bárányka fn 6A

1. ’kisbárány’ ❖ a’ bárányka, Határ’ isten [ti. Terminus, a határok védőistene] napjára kit ölnék (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 11) | egy eltévedt koromfekete bárányka sompolygott be mekegve a néhai Lapaj nyája közé (1881 Mikszáth Kálmán 8312029, 69) | A bárányka […] oda feküdt a lábához s nagy álmosan kérődzni kezdett a jámbor (1905 Móra Ferenc 9459032, 30) | Egy fiú felvirágzott báránykát hajtott a paplak felé, mögötte a szülei ünneplőben (1961 Füst Milán 9161044, 87).

2. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kissé rég) ’〈kül. gyermek v. fiatal nő kedveskedő megszólításaként, es. megnevezéseként〉’ ❖ Ne higyd, Klórinda! Mezei Nimfám! Édes Báránykám! (1779 e. Faludi Ferenc C1663, 29) | „Engemet így megkeseríteni. – Te gyémántos báránykám!” (1877 Jókai Mór CD18) | az én kisleányom mátkáját mégsem fogod elcsípni az én kisleányomtól… Az én báránykámtól (1899 Papp Dániel 8354007, 401) | Rosszat álmodtál báránykám? (1916 Kassák Lajos CD10).

3. ’a Jézus Krisztust (mint pásztort) követők közösségének tagja’ ❖ – Jakabkám, – szólt szelíd hangon a prior. Ezt a báránykát vezesd a mesterhez … Mondd meg nekik, hogy uj növendék (1907 Gárdonyi Géza C1842, 104) | úgy érzi, kárpótolnia kell valamivel az Anyaszentegyházat azokért az évtizedekért, melyekben nem tartozott báránykái nyájába (1949 Hollós Korvin Lajos 9252012, 43) | [a prédikátor] meg is nyerheti őket tanainak, besorozván Isten elbizonytalanodó, ijedt báránykáit a Jehova tanúi növekedő nyájába (1998 Magyar Hírlap CD09).

3a. (egysz-ban, tulajdonnévként) (ritk, Vall, kedvesk) ’〈a keresztény tanítás szerint engesztelésül kereszthalált halt Jézus Krisztus jelképeként:〉 Isten báránya’ ❖ vonja magát a’ Báránykának zászlója alá (1786 Magyar Hírmondó C0274, 541) | A Krisztus iránti hő szeretet […] keresztülvonul […] nagyszámu vallásos énekeiken, melyekben isten gyakran papának, a szt. lélek mamának, Jézus báránykának, Jézuskának cimeztetik (1895 PallasLex. CD02).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. bárány; ÉKsz. (az ÉKsz.²-be nem került be); SzT.; ÚMTsz.

bárányka főnév 6A
1.
a’ bárányka, Határ’ isten [ti. Terminus, a határok védőistene] napjára kit ölnék
(1773 Révai Miklós ford.Horatius)
egy eltévedt koromfekete bárányka sompolygott be mekegve a néhai Lapaj nyája közé
(1881 Mikszáth Kálmán)
A bárányka […] oda feküdt a lábához s nagy álmosan kérődzni kezdett a jámbor
(1905 Móra Ferenc)
Egy fiú felvirágzott báránykát hajtott a paplak felé, mögötte a szülei ünneplőben
(1961 Füst Milán)
2. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kissé rég)
〈kül. gyermek v. fiatal nő kedveskedő megszólításaként, es. megnevezéseként〉
Ne higyd, Klórinda! Mezei Nimfám! Édes Báránykám!
(1779 e. Faludi Ferenc)
„Engemet így megkeseríteni. – Te gyémántos báránykám!”
(1877 Jókai Mór)
az én kisleányom mátkáját mégsem fogod elcsípni az én kisleányomtól… Az én báránykámtól
(1899 Papp Dániel)
Rosszat álmodtál báránykám?
(1916 Kassák Lajos)
3.
a Jézus Krisztust (mint pásztort) követők közösségének tagja
– Jakabkám, – szólt szelíd hangon a prior. Ezt a báránykát vezesd a mesterhez … Mondd meg nekik, hogy uj növendék
(1907 Gárdonyi Géza)
úgy érzi, kárpótolnia kell valamivel az Anyaszentegyházat azokért az évtizedekért, melyekben nem tartozott báránykái nyájába
(1949 Hollós Korvin Lajos)
[a prédikátor] meg is nyerheti őket tanainak, besorozván Isten elbizonytalanodó, ijedt báránykáit a Jehova tanúi növekedő nyájába
(1998 Magyar Hírlap)
3a. (egysz-ban, tulajdonnévként) (ritk, Vall, kedvesk)
〈a keresztény tanítás szerint engesztelésül kereszthalált halt Jézus Krisztus jelképeként:〉 Isten báránya
vonja magát a’ Báránykának zászlója alá
(1786 Magyar Hírmondó)
A Krisztus iránti hő szeretet […] keresztülvonul […] nagyszámu vallásos énekeiken, melyekben isten gyakran papának, a szt. lélekSzentlélek mamának, Jézus báránykának, Jézuskának cimeztetik
(1895 PallasLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. bárány; ÉKsz. (az ÉKsz.²-be nem került be); SzT.; ÚMTsz.

Beállítások