tartalmazó edénybe v. puha anyagba〉 súlyánál fogva vmennyire, rendsz. mélyen, ill. teljesen belenyomódik, belesüllyed’ ❖ Oh kedves Donitskám! én mindíg kerültem A’ Stix’ vize’ partyát, belé sem merültem (1801 k. Gvadányi József C1937, 40) | [az asszony cipőcskéi] bokáig merültek bele [a sárba] (1899 Abonyi Árpád C0482, 82) | [A kiscsikó] apró lökésekkel úszott, ki-kidobva magát a vízből, néha meg annyira belemerült, hogy alig látszott az orra hegye (1953 Németh László² ford.–Solohov 9485062, 59) | [A nő] sóhajtva belemerül a párálló kádba (1985 Petri György 9530087, 282).

2. (irod) ’〈sötétségben, ködben, ill. tömegben〉 láthatatlanná válik, eltűnik vmi v. vki’ ❖ Széles az éj köröskörül, Tárnokvölgye belémerül (1853 Arany János CD01) | a Gácsi hatalmas kupola is belémerül az esti ködbe (1889 Justh Zsigmond 8213009, 357) | [a regény] végén ismét menekül Mulan, a japánok elől, belemerül a menekülők tömegébe (1941 Schöpflin Aladár 2041021, 568).

3. (vál) ’〈szem, tekintet〉 figyelmesen, elmélyülve néz vhova’ ❖ eleven szemei gyakran belemerülének az oldaltükör világába (1841 Nemzeti almanach C0399, 285) | letérdeltél a Madonna előtt, és a te szép, nagy szemeid belemerültek a Madonna nagy szemeibe, és mind a ketten némán néztétek egymást (1912 Gozsdu Elek 8159008, 78) | [A férfi] szürke szeme őszintén belemerült az asszony sötét tekintetébe (1969 Abody Béla ford.–Fitzgerald 9001003, 7).

3a. ’vmely tárgyat, témát alaposan tanulmányoz, elmélyülten foglalkozik vele; belemélyed’ ❖ [Klára] minél mélyebben merült belé [olvasmányába], annál nagyobb vonzóerőt gyakorolt az reá (1858 Szendrey Júlia 8440012, 57) | Véghelyi Viktor mindinkább belemerül komor gondolataiba (1900 Vértesi Arnold 8520007, 76) | belemerülni valami idegen költő versébe, s penzumszerűleg, diákos lelkiismeretességgel adni azt vissza magyarúl (1937 Schöpflin Aladár 9590003, 191) | anélkül, hogy az ember teljesen belemerülne a kérdés részleteibe (1974 Szentkuthy Miklós ford.–Joyce 9664016, 700).

3b. ’szellemi tevékenységet nagy figyelemmel, elmélyülve végez; belemélyed’ ❖ Ha  mély elmélkedéseiben belé merl (1793 Csernátoni Vajda Sámuel ford.–Flögel C1296, 112) | belemerültem egy pompás Tízián szemléletébe, mely velem átellenben függött a falon (1872 Toldy István 8482007, 3) | megindult egyedül is sétáira, s néha úgy belemerült a szebbnél-szebb helyek csodálásába, hogy nagyon is messze eltévelyedett (1887 Vachott Sándorné 8500002, 136) | [Vlagyimir Iljics] mintha teljesen elfelejtkezett volna a világról, annyira belemerült […] a játékba [a kiskutyával] (1956 Gergely Viola ford.–Drapkina 2025097, 688) | annyira bele tudok merülni az írásba, hogy sokszor észre se veszem, már reggel van (1989 Fel a kezekkel! 1024023, 383).

3c. ’〈vmely szellemi tevékenységbe〉 alapos, részletekre kiterjedő munkával belekezd; belemélyed’ ❖ Minthogy már moſt belé merűltünk a’ tőzek’ mentegetésében; tehát még ezt a’ haſznát is mondhatjuk, hogy a’ tőzek és tőzek hamu jó trágyának is (1796 Vizsgálódó Magyar Gazda 7494004, 398) | én itten a’ feredk’ széjessen kiterjedő orvosi hasznainak, és velek élés módjának leírásába belé nem merlök (1800 Nyulas Ferenc C3341, 140) | belemerülhetünk immár tárgyunk tüzetesebb vizsgálatába (1941 Illyés Gyula 9274079, 44) | Nem feladatom, hogy a pszichoanalízis magyarázatába belemerüljek (1983 Szalay Károly 1144012, 163).

4. ’〈vmely (elítélhető) tevékenységnek〉 teljesen átadja magát’ ❖ sokan bele merülvén a rendetlenebb evésbe és ivásba, utálják már a józanságot, nem viselhetik a bőjtölést (1778–1781 Révai Miklós 7283022, 46) | nem illik olyan nagyon belemerülni a dicsekedésbe (1858 Jókai Mór CD18) | [a szegény fiúból lett pap] valami nagy hiányérzettől, kielégületlenségtől hajtva merül bele a hivatásával ellenkező dorbézolásokba, féktelenségekbe (1965 Diószegi András CD53) | még mielőtt a tizenötök [ti. az Európai Unió 15 tagállama] végképp belemerülnének a pénzügyi csatározásokba (1998 Magyar Hírlap CD09).

4a. ’〈nemkívánatos érzelembe, állapotba, tulajdonságba〉 olyan mélyen kerül vki, hogy nehéz v. lehetetlen kilábalnia belőle; belemélyed’ ❖ [azok a fejedelmek tarthatók legjobbaknak], a’ kik belé nem merlnek a’ kényes kevélységben (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 62) | [a kalandor] bele van merülve minden bűnbe (1879 Jókai Mór CD18) | Az öreg Ferdinánd belemerült bánatába (1900 Széchy Károly CD55) | Néha mégis belemerülök a mérhetetlen önsajnálatba, eljátszva magamnak, hogy csalódott vagyok (1999 Magyar Nemzet jún. 29. C6108, 10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.