boroszlán fn 4A1

1. (Növ is) ’kora tavasszal nyíló, erősen illatozó, fehér, sárgás v. rózsaszínes virágú, vörös v. fekete bogyótermésű, kis termetű évelő cserje, kül. az ún. farkasboroszlán fajba (Daphne mezereum) tartozó, Magyarországon őshonos, mérgező skarlátpiros bogyót termő növény’ ❖ Kellerhals, der: farkashárs, boroſzlán Daphne mesereum (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5802, 1069. hasáb) | Farkashárs v. farkasbors, borsoska, boroszlán, eredetileg borostyán (növ., Daphne L., Homéros babérja), a róla nevezett családnak csipős izü, mérges cserjéje (1894 PallasLex. CD02) | [a kecske] baj nélkül eszi azokat a növényeket is, amelyek más állatokra nézve veszedelmesek, úgymint: a kutyatej, godirc, boroszlán, körfény (1929 Az állatok világa ford. CD46).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen cserjék fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Babér-Laurus, Borostyán-Hedera, Boroszlán-Daphne (1793 Főldi János C1760, 42) | Daphne L., boroszlán (növ.), a Thymelaeaceae (Boroszlánfélék) család génusza; 36 faja Európában és Ázsiában honos cserje, egyesek kis fák (1912 RévaiNagyLex. C5701, 298) | Henye boroszlán (Daphne cneorum L.) (1998 Tények könyve CD37).

2. (nyj) ’orgona² mint növény’ ❖ Syringa vulgaris. Hung. Boroſtyán-fa; Boroſzlán (1780 Benkő József C0290, 320) | Orgonafa, orgonavirág, orgoványfa, Erdélyben borostyán vagy boroszlán, tul a Dunán szelence (növ. Syringa L.), az olajfélék cserjéje (1896 PallasLex. CD02) | boroszlány (Kl [= Gyimesközéplok]) ’orgonavirág’ (1955 Magyar Nyelvőr C5420, 323).

ÖE: ~fa.

Vö. CzF.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

boroszlán főnév 4A1
1. (Növ is)
kora tavasszal nyíló, erősen illatozó, fehér, sárgás v. rózsaszínes virágú, vörös v. fekete bogyótermésű, kis termetű évelő cserje, kül. az ún. farkasboroszlán fajba (Daphne mezereum) tartozó, Magyarországon őshonos, mérgező skarlátpiros bogyót termő növény
Kellerhals, der: farkashárs, boroſzlán Daphne mesereum
(1803 Magyar–német és német–magyar lexikon)
Farkashárs v.vagy farkasbors, borsoska, boroszlán, eredetileg borostyán (növ.növény, Daphne L.Linnaeus, Homéros babérja), a róla nevezett családnak csipős izü, mérges cserjéje
(1894 PallasLex.)
[a kecske] baj nélkül eszi azokat a növényeket is, amelyek más állatokra nézve veszedelmesek, úgymint: a kutyatej, godirc, boroszlán, körfény
(1929 Az állatok világa ford.)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen cserjék fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Babér-Laurus, Borostyán-Hedera, Boroszlán-Daphne
(1793 Főldi János)
Daphne L.Linnaeus, boroszlán (növ.növény), a Thymelaeaceae (Boroszlánfélék) család génusza; 36 faja Európában és Ázsiában honos cserje, egyesek kis fák
(1912 RévaiNagyLex.)
Henye boroszlán (Daphne cneorum L.Linnaeus)
(1998 Tények könyve)
2. (nyj)
orgona² mint növény
Syringa vulgaris. Hung.Hungaris ’magyaroknál’ Boroſtyán-fa; Boroſzlán
(1780 Benkő József)
Orgonafa, orgonavirág, orgoványfa, Erdélyben borostyán vagy boroszlán, tul a Dunán szelence (növ.növény Syringa L.Linnaeus), az olajfélék cserjéje
(1896 PallasLex.)
boroszlány (Kl [= Gyimesközéplok]) ’orgonavirág’
(1955 Magyar Nyelvőr)
ÖE: boroszlánfa
Vö. CzF.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások