bámul ige 1a

1. ts ’(csodálkozva,) magáról megfeledkezve, hosszasan néz vkit, vmit’ ❖ az egész izzadozást csak szájtátva bámulta (1813 Katona József 8226003, 199) | Nagymessze tőlem egy ember kaszál; […] most idenéz, Engem bámul (1846 Petőfi Sándor 8366225, 26) | vakitóan szép volt a fiatal asszony s a herczeg szüntelenül bámulta, teljesen elfeledve mindent, a mi körülötte történik (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536003, 267) | Leültek a fotelba, és szótlanul bámulták egymást (1962 Fejes Endre 9139001, 226) | Mit bámul engem? (1983 Polgár András 1121002, 57).

1a. tn bámul vkire, vmire ’ua.’ ❖ A látás határa körülted eltévet, A rád bámult nézés hunyorgó szemmé let (1801 Bessenyei György¹ 7044014, 35) | [az ifjú] nagy gyönyörét nem találja abban, hogy a holdra bámulhat (1836 Táncsics Mihály 8463007, 4) | az asztalra bámult, ahonnan a félbemaradt jegyzőkönyv kövér betűi meredtek rá (1893 Papp Dániel 8354001, 43) | egy nyáj riadalmával bámultunk a katonákra (1956 Gergely Mihály 2005073, 693) | Mit bámul így rám? (1985 Eörsi István 9125029, 59).

1b. tn ’(gondolataiba merülve) hosszasan, elmerengve néz vhova’ ❖ Bámulva kergetjük álmunk’ tarka képét (1804 Berzsenyi Dániel 8054057, 69) | kávéházba ülni bámulni (1837 Tóth Péter 8491003, 279) | Olyan ő, mint az alföldi gulyás, ki görbe botjára támaszkodva, órákon át bámul a nagy mindenségbe (1890 Varga Mihály 8511002, 60) | Pösze meg csak bámul, les hunyorogva (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 75).

1c. tn (biz) ’bámészkodva, elmélázva tétlenkedik’ ❖ [Lőrinc] mosolygott, bámult, elmélkedett, fütyörészett a csúcsos sziklán (1867 Tolnai Lajos 8483015, 130) | Mint szétszedett szirmai a megszáradt virágnak, Olyanok a tetőn a barnúlt cserepek, S nekem mert csendesen bámulni szeretek, Elég a háztető is, hogy semmit se csináljak (1917 Szép Ernő 9665057, 105) | Anna (inasokhoz): Mit bámulsz, négy mamlasz?! Seperjek helyetted?! (1970 Határ Győző 9227001, 89) | Elgyújtottuk a tüzet, de nem is igen érdekelt bennünket, csak egymást néztük, álltunk, bámultunk, beszélgettünk mosolyogva (1982 Géczi János 1058001, 308).

2. ts ’csodálatosnak tart, csodál vmit, vkit’ ❖ Nagy dolgot tehet kedvét bámulva tekíntik (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 17) | A’ Magyar kőntős mindenűtt egyaránt bámultatik és szerettetik, maga valóságos szépségéért (1792 Mátyási József 7221026, 83) | az ifju Mátyás, kinek elmebeli tehetségeit mindenki bámulta, – méltó fia volt a hős apának (1847 Remellay Gusztáv 8391003, 81) | bámultam és irigyeltem őt, mint a hogy a szegény, szürke veréb irigyli a sast, mikor az a végtelen magasságok felé repül (1908 Rákosi Viktor 8387005, 156) | Arany Jánoshoz mindnyájan iskolába járhatunk. Járunk is; szájtátva bámuljuk félelmetesen biztos szemét és kezét (1982 Nemes Nagy Ágnes 9479032, 28).

2a. tn ’(elismerően) csodálkozik, ámul, meglepődik (vmin)’ ❖ annyira fog azon [ti. a csillagok sokaságán] bámulni, hogy annál jobban nem lehet (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293001, 73) | olly csodákat müvelt, hogy azokon alig bámulhatni elegendőleg (1830 Széchenyi István 8429005, 255) | Nemsokára a présháznál leszünk, […] a csősz bámulni fog rajtunk (1872 Prém József 8377022, 113) | Majd bámul a kedves főtisztelendője, hogy mi minden bűne van! (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 146) | A kocsis csak bámult, amikor alig egy perc múlva, alighogy legurultak a térségről levezető kockaköves úton, utasa máris megállította (1985 Bodor Ádám 1020005, 41).

Ö: ámul-~, át, be¹, bele, el~, meg~.

ÖU: fel~, ide~, ki~, körbe~, körül~, le~, oda~, rá~, vissza~.

Vö. CzF. ~, bámúlandó · bámulandó, bávúl; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bámul ige 1a
1. tárgyas
(csodálkozva,) magáról megfeledkezve, hosszasan néz vkit, vmit
az egész izzadozást csak szájtátva bámulta
(1813 Katona József)
Nagymessze tőlem egy ember kaszál; […] most idenéz, Engem bámul
(1846 Petőfi Sándor)
vakitóan szép volt a fiatal asszony s a herczeg szüntelenül bámulta, teljesen elfeledve mindent, a mi körülötte történik
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
Leültek a fotelba, és szótlanul bámulták egymást
(1962 Fejes Endre)
Mit bámul engem?
(1983 Polgár András)
1a. tárgyatlan bámul vkire, vmire
ua.
A látás határa körülted eltévet, A rád bámult nézés hunyorgó szemmé let
(1801 Bessenyei György¹)
[az ifjú] nagy gyönyörét nem találja abban, hogy a holdra bámulhat
(1836 Táncsics Mihály)
az asztalra bámult, ahonnan a félbemaradt jegyzőkönyv kövér betűi meredtek rá
(1893 Papp Dániel)
egy nyáj riadalmával bámultunk a katonákra
(1956 Gergely Mihály)
Mit bámul így rám?
(1985 Eörsi István)
1b. tárgyatlan
(gondolataiba merülve) hosszasan, elmerengve néz vhova
Bámulva kergetjük álmunk’ tarka képét
(1804 Berzsenyi Dániel)
kávéházba ülni bámulni
(1837 Tóth Péter)
Olyan ő, mint az alföldi gulyás, ki görbe botjára támaszkodva, órákon át bámul a nagy mindenségbe
(1890 Varga Mihály)
Pösze meg csak bámul, les hunyorogva
(1941 Móricz Zsigmond)
1c. tárgyatlan (biz)
bámészkodva, elmélázva tétlenkedik
[Lőrinc] mosolygott, bámult, elmélkedett, fütyörészett a csúcsos sziklán
(1867 Tolnai Lajos)
Mint szétszedett szirmai a megszáradt virágnak, Olyanok a tetőn a barnúlt cserepek, S nekem mert csendesen bámulni szeretek, Elég a háztető is, hogy semmit se csináljak
(1917 Szép Ernő)
Anna (inasokhoz): Mit bámulsz, négy mamlasz?! Seperjek helyetted?!
(1970 Határ Győző)
Elgyújtottuk a tüzet, de nem is igen érdekelt bennünket, csak egymást néztük, álltunk, bámultunk, beszélgettünk mosolyogva
(1982 Géczi János)
2. tárgyas
csodálatosnak tart, csodál vmit, vkit
Nagy dolgot tehet kedvét bámulva tekíntik
(1774 Révai Miklós ford.Révai)
A’ Magyar kőntős mindenűtt egyaránt bámultatik és szerettetik, maga valóságos szépségéért
(1792 Mátyási József)
az ifju Mátyás, kinek elmebeli tehetségeit mindenki bámulta, – méltó fia volt a hős apának
(1847 Remellay Gusztáv)
bámultam és irigyeltem őt, mint a hogy a szegény, szürke veréb irigyli a sast, mikor az a végtelen magasságok felé repül
(1908 Rákosi Viktor)
Arany Jánoshoz mindnyájan iskolába járhatunk. Járunk is; szájtátva bámuljuk félelmetesen biztos szemét és kezét
(1982 Nemes Nagy Ágnes)
2a. tárgyatlan
(elismerően) csodálkozik, ámul, meglepődik (vmin)
annyira fog azon [ti. a csillagok sokaságán] bámulni, hogy annál jobban nem lehet
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
olly csodákat müvelt, hogy azokon alig bámulhatni elegendőleg
(1830 Széchenyi István)
Nemsokára a présháznál leszünk, […] a csősz bámulni fog rajtunk
(1872 Prém József)
Majd bámul a kedves főtisztelendője, hogy mi minden bűne van!
(1941 Gelléri Andor Endre)
A kocsis csak bámult, amikor alig egy perc múlva, alighogy legurultak a térségről levezető kockaköves úton, utasa máris megállította
(1985 Bodor Ádám)
ÖU: felbámul, idebámul, kibámul, körbebámul, körülbámul, lebámul, odabámul, rábámul, visszabámul
Vö. CzF. ~, bámúlandó · bámulandó, bávúl; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások