bogárka fn 6A

1. ’apró testű, ált. repülni tudó rovar, kül. bogár’ ❖ Tsak eggy, két magános ſzállangó Bogárka repl Flem mellet el (1794 Kármán József² 7165014, 205) | Hangyák, apró szorgalmas bogárkák jönnek elő a földből (1858 Jókai Mór CD18) | a szorgalmas bogárkák milyen serényen hordják […] annak a vastag fának az odujába a sok édes mézet (1895 Tanos Pál C4089, 60) | Egy bogárkát se tipornánk el (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 192) | [a] katicabogár igyekszik ősszel az épületek belsejében téli szállást találni. Néha csak tavasszal fedezzük fel a pettyes hátú bogárkákat (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2. (rendsz. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz) ’〈kisgyermek, ill. nő kedveskedő megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Elnevezte őket [ti. lányait] minden kedves néven, tulipánjainak, galambjainak, aranyos bogárkáinak (ez talán legkedvesebb nevezet vala ő kegyelme előtt) (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Bizony nem is a magam mulatságára jöttem ám a ti dohos Kassa várostokba; hanem azért, mert ide küldtek, bogárkám (1876 Jókai Mór CD18) | [apja] nem adta volna oda ezért az egész világért az ő drága bogárkáját (1894 Abonyi Árpád C0481, 40) | Nóra. […] Hogy vannak a gyerekek. Dajka. A karácsonyi ajándékokkal játszanak szegény bogárkáim (1957 Németh László² ford.–Ibsen 9485061, 37) | Imádlak, kedves feleségem. […] Mit akarsz, drágaságom? Mit akarsz, bogárkám? (1969 Csurka István 9096003, 159).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. bogárka¹

bogárka főnév 6A
1.
apró testű, ált. repülni tudó rovar, kül. bogár
Tsak eggy, két magános ſzállangó Bogárka repl Flem mellet el
(1794 Kármán József²)
Hangyák, apró szorgalmas bogárkák jönnek elő a földből
(1858 Jókai Mór)
a szorgalmas bogárkák milyen serényen hordják […] annak a vastag fának az odujába a sok édes mézet
(1895 Tanos Pál)
Egy bogárkát se tipornánk el
(1921 Kosztolányi Dezső)
[a] katicabogár igyekszik ősszel az épületek belsejében téli szállást találni. Néha csak tavasszal fedezzük fel a pettyes hátú bogárkákat
(1995 Magyarország állatvilága)
2. (rendsz. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz)
〈kisgyermek, ill. nő kedveskedő megnevezéseként v. megszólításaként〉
Elnevezte őket [ti. lányait] minden kedves néven, tulipánjainak, galambjainak, aranyos bogárkáinak (ez talán legkedvesebb nevezet vala ő kegyelme előtt)
(1857 Vasárnapi Újság)
Bizony nem is a magam mulatságára jöttem ám a ti dohos Kassa várostokba; hanem azért, mert ide küldtek, bogárkám
(1876 Jókai Mór)
[apja] nem adta volna oda ezért az egész világért az ő drága bogárkáját
(1894 Abonyi Árpád)
Nóra. […] Hogy vannak a gyerekek. Dajka. A karácsonyi ajándékokkal játszanak szegény bogárkáim
(1957 Németh László² ford.Ibsen)
Imádlak, kedves feleségem. […] Mit akarsz, drágaságom? Mit akarsz, bogárkám?
(1969 Csurka István)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. bogárka¹

Beállítások