betűrím fn 3B (Irodt)

’szókezdő, es. szó belseji hangok, rendsz. mássalhangzók ismétlődése, összecsengése egy szöveg, kül. vers (egymást követő) szavaiban, ill. ilyen jelenséget mutató mű(részlet); alliteráció’ ❖ Az ó skandináv költészetben a’ bötűrím (előrím) élesíti a’ hangsúlyos tagot (1856 Arany János C2147, 192) | [Babits Mihály] az „In Horatium”-ot ezzel a betűrímmel végzi: „a változás százszínű, soha el nem kapcsolt kusza kerek koszorúját fonják” (1919 Kosztolányi Dezső CD10) | a 4–4 tagolású kalevalai nyolcasokat – amelyekben soronként általában 2 főhangsúly és 1-2 mellékhangsúly érvényesül – szókezdő betűrímek bokrai szövik át (1960 Képes Géza 9323027, 143).

Sz: betűrímes.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

betűrím főnév 3B (Irodt)
szókezdő, es. szó belseji hangok, rendsz. mássalhangzók ismétlődése, összecsengése egy szöveg, kül. vers (egymást követő) szavaiban, ill. ilyen jelenséget mutató mű(részlet); alliteráció
Az ó skandináv költészetben a’ bötűrím (előrím) élesíti a’ hangsúlyos tagot
(1856 Arany János)
[Babits Mihály] az „In Horatium”-ot ezzel a betűrímmel végzi: „a változás százszínű, soha el nem kapcsolt kusza kerek koszorúját fonják”
(1919 Kosztolányi Dezső)
a 4–4 tagolású kalevalai nyolcasokat – amelyekben soronként általában 2 főhangsúly és 1-2 mellékhangsúly érvényesül – szókezdő betűrímek bokrai szövik át
(1960 Képes Géza)
Sz: betűrímes
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások