boróka fn 6A

1. (Növ is) ’kemény fájú, feketés v. vöröses tobozbogyót termő, örökzöld, fás szárú növény, kül. az ún. közönséges boróka fajba (Juniperus communis) tartozó, hamvas és illatos kékesfekete termésű cserje v. kisebb fa’ ❖ Gyalog-feny; Bors-feny; Töviske feny; Apró-feny; Boróka. […] Nálunk a’ gyalog-feny fa-formában nem n; hanem tsak tsöpöte bokor marad; de a’ Vátzi Nagy-ſzál hegy’ tetején akkorát, mintegy közönséges megy-fa láttam (1797 Veszelszki Antal C4463, 265) | a boróka leggyakrabban a hegyeken fordúl elő, de kisebb mennyiségben a homokos lapályokon is (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [a homokbuckákat megkötötte] a növényzet, amelynek uralkodó faja a boróka, az egyetlen őshonos hazai fenyő (1987 Antalffy Gyula 1004004, 122) | A fenyők, a hamisciprusok és borókák közül a törpenövésű fajtákat válasszuk (1999 Lakáskultúra CD39).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen fás szárú növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Boróka. (Juniperus) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 545) | Nehézszagú boróka. Juniperus Sabina L. (1902 Wagner János CD35) | Virginiai boróka (Juniperus virginiana) (2000 Briber József–Pájer Imre CD36).

1b. (Növ) ’〈e nemzetség egyik faja, az ún. közönséges boróka (Juniperus communis) elnevezéseként〉’ ❖ boróka […] J. [= Juniperus] communis (közönséges boróka) (1998 Növényneveink C6120, 52).

1c. (egysz-ban) ’ilyen fás szárú növény tömegesen, sűrűn nőve’ ❖ egy marcona alak emelkedék ki a sűrű boróka közül (1876 Jókai Mór CD18) | egyre mélyebben hatolnak a gyér fenyő- és nyír-erdőbe, a boróka meg a hanga közé (1925 Gyergyai Albert ford.–Claudel CD10).

2. ’Az ilyen fás szárú növények vmelyikének, kül. az ún. közönséges borókának vmely része.’

2a. ’az ilyen növény (bogyós) ága’ ❖ Gyakori kifüstölése az istállónak borókával (1854 Gazdasági Lapok 8626002, 576) | borókából font állás (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | Ha visszatért az ember egy körútról, amelyen sok emberrel találkozott, mindig át szokott öltözni, és áloéval vagy borókával füstölteti be magát (1999 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502).

2b. ’az ilyen növény (fűszerként is haszn.) termése’ ❖ A’ Gyalog-fenyő […] gyümőltsét a’ Nógrád-vármegeiek [!] Borókának nevezik (1791 Nagyváthy János C5877, 316) | [orra] behorpadt tetején A rőt bibircsók gyülést tartanak; S piros borókaként mosolyganak (1856 Lisznyai Damó Kálmán 8275004, 94) | Ízesítjük a törött borssal, a tört borókával, a sóval (1986 Frank Júlia et al. CD19) | 8 szem boróka (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég, irod) ’az ún. közönséges boróka terméséből készült szeszes ital’ ❖ jó meginni olykor a borókát, Vigadni is, kirúgni, jó bizony (1872 Arany László CD01) | sokat költött, főleg verset. Egy gyász Volt élete. Szerette őt az egyház, De ő inkább szerette a borókát (1915 Juhász Gyula¹ CD01).

J: borókafenyő, borsika.

UB: -bokor, -olaj, -pálinka.

ÖE: ~ág, ~bogyó, ~bozót, ~fa.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

boróka főnév 6A
1. (Növ is)
kemény fájú, feketés v. vöröses tobozbogyót termő, örökzöld, fás szárú növény, kül. az ún. közönséges boróka fajba (Juniperus communis) tartozó, hamvas és illatos kékesfekete termésű cserje v. kisebb fa
Gyalog-feny; Bors-feny; Töviske feny; Apró-feny; Boróka. […] Nálunk a’ gyalog-feny fa-formában nem n; hanem tsak tsöpöte bokor marad; de a’ Vátzi Nagy-ſzál hegy’ tetején akkorát, mintegy közönséges megy-fa láttam
(1797 Veszelszki Antal)
a boróka leggyakrabban a hegyeken fordúl elő, de kisebb mennyiségben a homokos lapályokon is
(1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[a homokbuckákat megkötötte] a növényzet, amelynek uralkodó faja a boróka, az egyetlen őshonos hazai fenyő
(1987 Antalffy Gyula)
A fenyők, a hamisciprusok és borókák közül a törpenövésű fajtákat válasszuk
(1999 Lakáskultúra)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen fás szárú növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Boróka. (Juniperus)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Nehézszagú boróka. Juniperus Sabina L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
Virginiai boróka (Juniperus virginiana)
(2000 Briber József–Pájer Imre)
1b. (Növ)
〈e nemzetség egyik faja, az ún. közönséges boróka (Juniperus communis) elnevezéseként〉
boróka […] J. [= Juniperus] communis (közönséges boróka)
(1998 Növényneveink)
1c. (egysz-ban)
ilyen fás szárú növény tömegesen, sűrűn nőve
egy marcona alak emelkedék ki a sűrű boróka közül
(1876 Jókai Mór)
egyre mélyebben hatolnak a gyér fenyő- és nyír-erdőbe, a boróka meg a hanga közé
(1925 Gyergyai Albert ford.Claudel)
2.
Az ilyen fás szárú növények vmelyikének, kül. az ún. közönséges borókának vmely része.
2a.
az ilyen növény (bogyós) ága
Gyakori kifüstölése az istállónak borókával
(1854 Gazdasági Lapok)
borókából font állás
(1895 Mikszáth Kálmán)
Ha visszatért az ember egy körútról, amelyen sok emberrel találkozott, mindig át szokott öltözni, és áloéval vagy borókával füstölteti be magát
(1999 Györffy Miklós ford.Széchenyi)
2b.
az ilyen növény (fűszerként is haszn.) termése
A’ Gyalog-fenyő […] gyümőltsét a’ Nógrád-vármegeiek [!] Borókának nevezik
(1791 Nagyváthy János)
[orra] behorpadt tetején A rőt bibircsók gyülést tartanak; S piros borókaként mosolyganak
(1856 Lisznyai Damó Kálmán)
Ízesítjük a törött borssal, a tört borókával, a sóval
(1986 Frank Júlia et al.)
8 szem boróka
(1998 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég, irod)
az ún. közönséges boróka terméséből készült szeszes ital
jó meginni olykor a borókát, Vigadni is, kirúgni, jó bizony
(1872 Arany László)
sokat költött, főleg verset. Egy gyász Volt élete. Szerette őt az egyház, De ő inkább szerette a borókát
(1915 Juhász Gyula¹)
ÖE: borókaág, borókabogyó, borókabozót, borókafa
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások