borízű mn 18C

1. ’a boréhoz hasonló, kellemesen savanykás ízű 〈gyümölcs v. étel, ital〉’ ❖ savanyitott uborkát, vagy […] bor-izü leves egy két almát [harapott] (1775 Molnár János C3198, 63) | [Erdély] bor izű és orvosi erejű vizekkel is bír (1831 Zádor Elek 8532005, 251) | [a sóska szára] olyan jó borízű csemege, hogy csupa öröm szopogatni (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | 50 dkg borízű (vagy egyéb savanykás) alma (1990–1991 Frank Júlia CD19).

1a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’olyan 〈növény〉, amelynek gyümölcse kellemesen savanykás ízű’ ❖ borízű Medgy […] (P. [Prunus] Cerasus) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 296) | Borízű naspolya. Mespilus germanica L. (1902 Wagner János CD35).

2. (vál) ’boros állapotra jellemző, érdes, rekedtes 〈férfihang〉, ill. (bor)ivás, részegség okozta 〈érzelem, megnyilvánulás〉’ ❖ [Fekete István] öklével maga elé ütvén, kissé borízű hangon egyenesen a dolog velejére indult (1863 Jókai Mór C2274, 115) | Szervusz öreg czimbora! kiáltá borizü lelkesedéssel (1895 Pekár Gyula C3457, 48) | Egy rekedt hang hátrább borízűen kiáltotta: – Igen jaó hangja van a tiszteletes úrnak (1917 Móricz Zsigmond CD10) | Bednarik tata azt ecsetelte borízű baritonján, hogy szerinte még nincs lefutva a meccs (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, borízű-alma, borízű-cseresznye

borízű melléknév 18C
1.
a boréhoz hasonló, kellemesen savanykás ízű 〈gyümölcs v. étel, ital〉
savanyitott uborkát, vagy […] bor-izü leves egy két almát [harapott]
(1775 Molnár János)
[Erdély] bor izű és orvosi erejű vizekkel is bír
(1831 Zádor Elek)
[a sóska szára] olyan jó borízű csemege, hogy csupa öröm szopogatni
(1886 Mikszáth Kálmán)
50 dkgdekagramm borízű (vagy egyéb savanykás) alma
(1990–1991 Frank Júlia)
1a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ)
olyan 〈növény〉, amelynek gyümölcse kellemesen savanykás ízű
borízű Medgy […] (P. [Prunus] Cerasus)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Borízű naspolya. Mespilus germanica L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
2. (vál)
boros állapotra jellemző, érdes, rekedtes 〈férfihang〉, ill. (bor)ivás, részegség okozta 〈érzelem, megnyilvánulás〉
[Fekete István] öklével maga elé ütvén, kissé borízű hangon egyenesen a dolog velejére indult
(1863 Jókai Mór)
Szervusz öreg czimbora! kiáltá borizü lelkesedéssel
(1895 Pekár Gyula)
Egy rekedt hang hátrább borízűen kiáltotta: – Igen jaó hangja van a tiszteletes úrnak
(1917 Móricz Zsigmond)
Bednarik tata azt ecsetelte borízű baritonján, hogy szerinte még nincs lefutva a meccs
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, borízű-alma, borízű-cseresznye

Beállítások