billegő fn 1C

1. (Műsz) ’〈mechanikus óraszerkezetben:〉 az időmérés alapjául szolgáló ismétlődő mozgás szabályozását biztosító alkatrész, kül. forgási rezgést végző kerék, ritk. inga’ ❖ Az órának billegője Newtont meg-tanította (1790 Pálóczi Horváth Ádám C2118, 44) | A’ Magyar Lexicon szerént Billegnek neveztetik [az inga] (1821 Bachich József ford.–Funke C0703, 50) | A hordható óránál nem lehet ingát alkalmazni, ezért is az ingát a billegővel helyettesítették s azt igen spirális vékony rugó által normális helyzetben tartani igyekeztek (1896 PallasLex. CD02) | Szobám falán az óra, billegője, egyet jobbra egyet balra, folyton folyvást (1897 Nogáll János C4624, 350) | Orsó a régi szerkezetű orsóórákban a billegőnek tengelye (1916 RévaiNagyLex. C5710, 829) | spirálrúgóval és lendítőkerékkel fölszerelt, úgynevezett billegő (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 243) | Ha nagy pontosság szükséges, a billegő hőmérséklet okozta alakváltozása, kiterjedése, ill. összehúzódása olyan mértékű járási egyenlőtlenséget okozhat, amely már meghaladja a megengedettet (1970 MűszakiLex. C5415, 268).

2. (nyj) ’〈fúvós hangszeren:〉 billentyű’ ❖ egy jó flautas szomszédom probált rajta [ti. a fuvolán] játszani (mert meg van a’ mutatiós billegője is) (1817 Pálóczi Horváth Ádám C2568, 157) | Rá a körmöd arra a billegőre, osztán az én nótám kis menyecske! No! Szakadjon meg a trombitád! (1916 Móricz Zsigmond C3226, 77).

Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

billegő főnév 1C
1. (Műsz)
〈mechanikus óraszerkezetben:〉 az időmérés alapjául szolgáló ismétlődő mozgás szabályozását biztosító alkatrész, kül. forgási rezgést végző kerék, ritk. inga
Az órának billegője Newtont meg-tanította
(1790 Pálóczi Horváth Ádám)
A’ Magyar Lexicon szerént Billegnek neveztetik [az inga]
(1821 Bachich József ford.Funke)
A hordható óránál nem lehet ingát alkalmazni, ezért is az ingát a billegővel helyettesítették s azt igen spirális vékony rugó által normális helyzetben tartani igyekeztek
(1896 PallasLex.)
Szobám falán az óra, billegője, egyet jobbra egyet balra, folyton folyvást
(1897 Nogáll János)
Orsó a régi szerkezetű orsóórákban a billegőnek tengelye
(1916 RévaiNagyLex.)
spirálrúgóval és lendítőkerékkel fölszerelt, úgynevezett billegő
(1928 TolnaiÚjLex.)
Ha nagy pontosság szükséges, a billegő hőmérséklet okozta alakváltozása, kiterjedése, ill. összehúzódása olyan mértékű járási egyenlőtlenséget okozhat, amely már meghaladja a megengedettet
(1970 MűszakiLex.)
2. (nyj)
〈fúvós hangszeren:〉 billentyű
egy jó flautas szomszédom probált rajta [ti. a fuvolán] játszani (mert meg van a’ mutatiós billegője is)
(1817 Pálóczi Horváth Ádám)
Rá a körmöd arra a billegőre, osztán az én nótám kis menyecske! No! Szakadjon meg a trombitád!
(1916 Móricz Zsigmond)
Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások