borivó mn és fn 1A

I. mn

1. ’borkedvelő és bort rendszeresen(, nagy mennyiségben) fogyasztó 〈személy, csoport〉’ ❖ bor ivó bünösök baráttja, Nyilván való bünösöknek pártfogója (1794 Somogyi Elek 7295002, 79) | sem a’ nagy borivó közönség, sem én a’ mostani Tokajit igen nagyra nem becsüljük (1831 Széchenyi István CD1501) | Megútálta magát ez éji tivornyán, Borivó pajtásit odahagyá lopva (1879 Arany János C0657, 39) | [Benedek Aladár] borivó ember volt, és söröspoharat sohase láttam a kezében (1930 Krúdy Gyula CD54) | a magyarságot itthon és külföldön egyaránt a hagyományosan borivó nemzetek sorában tartották számon (1999 Magyar néprajz CD47).

1a. (ritk) ’ilyen személyre, csoportra jellemző 〈tulajdonság〉’ ❖ inkább ismereteivel, mint borivó képességével kérkedik (1886 Szilágyi Sándor CD55) | Általában legjobb a borivó hajlandóságú férfiakkal még álmukban sem seprűre támaszkodva beszélni (1925 Krúdy Gyula CD54).

2. ’bor, es. más szeszes ital fogyasztására kialakított 〈helyiség〉’ ❖ ott érék társait is a’ bor ivó házbann (1784 Magyar Hírmondó C0272, 82) | jobb szeretett a bokor alatt keresni tanyát, mint az útféli csárdák bűzös, ronda borivó szobáiban (1865 Jókai Mór CD18) | [a kapuőr] a villikust (a városi gazdát) kereste az egyes borivó helyeken, hogy fogasson be (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 84).

2a. ’bor felszolgálására való 〈edény〉’ ❖ bor ivó Pohár (1813 Kolozsvári limitáció C2916, 25) | A paraszti készítésű és használatú lopóval adnak kóstolót a hordóból, szívják a bort kisebb borivó edényekbe (bokály, pohár) (1980 NéprajziLex. CD47).

II. fn

1. ’borkedvelő és bort rendszeresen(, nagy mennyiségben) fogyasztó személy’ ❖ Egyszer egy kortsmában voltak némelly borivók (1782 Kónyi János C2729, 34) | megjavult egykori borivó (1841 Pesti Hírlap CD61) | vén borivó (1909 Móricz Zsigmond 9462037, 57) | Nézte az alvárosi patikust: ősz volt, elhízott, orra kicsit rezes, arca piros, mint a borivóké (1963 Rónay György 9573001, 278) | A jó borivó száraz bort fogyaszt, vagy esetleg édes aszút, de édeskéset kulturált borkedvelő soha (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’borkimérés, borozó’ ❖ [a gulyás] megfontolt léptekkel indulván be a’ borivóba (1846 Kuthy Lajos C2856, 85) | Már tele van a város a filléres gyors utasaival. Megszállják a Szent Imre-parkot, a Megyei Pincészet borivóját (1970 Mészöly Miklós 9439002, 731).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

borivó melléknév és főnév 1A
I. melléknév
1.
borkedvelő és bort rendszeresen(, nagy mennyiségben) fogyasztó 〈személy, csoport〉
bor ivó bünösök baráttja, Nyilván való bünösöknek pártfogója
(1794 Somogyi Elek)
sem a’ nagy borivó közönség, sem én a’ mostani Tokajit igen nagyra nem becsüljük
(1831 Széchenyi István)
Megútálta magát ez éji tivornyán, Borivó pajtásit odahagyá lopva
(1879 Arany János)
[Benedek Aladár] borivó ember volt, és söröspoharat sohase láttam a kezében
(1930 Krúdy Gyula)
a magyarságot itthon és külföldön egyaránt a hagyományosan borivó nemzetek sorában tartották számon
(1999 Magyar néprajz)
1a. (ritk)
ilyen személyre, csoportra jellemző 〈tulajdonság〉
inkább ismereteivel, mint borivó képességével kérkedik
(1886 Szilágyi Sándor)
Általában legjobb a borivó hajlandóságú férfiakkal még álmukban sem seprűre támaszkodva beszélni
(1925 Krúdy Gyula)
2.
bor, es. más szeszes ital fogyasztására kialakított 〈helyiség〉
ott érék társait is a’ bor ivó házbann
(1784 Magyar Hírmondó)
jobb szeretett a bokor alatt keresni tanyát, mint az útféli csárdák bűzös, ronda borivó szobáiban
(1865 Jókai Mór)
[a kapuőr] a villikust (a városi gazdát) kereste az egyes borivó helyeken, hogy fogasson be
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
2a.
bor felszolgálására való 〈edény〉
bor ivó Pohár
(1813 Kolozsvári limitáció)
A paraszti készítésű és használatú lopóval adnak kóstolót a hordóból, szívják a bort kisebb borivó edényekbe (bokály, pohár)
(1980 NéprajziLex.)
II. főnév
1.
borkedvelő és bort rendszeresen(, nagy mennyiségben) fogyasztó személy
Egyszer egy kortsmában voltak némelly borivók
(1782 Kónyi János)
megjavult egykori borivó
(1841 Pesti Hírlap)
vén borivó
(1909 Móricz Zsigmond)
Nézte az alvárosi patikust: ősz volt, elhízott, orra kicsit rezes, arca piros, mint a borivóké
(1963 Rónay György)
A jó borivó száraz bort fogyaszt, vagy esetleg édes aszút, de édeskéset kulturált borkedvelő soha
(1997 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
borkimérés, borozó
[a gulyás] megfontolt léptekkel indulván be a’ borivóba
(1846 Kuthy Lajos)
Már tele van a város a filléres gyors utasaival. Megszállják a Szent Imre-parkot, a Megyei Pincészet borivóját
(1970 Mészöly Miklós)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások