beszédes mn 15B

1. ’olyan 〈személy〉, aki (sokat) szokott v. szeret beszélni, ill. olyan 〈ajak, száj〉, amely éppen v. gyakran szól, beszél’ ❖ olly szós, beszédes vólt, hogy a’ szoból soha ki nem fogyott (1784 Magyar Hírmondó C0272, 374) | Oh lány, te ősz atyádnak nem felelsz, Csak egy rövid szót, annyi sok közűl, Mellyel beszédes ajkad áldva volt? (1830 Vörösmarty Mihály 8524400, 288) | Egyszerre most ő a beszédesb, Bocsánatért, találkáért esd (1877 Vajda János 8503063, 235) | mitől beszédes az asszonynép (1928 Németh László² 9485038, 203) | ő is ivott whiskyt és beszédes lett (1937 Szerb Antal 9668030, 109) | beszédes szájú (1988 Lengyel Péter 9397006, 150).

1a. (sok) beszédre késztető, indító 〈kedv, hangulat〉, ill. olyan 〈természet, viselkedés〉, hogy vki (jellemzően) sokat, gyakran, könnyedén beszél(get)’ ❖ épenséggel nem látszott beszédes kedvében lenni (1877 Wohl Janka C4560, 19) | barátom, mintha megváltozott volna, szabadabb és beszédesebb viselkedésű a fiúk közt (1918 Füst Milán CD10) | Szeretett társaságba járni, noha nem volt beszédes természete (1946 Ottlik Géza 9496004, 277).

1b. (sok) beszéddel, beszélgetéssel eltöltött 〈idő(szak), esemény〉’ ❖ És a beszédes esték örömét El nem felejtém (1841 Vachott Sándor C4177, 31) | Az ősz olyan beszédes; A lányka oly szemérmes! (1846 Tompa Mihály CD01) | zajos-beszédes vacsorák (1991 Csikós Tóth Judit 2038031, 98).

2. (állítmányként v. állítmány részeként) beszédes vkivel (kissé rég) ’olyan 〈személy〉, aki beszélő viszonyban van, szokott beszél(get)ni vkivel’ ❖ Ha beszédes vagy Mezeivel, mondd meg neki, hogy az új nemzeti könyvtárból is ide küldték azt a három példányt, mire ő szerzett előfizetőket (1853 Arany János C1619, 75) | [Terka] beszédes volt az első emeleti lakókkal (1906 Ambrus Zoltán C0591, 5) | Nem voltam beszédes avval a három úrral, akikkel a sorba haladtam, éppen csak hogy bemutatkoztunk volt az udvarban, bombázás alatt (1945 Szép Ernő 9665040, 51) | Az öregasszonyt kegyelmesnek, a fiatalt méltóságosnak szólítottuk. Azok beszédesek voltak velünk (1974 Tóth Béla² 2049010, 16).

2a. ’olyan 〈viszony〉, amelyben a felek szóba állnak, beszélnek, ill. (rendszeresen) beszélgetnek egymással’ ❖ ők nem voltak beszédes viszonyban (1930 Beczássy Judit CD10) | Czerpán István ügyvezető elnök és Rátgéber László vezetőedző immár nincs egymással beszédes viszonyban, s a háborúskodást populista, időnként gusztustalan mellékzöngék kísérik (1996 Magyar Hírlap CD09) | amióta nem vagyunk beszédes viszonyban, azóta itt a Házban elég sokszor kénytelen miniszter úr a kérdésekre válaszolni (1997 Országgyűlési Napló CD62).

3. (rég, irod) ’hangját hallató, hangoskodó, lármás 〈kül. madár〉’ ❖ Felette a lágy szél suhogva jár, Szines pillangó, beszédes madár (1847–1851 Arany János CD01) | Hallgat minden dalos madár: Csak – a beszédes liba gágog (1877 Arany János CD01) | [Az ökörszem] borus időben nem igen beszédes (1899 Chernel István CD34) | A domb hangzott a beszédes madarak trillájától (1903 Krúdy Gyula CD54).

3a. (irod) ’emberi beszélésre emlékeztető, mozgással keltett tartós, monoton hangot hallató 〈élettelen dolog, természeti képződmény, jelenség stb.〉’ ❖ beszédes éji szél (1853 Tompa Mihály CD01) | S a bor lángjától fölolvadt a sziv; Miként a jég beszédes csermelyen (1854 Tóth Kálmán C4289, 106) | Jártam beszédes, zengő ligetek között (1895 Komjáthy Jenő CD01) | A tarajos hullámok beszédesen csevegve hullottak vissza a krétatömbök lábainál (1956 Füst Milán 9161047, 358).

4. (bőbeszédűen) kifejtő, részletező, ill. informatív, sokat kifejező 〈szöveg, írásmű〉’ ❖ A plakátok beszédesen hirdették, hogy az ülés csak tizenkét órakor kezdődik, ne törje tehát senki magát jegyekért (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | előttük tett hagyakozása most már valóban utolsó akaratát fejezte ki. Ez nem igen különbözött korábbi végrendelkezésétől, de egy s másban amannál beszédesebb (1911 Veress Endre CD55) | [Németh Istvánnak] 1954-ben novelláskötete jelent meg, az oly beszédes című Parasztkirályság (1982 Bori Imre–Szeli István CD53) | A fogalmak meghatározásában oly beszédes szótár [ti. Szenczi Molnár Alberté] így határozza meg a várost: „Helvetiánac fő városa, egy szep Tó mellet, melyből egy folyoviz kifolyván az várast két részre szakasztya” (1991 Kovács József László 2037022, 1527).

5. ’Önmagán túli dologra utaló.’

5a. ’olyan 〈név, elnevezés stb.〉, amely szövegszerűen utal viselőjének meghatározó vonására, helyzetére stb.’ ❖ Feltűnik bennük [ti. a novellákban] egy különös – beszédes – nevű kisváros: Jajdon (1982 Kántor Lajos–Láng Gusztáv CD53) | 1768-ban megkezdődtek James Cook kapitány csendes-óceáni felfedezőútjai, beszédes nevű hajói, az Endeavour (Kísérlet), a Resolution (Határozat), az Adventure (Kaland) és a Discovery (Felfedezés) fedélzetén (1995 Frank Tibor CD17) | az erdélyi jobbágyok lázadásait megítélő bíróságba ülnöknek a beszédes nevű Veér Farkas kapott kinevezést (1998 Dobszay Tamás CD51) | A Nyeregjártó, Kovács, Csordás nevek a kor szokásait ismerve foglalkozásra utalnak. Hasonlóan beszédes a Kapás, Nemes, Csuka, Hagymás, Kocsi, Bor, Kakas családnév is (2000 Glósz József CD36).

5b. ’sokatmondó, vmit szavak v. kifejtő magyarázat nélkül, önmagában(, fizikai megjelenésével) érzékeltető v. eláruló 〈dolog, tárgy, jelenség stb.〉’ ❖ [a pólyában fekvő kisgyermek] nyöszörg, kér, nyugtalankodik, s végre kényeskedő beszédes sírással szól bele a csendbe (1846 Jókai Mór CD18) | A dívány bal könyöklőjéről egy sáfrány színű férfikesztyűt emelt föl, mely ott hevert beszédesen, frissen, duzzadtan, mintha még most is benne volna a kéz […]. – Miféle kesztyű ez, asszony? (1895 Mikszáth Kálmán 8312008, 53) | Észak-Amerika bennszülötteinek nagyon kedvelt tápláléka volt a kagylóhús, amint eléggé beszédesen bizonyítják üres héjaiknak azok a halmai, melyeket az indiánok táborhelyein lehet találni (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a beszédes számok: a húsz-harmincezer csatatéri halott, a kivégzettek s megöltek ezrei, a bebörtönözöttek tízezrei, a külföldre menekültek újabb százezrei, a munkanélküli milliók (1979 Illyés Gyula 9274060, 454) | nekem e hallgatás még beszédesebbnek tetszett, mint maga az elhangzott történet (1986 Nádas Péter 9466003, 200).

5c. (vál) ’vmely érzelmet, indulatot, személyiségvonást tükröző, híven kifejező 〈testrész, mozdulat stb.〉’ ❖ a’ szerelem’ szemei igen beszédesek (1808 Kazinczy Ferenc ford.–Marmontel C2550, 99) | nagy homlok egésziti ki nemes arczát, tekintete beszédes, szeméből mélyen gondolkodó lélek tüze sugárzik ki (1875 Keresztény Magvető 8642001, 322) | ama széles kávéházi kézmozdulatok egyikét használta, melyek annyira beszédesek – megvetést, lenézést, sajnálkozást fejeznek ki (1908 Lengyel Menyhért CD10) | A mérnök beszédesen félrehúzta a száját, és behunyta a bal szemét (1969 Kamondy László 9300002, 96) | Amikor [Fellini] kiosztja a szerepeket, nem a jó beszédű színész fontos neki, hanem a beszédes arc (1990 Nemes Anna ford.–Kazan 2011014, 49).

Sz: beszédesedik, beszédesség.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. beszéd; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

beszédes melléknév 15B
1.
olyan 〈személy〉, aki (sokat) szokott v. szeret beszélni, ill. olyan 〈ajak, száj〉, amely éppen v. gyakran szól, beszél
olly szós, beszédes vólt, hogy a’ szoból soha ki nem fogyott
(1784 Magyar Hírmondó)
Oh lány, te ősz atyádnak nem felelsz, Csak egy rövid szót, annyi sok közűl, Mellyel beszédes ajkad áldva volt?
(1830 Vörösmarty Mihály)
Egyszerre most ő a beszédesb, Bocsánatért, találkáért esd
(1877 Vajda János)
mitől beszédes az asszonynép
(1928 Németh László²)
ő is ivott whiskyt és beszédes lett
(1937 Szerb Antal)
beszédes szájú
(1988 Lengyel Péter)
1a.
(sok) beszédre késztető, indító 〈kedv, hangulat〉, ill. olyan 〈természet, viselkedés〉, hogy vki (jellemzően) sokat, gyakran, könnyedén beszél(get)
épenséggel nem látszott beszédes kedvében lenni
(1877 Wohl Janka)
barátom, mintha megváltozott volna, szabadabb és beszédesebb viselkedésű a fiúk közt
(1918 Füst Milán)
Szeretett társaságba járni, noha nem volt beszédes természete
(1946 Ottlik Géza)
1b.
(sok) beszéddel, beszélgetéssel eltöltött 〈idő(szak), esemény〉
És a beszédes esték örömét El nem felejtém
(1841 Vachott Sándor)
Az ősz olyan beszédes; A lányka oly szemérmes!
(1846 Tompa Mihály)
zajos-beszédes vacsorák
(1991 Csikós Tóth Judit)
2. (állítmányként v. állítmány részeként) beszédes vkivel (kissé rég)
olyan 〈személy〉, aki beszélő viszonyban van, szokott beszél(get)ni vkivel
Ha beszédes vagy Mezeivel, mondd meg neki, hogy az új nemzeti könyvtárból is ide küldték azt a három példányt, mire ő szerzett előfizetőket
(1853 Arany János)
[Terka] beszédes volt az első emeleti lakókkal
(1906 Ambrus Zoltán)
Nem voltam beszédes avval a három úrral, akikkel a sorba haladtam, éppen csak hogy bemutatkoztunk volt az udvarban, bombázás alatt
(1945 Szép Ernő)
Az öregasszonyt kegyelmesnek, a fiatalt méltóságosnak szólítottuk. Azok beszédesek voltak velünk
(1974 Tóth Béla²)
2a.
olyan 〈viszony〉, amelyben a felek szóba állnak, beszélnek, ill. (rendszeresen) beszélgetnek egymással
ők nem voltak beszédes viszonyban
(1930 Beczássy Judit)
Czerpán István ügyvezető elnök és Rátgéber László vezetőedző immár nincs egymással beszédes viszonyban, s a háborúskodást populista, időnként gusztustalan mellékzöngék kísérik
(1996 Magyar Hírlap)
amióta nem vagyunk beszédes viszonyban, azóta itt a Házban elég sokszor kénytelen miniszter úr a kérdésekre válaszolni
(1997 Országgyűlési Napló)
3. (rég, irod)
hangját hallató, hangoskodó, lármás 〈kül. madár〉
Felette a lágy szél suhogva jár, Szines pillangó, beszédes madár
(1847–1851 Arany János)
Hallgat minden dalos madár: Csak – a beszédes liba gágog
(1877 Arany János)
[Az ökörszem] borus időben nem igen beszédes
(1899 Chernel István)
A domb hangzott a beszédes madarak trillájától
(1903 Krúdy Gyula)
3a. (irod)
emberi beszélésre emlékeztető, mozgással keltett tartós, monoton hangot hallató 〈élettelen dolog, természeti képződmény, jelenség stb.〉
beszédes éji szél
(1853 Tompa Mihály)
S a bor lángjától fölolvadt a sziv; Miként a jég beszédes csermelyen
(1854 Tóth Kálmán)
Jártam beszédes, zengő ligetek között
(1895 Komjáthy Jenő)
A tarajos hullámok beszédesen csevegve hullottak vissza a krétatömbök lábainál
(1956 Füst Milán)
4.
(bőbeszédűen) kifejtő, részletező, ill. informatív, sokat kifejező 〈szöveg, írásmű〉
A plakátok beszédesen hirdették, hogy az ülés csak tizenkét órakor kezdődik, ne törje tehát senki magát jegyekért
(1896 Mikszáth Kálmán)
előttük tett hagyakozása most már valóban utolsó akaratát fejezte ki. Ez nem igen különbözött korábbi végrendelkezésétől, de egy s másban amannál beszédesebb
(1911 Veress Endre)
[Németh Istvánnak] 1954-ben novelláskötete jelent meg, az oly beszédes című Parasztkirályság
(1982 Bori Imre–Szeli István)
A fogalmak meghatározásában oly beszédes szótár [ti. Szenczi Molnár Alberté] így határozza meg a várost: „Helvetiánac fő városa, egy szep Tó mellet, melyből egy folyoviz kifolyván az várast két részre szakasztya”
(1991 Kovács József László)
5.
Önmagán túli dologra utaló.
5a.
olyan 〈név, elnevezés stb.〉, amely szövegszerűen utal viselőjének meghatározó vonására, helyzetére stb.
Feltűnik bennük [ti. a novellákban] egy különös – beszédes – nevű kisváros: Jajdon
(1982 Kántor Lajos–Láng Gusztáv)
1768-ban megkezdődtek James Cook kapitány csendes-óceáni felfedezőútjai, beszédes nevű hajói, az Endeavour (Kísérlet), a Resolution (Határozat), az Adventure (Kaland) és a Discovery (Felfedezés) fedélzetén
(1995 Frank Tibor)
az erdélyi jobbágyok lázadásait megítélő bíróságba ülnöknek a beszédes nevű Veér Farkas kapott kinevezést
(1998 Dobszay Tamás)
A Nyeregjártó, Kovács, Csordás nevek a kor szokásait ismerve foglalkozásra utalnak. Hasonlóan beszédes a Kapás, Nemes, Csuka, Hagymás, Kocsi, Bor, Kakas családnév is
(2000 Glósz József)
5b.
sokatmondó, vmit szavak v. kifejtő magyarázat nélkül, önmagában(, fizikai megjelenésével) érzékeltető v. eláruló 〈dolog, tárgy, jelenség stb.〉
[a pólyában fekvő kisgyermek] nyöszörg, kér, nyugtalankodik, s végre kényeskedő beszédes sírással szól bele a csendbe
(1846 Jókai Mór)
A dívány bal könyöklőjéről egy sáfrány színű férfikesztyűt emelt föl, mely ott hevert beszédesen, frissen, duzzadtan, mintha még most is benne volna a kéz […]. – Miféle kesztyű ez, asszony?
(1895 Mikszáth Kálmán)
Észak-Amerika bennszülötteinek nagyon kedvelt tápláléka volt a kagylóhús, amint eléggé beszédesen bizonyítják üres héjaiknak azok a halmai, melyeket az indiánok táborhelyein lehet találni
(1933 Az állatok világa ford.)
a beszédes számok: a húsz-harmincezer csatatéri halott, a kivégzettek s megöltek ezrei, a bebörtönözöttek tízezrei, a külföldre menekültek újabb százezrei, a munkanélküli milliók
(1979 Illyés Gyula)
nekem e hallgatás még beszédesebbnek tetszett, mint maga az elhangzott történet
(1986 Nádas Péter)
5c. (vál)
vmely érzelmet, indulatot, személyiségvonást tükröző, híven kifejező 〈testrész, mozdulat stb.〉
a’ szerelem’ szemei igen beszédesek
(1808 Kazinczy Ferenc ford.Marmontel)
nagy homlok egésziti ki nemes arczát, tekintete beszédes, szeméből mélyen gondolkodó lélek tüze sugárzik ki
(1875 Keresztény Magvető)
ama széles kávéházi kézmozdulatok egyikét használta, melyek annyira beszédesek – megvetést, lenézést, sajnálkozást fejeznek ki
(1908 Lengyel Menyhért)
A mérnök beszédesen félrehúzta a száját, és behunyta a bal szemét
(1969 Kamondy László)
Amikor [Fellini] kiosztja a szerepeket, nem a jó beszédű színész fontos neki, hanem a beszédes arc
(1990 Nemes Anna ford.Kazan)
Sz: beszédesedik, beszédesség
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. beszéd; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások