bántó mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → bánt.

II. mn 17A2

1. ’vkit érzékenységében, érzelmeiben sértő 〈megnyilatkozás, viselkedés stb.〉’ ❖ Igen dölfös, és bántó módra kívánt mindeneknek eltte olly által-engedéseket, mellyeknek sürgetése utólsónak-is sok lett vólna (1799 Magyar Könyvház C0300, 235) | szinte bántó vídámsággal (1814 Kazinczy Ferenc ford.–Marmontel C2523, 310) | bántólag lenéző arccal (1854 Jókai Mór CD18) | „Szemtelen, neveletlen paraszt”, zúdultak Lédából fékevesztett haragjában a legbántóbb szavak (1908 Bölöni György CD44) | Egyenesen bántó volt, h. még ünnepekre se írtatok (1972 Bor Ambrus 9067001, 182) | Szemükben harag, szájukon gyűlölködő szavak, írásaikban udvariatlan, bántó hangnem (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’esztétikailag v. szakmailag zavaró 〈jelenség〉’ ❖ Mennyire bántó … a Molnár és Gyermekében (Raupachtól) az ártatlan leány hosszú nyavalygása (1837 Vörösmarty Mihály C4539, 47) | a költészetben bántó volna az eszmeszegénység (1870 Névy László 8334004, 69) | elvesztette régi, bántó beszédhibáját, hogy nem tud hosszú mássalhangzót kiejteni (1956 Nagy Péter² 2005037, 184) | Különösen bántó, hogy a Lenin körút 100/102. sz. épület […] zárt-erkélyszerűen kilóg az utcavonal fölé (1982 Kubinszky Mihály CD52).

Vö. CzF. ~, bántólag; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

bántó melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbánt
II. melléknév 17A2
1.
vkit érzékenységében, érzelmeiben sértő 〈megnyilatkozás, viselkedés stb.〉
Igen dölfös, és bántó módra kívánt mindeneknek eltte olly által-engedéseket, mellyeknek sürgetése utólsónak-is sok lett vólna
(1799 Magyar Könyvház)
szinte bántó vídámsággal
(1814 Kazinczy Ferenc ford.Marmontel)
bántólag lenéző arccal
(1854 Jókai Mór)
„Szemtelen, neveletlen paraszt”, zúdultak Lédából fékevesztett haragjában a legbántóbb szavak
(1908 Bölöni György)
Egyenesen bántó volt, h.hogy még ünnepekre se írtatok
(1972 Bor Ambrus)
Szemükben harag, szájukon gyűlölködő szavak, írásaikban udvariatlan, bántó hangnem
(2000 Magyar Hírlap)
2.
esztétikailag v. szakmailag zavaró 〈jelenség〉
Mennyire bántó … a Molnár és Gyermekében (Raupachtól) az ártatlan leány hosszú nyavalygása
(1837 Vörösmarty Mihály)
a költészetben bántó volna az eszmeszegénység
(1870 Névy László)
elvesztette régi, bántó beszédhibáját, hogy nem tud hosszú mássalhangzót kiejteni
(1956 Nagy Péter²)
Különösen bántó, hogy a Lenin körút 100/102. sz.számú épület […] zárt-erkélyszerűen kilóg az utcavonal fölé
(1982 Kubinszky Mihály)
Vö. CzF. ~, bántólag; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások