bormérő mn és fn 1C

I. mn

1. (ritk) ’bor kimérését, felszolgálását (foglalkozásként) végző 〈személy〉’ ❖ Megfogadta a szót a bormérő ember: Bence a pintesből iszogatott renddel (1846 Arany János 8014001, 142) | főzőnők, kisegitő asszonyok, bormérő legények és lakadalmi gazdák ülnek utómenyegzőt (1873 Orbán Balázs CD22) | A kocsmákban, csárdákban a bérlőt, aki csak ideig-óráig vezette az üzletet, valamint a bormérő alkalmazottat is több helyen iccésnek nevezték (1979 NéprajziLex. CD47).

2. ’borkimérésre berendezett 〈hely(iség)〉’ ❖ Tsapház, bormérház, das Schenkhaus (1800 Német–magyar és magyar–német lexikon C3050, 409. hasáb) | A bormérő szobában iddogált két gulyás (1851 Székely József C3910, 101) | bormérő söntés (1886 Jókai Mór CD18) | a régi, hires budai vendéglők, a boltives hajlásu kiskorcsmák, a száz esztendők óta ott gunnyasztó hangulatos bormérő-helyek […] kezdik becsukni ajtajukat (1915 Budapesti Hírlap okt. 14. C4703, 11) | bormérő bódé (1997 Természet Világa CD50).

2a. ’bor kimérésére való 〈edény, eszköz〉’ ❖ Bor mérő Asztal (1788 Száz magyar falu könyvesháza CD36) | [Oinopiónt] a vázafestészetben mint viruló ifjut látjuk, többnyire atyjával Dionysusszal, kezében bormérő kancsót tart (1904 ÓkoriLex. CD28) | bormérő kúf [= 16 vagy 28–30 akós hordó] (1989 Mollay Károly CD52) | bormérő itce (1991 Magyar néprajz CD47).

II. fn

1. (kissé rég) ’bor kimérésével foglalkozó személy, kül. férfi’ ❖ a Magyarság ellen elkövetend ſzarvas Véteknek tartják megválni a Petsenyétl, Pálinkától, Méſzároſtól, Kortsmároſtól, ’s több effélétl, ámbár mind ezeket ſzebben imigy ejthetni Nyelvünkön: Sült-hús, Éget-bor, Húsvágó, Boráros, Bormér (1801 Sándor István 7287102, 120) | „No még egy itczével!” kiáltott oda Szijjártó a […] sárgabojtos sapkájú bormérőnek (1881 Bánfi János C0779, 88) | A vásári bormérő az ő lacikonyhájában Catonak érezheti magát (1946 Németh László² 9485008, 39).

2. (kissé rég, ritk) ’kimért bort árusító üzlet v. italbolt, ill. ebben a bor kimérésére szolgáló, elkerített hely, söntés’ ❖ [Feri] szinte lehetetlent kisértett meg keresztül törni a’ sokaságon; de elszánt erejének sikerűlt tíz percz alatt egy pár oldaldöféssel a’ bormérőbe jutni (1843 Degré Alajos C3367, 246) | Két órája ülünk a Fukier bormérőben (1939 Cs. Szabó László CD10).

3. ’a bor szesztartalmát mérő műszer; fokoló’ ❖ must- és bormérők (1857 Vasárnapi Újság CD56) | 1718-ból való bormérő vésett ezüstfogantyúja (1941 Csipkés Kálmán CD52).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; SzT.

bormérő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
1. (ritk)
bor kimérését, felszolgálását (foglalkozásként) végző 〈személy〉
Megfogadta a szót a bormérő ember: Bence a pintesből iszogatott renddel
(1846 Arany János)
főzőnők, kisegitő asszonyok, bormérő legények és lakadalmi gazdák ülnek utómenyegzőt
(1873 Orbán Balázs)
A kocsmákban, csárdákban a bérlőt, aki csak ideig-óráig vezette az üzletet, valamint a bormérő alkalmazottat is több helyen iccésnek nevezték
(1979 NéprajziLex.)
2.
borkimérésre berendezett 〈hely(iség)
Tsapház, bormérház, das Schenkhaus
(1800 Német–magyar és magyar–német lexikon)
A bormérő szobában iddogált két gulyás
(1851 Székely József)
bormérő söntés
(1886 Jókai Mór)
a régi, hires budai vendéglők, a boltives hajlásu kiskorcsmák, a száz esztendők óta ott gunnyasztó hangulatos bormérő-helyek […] kezdik becsukni ajtajukat
(1915 Budapesti Hírlap okt. 14.)
bormérő bódé
(1997 Természet Világa)
2a.
bor kimérésére való 〈edény, eszköz〉
Bor mérő Asztal
(1788 Száz magyar falu könyvesháza)
[Oinopiónt] a vázafestészetben mint viruló ifjut látjuk, többnyire atyjával Dionysusszal, kezében bormérő kancsót tart
(1904 ÓkoriLex.)
bormérő kúf [= 16 vagy 28–30 akós hordó]
(1989 Mollay Károly)
bormérő itce
(1991 Magyar néprajz)
II. főnév
1. (kissé rég)
bor kimérésével foglalkozó személy, kül. férfi
a Magyarság ellen elkövetend ſzarvas Véteknek tartják megválni a Petsenyétl, Pálinkától, Méſzároſtól, Kortsmároſtól, ’s több effélétl, ámbár mind ezeket ſzebben imigy ejthetni Nyelvünkön: Sült-hús, Éget-bor, Húsvágó, Boráros, Bormér
(1801 Sándor István)
„No még egy itczével!” kiáltott oda Szijjártó a […] sárgabojtos sapkájú bormérőnek
(1881 Bánfi János)
A vásári bormérő az ő lacikonyhájában Catonak érezheti magát
(1946 Németh László²)
2. (kissé rég, ritk)
kimért bort árusító üzlet v. italbolt, ill. ebben a bor kimérésére szolgáló, elkerített hely, söntés
[Feri] szinte lehetetlent kisértett meg keresztül törni a’ sokaságon; de elszánt erejének sikerűlt tíz percz alatt egy pár oldaldöféssel a’ bormérőbe jutni
(1843 Degré Alajos)
Két órája ülünk a Fukier bormérőben
(1939 Cs. Szabó László)
3.
a bor szesztartalmát mérő műszer; fokoló
must- és bormérők
(1857 Vasárnapi Újság)
1718-ból való bormérő vésett ezüstfogantyúja
(1941 Csipkés Kálmán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; SzT.

Beállítások