beszélőke fn 6B (rendsz. birtokszóként) (tréf)

1. ’beszédre, beszélgetésre való kedv, hajlam, ill. beszédkészség’ ❖ Beszéljen tehát! önnek igen jó beszélőkéje van (1857 e. Beöthy László¹ C0980, 231) | Akivel épen összeakad, mikor rájön a beszélőkéje; csak egy pár szót mond, de ollyat! (1916 Kaffka Margit 9290041, 46) | neked jó beszélőkéd van, ügyvédnek kell lenned (1999 Magyar Hírlap CD09) | A szakszervezeti vezető hivatása úgynevezett talking job [= beszélő munka], magyarán jó beszélőke kell hozzá (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’száj mint a beszéd szerve’ ❖ Zsuzsa asszony befogta a tenyerével Ádám apónak a száját, hogy ki ne mondhassa, de biz az kiszabadította a beszélőkéjét (1889 Jókai Mór CD18).

Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

beszélőke főnév 6B (rendsz. birtokszóként) (tréf)
1.
beszédre, beszélgetésre való kedv, hajlam, ill. beszédkészség
Beszéljen tehát! önnek igen jó beszélőkéje van
(1857 e. Beöthy László¹)
Akivel épen összeakad, mikor rájön a beszélőkéje; csak egy pár szót mond, de ollyat!
(1916 Kaffka Margit)
neked jó beszélőkéd van, ügyvédnek kell lenned
(1999 Magyar Hírlap)
A szakszervezeti vezető hivatása úgynevezett talking job [= beszélő munka], magyarán jó beszélőke kell hozzá
(2000 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
száj mint a beszéd szerve
Zsuzsa asszony befogta a tenyerével Ádám apónak a száját, hogy ki ne mondhassa, de biz az kiszabadította a beszélőkéjét
(1889 Jókai Mór)
Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások