bokály fn 4A8bokál (rég) , pokál (rég)

1. (nyj) ’körte alakú, nyakánál kissé karcsúsodó, szájánál kiszélesedő egyfülű kancsó, borosedény’ ❖ bokály [=] pohár, kantsótska (1784 Kisded szótár C0815, 16) | Magyar bokály, magyar tál (1887 Magyar írók élete CD27) | [mint] a székely fazekasságra a legjellemzőbbet, ajánljuk megfigyelésre a (334) kép mellképes bokályait (1909 Malonyay Dezső 8292018, 217) | a mázatlan bokályok vörös festésű mintakincse a mázas bokályok néhány csoportján továbbél (1977 NéprajziLex. CD47).

1a. (jelzőként) (ritk, nyj) ’annyi, amennyi egy ilyen edénybe belefér’ ❖ el-mene mingyárt, egy kantsó (bokáj) bort hoza (1789 Andrád Sámuel ford. C0616, 201) | Egy bokály égett bor (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 2).

2. (rég) ’rendsz. nemesfémből készült ivóserleg, kehely’ ❖ [a hangoskodók] az Aſztalnál a’ bokályok mellett kéſzek voltak érette [ti. a királyért] meg-halni (1788 Illei János ford.–Oxenstierna 7151008, 33) | Az elefántcsont nagy pokált, szeretném, ha valaki megvenné (1837 Kossuth Lajos CD32) | [az állványon] a család „ezüst és arany marháit”, nevezetesen a kancsókat, kupákat, bokálokat, tálakat stb. elhelyezték (1925 RévaiNagyLex. C5713, 461) | Ezüst tárgyakból szép készletet leltároztak: nagy, fedeles, kívül-belül aranyozott kehelyszerű serleg, pokál szívformában, gyémánt metszéssel (1967 Csatkai Endre CD52).

ÖU: arany~, ezüst~.

Vö. CzF. pokál²; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

bokály főnév 4A8
bokál 4A8 (rég)
pokál 4A8 (rég)
1. (nyj)
körte alakú, nyakánál kissé karcsúsodó, szájánál kiszélesedő egyfülű kancsó, borosedény
bokály [=] pohár, kantsótska
(1784 Kisded szótár)
Magyar bokály, magyar tál
(1887 Magyar írók élete)
[mint] a székely fazekasságra a legjellemzőbbet, ajánljuk megfigyelésre a (334) kép mellképes bokályait
(1909 Malonyay Dezső)
a mázatlan bokályok vörös festésű mintakincse a mázas bokályok néhány csoportján továbbél
(1977 NéprajziLex.)
1a. (jelzőként) (ritk, nyj)
annyi, amennyi egy ilyen edénybe belefér
el-mene mingyárt, egy kantsó (bokáj) bort hoza
(1789 Andrád Sámuel ford.)
Egy bokály égett bor
(1803 Baróti Szabó Dávid)
2. (rég)
rendsz. nemesfémből készült ivóserleg, kehely
[a hangoskodók] az Aſztalnál a’ bokályok mellett kéſzek voltak érette [ti. a királyért] meg-halni
(1788 Illei János ford.Oxenstierna)
Az elefántcsont nagy pokált, szeretném, ha valaki megvenné
(1837 Kossuth Lajos)
[az állványon] a család „ezüst és arany marháit”, nevezetesen a kancsókat, kupákat, bokálokat, tálakat stb.s a többi elhelyezték
(1925 RévaiNagyLex.)
Ezüst tárgyakból szép készletet leltároztak: nagy, fedeles, kívül-belül aranyozott kehelyszerű serleg, pokál szívformában, gyémánt metszéssel
(1967 Csatkai Endre)
ÖU: aranybokály, ezüstbokály
Vö. CzF. pokál²; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások