betegágyas mn és fn (rég v. nyj)

I. mn 2A6

1. ’gyermekágyban fekvő, vajúdó v. szülés után lábadozó 〈nő〉’ ❖ azokat a’ személlyeket, a’ kik a’ beteg-ágyas Korana Hertzegaszszony’ hogy-létéröl való tudakozódás végett oda mentek, holmi frissit italokkal szokták volt kénálni (1796 Bécsi Magyar Merkurius C0345, 147) | énnekem egy betegágyas nőm maradt honn ama siralmak napján reményeim angyalával, kis újszülött gyermekemmel (1846 Jókai Mór C2246, 195) | kollégájával is ugy bánt, mint egy betegágyas asszonynyal [!] (1888 Bródy Sándor C1198, 79) | A magyar nép különösen a kis gyermekre és a betegágyas asszonyra nézve tartja a szemverést vészhozónak (1925 RévaiNagyLex. C5713, 498).

2. ’olyan 〈hely(iség), kül. szoba〉, ahol ilyen nő és újszülöttje fekszik’ ❖ A Kisó betegágyas házában tűz égett a pitvar nyitott kemenczéjén (1897 Petelei István C3491, 251) | beszaladt a Bálint gyerekért a betegágyas szobába s elhozván azt a pólyáiban, széles jókedvében elkezdett vele táncolni (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04).

II. fn 4A

’gyermekágyban fekvő nő’ ❖ A’ beteg ágyasnak az egésſégéért, Ittak a’ Gazdáért, értem-is Palyiért (1793 Gvadányi József 7125013, 13) | Mihelyt az asszony szomszédai, rokonai és barátnéi a szerencsés szűlés hírét meghallják, azonnal ellátogatnak a betegágyashoz mindenféle ajándékkal (1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

J: gyermekágyas.

Vö. CzF.; ÚMTsz.

betegágyas melléknév és főnév (rég v. nyj)
I. melléknév 2A6
1.
gyermekágyban fekvő, vajúdó v. szülés után lábadozó 〈nő〉
azokat a’ személlyeket, a’ kik a’ beteg-ágyas Korana Hertzegaszszony’ hogy-létéröl való tudakozódás végett oda mentek, holmi frissit italokkal szokták volt kénálni
(1796 Bécsi Magyar Merkurius)
énnekem egy betegágyas nőm maradt honn ama siralmak napján reményeim angyalával, kis újszülött gyermekemmel
(1846 Jókai Mór)
kollégájával is ugy bánt, mint egy betegágyas asszonynyal [!]
(1888 Bródy Sándor)
A magyar nép különösen a kis gyermekre és a betegágyas asszonyra nézve tartja a szemverést vészhozónak
(1925 RévaiNagyLex.)
2.
olyan 〈hely(iség), kül. szoba〉, ahol ilyen nő és újszülöttje fekszik
A Kisó betegágyas házában tűz égett a pitvar nyitott kemenczéjén
(1897 Petelei István)
beszaladt a Bálint gyerekért a betegágyas szobába s elhozván azt a pólyáiban, széles jókedvében elkezdett vele táncolni
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
II. főnév 4A
gyermekágyban fekvő nő
A’ beteg ágyasnak az egésſégéért, Ittak a’ Gazdáért, értem-is Palyiért
(1793 Gvadányi József)
Mihelyt az asszony szomszédai, rokonai és barátnéi a szerencsés szűlés hírét meghallják, azonnal ellátogatnak a betegágyashoz mindenféle ajándékkal
(1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások