béka fn 6A 

1. (Áll is) ’zömök, rövid testű, rendsz. nedves helyen, vízparton élő farkatlan kétéltű állat, amelynek hátsó pár lába az elsőnél jobban fejlett, megnyúlt ugróláb’ ❖ [a henyéléshez szokott emberbe] minden-féle feslett gondolatokat, és kivánságokat ſzabadon bé-tölthet az ördög, mellyek hamar meg-is foganodnak, és meg-ſzaporodnak az ö ſzivében, mint a kigyók, és békák az álló vizben (1772 Vajda Sámuel 7365001, 140) | A’ Béka, igen ſok féle és nem mind ſzámláltathatik a’ ketts élet állatok közzé, mert vagynak tsupa ſzárazon élhetk-is: Abba meg-egygyeznek, hogy mindnyájoknak mezítelen Brök, négy úſzásra alkalmatos lábok, rekeg ſzavok, a’ vállokhoz ragadt fejek, máſzkáló és ugrándozó tehetſégek van (1795 Gáti István 7116006, 236) | emlékezzél meg ama’ békáról a’ mesében, melly felfuvta magát, hogy akkora lehessen, mint a’ mellette legelő bika, és halálra repesztette magát (1844 e. Edvi Illés Pál 8573001, 19) | a békák nyelve eltér a magasabbrendű állatokétól abban, hogy nem hátul, hanem elől van hozzáerősítve a szájüreg falához (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Víz csöpög a levelekről, béka brekken, hangja száll a délutáni hűvös csendben (1952 Takács Imre¹ 2051005, 21) | [Dél-Amerikában] él földünk legnagyobb békája, a cururu, amely 30 centiméteres, súlya 1 kg (1998 Természet Világa CD50).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (Áll) ’〈ilyen állatok fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉’ ❖ Rana Esculenta. Zöld-béka (1780 Molnár János C3200, 69) | A gyepi béka. (Der Grasfrosch. R. [= Rana] temporaria.) (1847 Peregriny Elek 8360013, 239) | mocsári béka (Rana arvalis Nilss.) (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Pelobates cultripes […] késlábú béka (1978 Hétnyelvű névszótár C6711, 777).

1b. (tbsz-ban) (Áll) ’〈az ilyen állatok fajait magában foglaló rend nevezéktani elnevezéseként〉’ ❖ Anura (farkatlanok vagy Batrachia, békák) (1894 PallasLex. CD02) | Anura […] békák (1978 Hétnyelvű névszótár C6711, 75).

2. ’ilyen állat húsa, kül. combja mint étel’ ❖ Főlt béka (1834 Pesti szakácskönyv C3483, 274) | ettél-e békát? (1981 Gergely Ágnes 9186009, 33) | Gondoljunk csak étkeinkre, arra, hogy mit tartunk konyhai szempontból értékesnek s mit nem. Nem szeretjük a csigát, a békát, a váladékra emlékeztető osztrigát, melyek láttára egy franciának viszont összefut a nyál a szájába (1986 Csepeli György 1029003, 102).

3. (gyakr. a kis jelzővel) (biz) ’〈(csúnya) kisgyermek, kül. leány megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ kinek is volna szüksége illy […] ocsmány békára (1853 Kemény Zsigmond C2604, 119) | Hiszen béka az [a fiú] még. A csikófogait sem hullatta el mind (1886 Jókai Mór C2312, 207) | – Micsoda istentelen pogány bánt veled igy, szegény kis békám? (1892 Herczeg Ferenc C0007, 190) | Egyszer aztán a pap már nem mondja nekem, hogy „te béka, hozz bort a pincéből”, hanem azt mondja: „kisasszonyka, drágám” (1911 Krúdy Gyula C2844, 146) | Marokra fogja a gyerek keményszálu fekete haját s fölcsattanva rántja maga felé a kislányt. – Te béka, te! Kiből szorult beléd ez a nyughatatlan vér? (1927 Móra Ferenc 9459034, 29) | [A nagyobb testvérnek a kis testvérrel kapcsolatban] az az érzése, hogy „ez egy kis béka”, aki kitúrta őt a helyéről, pedig olyan kis vacak még (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044008, 133).

4. (rég) ’meggyújtva ehhez az állathoz hasonlóan a földön ugrándozó, tűzijátékhoz v. tréfás ijesztgetésre haszn. röppentyű’ ❖ az udvaron épen a czigányok ülőhelye alatt süljön el néhány szüreti béka (1859 Vas Gereben C4361, 27) | Naphosszat pattognak a békák, ezek az apró pokolgépek, ijesztgetve a fehér-cselédet (1888 Baksay Sándor C0736, 82) | Béka (tüzjáték), hosszú papirtok, mely szemcsés lőporral van megtöltve és zegzugosan van összekötözve. Meggyujtva a béka durranás közt robban szét (1893 PallasLex. CD02) | a tisztás túlsó végén Krug és a tűzmester mesterkedtek. A béka ropogott. Tüzes ívek szálltak, tüzes záporok hulltak (1913 Babits Mihály C0694, 27).

5. (Sp) ’az a testhelyzet, amelyben a birkózó térdelve a földre tenyerel’ ❖ békában az akciók sorozatát indította (1928 Sporthírlap máj. 10. C7044, 9) | Birkózásban [használt kifejezések]: hidal; állásból való munka; békában; […]; mérlegelés; fogyaszt; stb. (1971 Bánhidi Zoltán C6215, 163).

6. ’Ember v. állat testében vmely (kórosan) duzzadt v. csomószerű rész, ill. képződmény.’

6a. (biz is) ’bicepsz’ ❖ „Barátom! Megmutassam a békáimat?” s felhúzta vézna karján az inget, hogy lássam a békáit (1893 Petelei István C3492, 218) | [a fiú] nagy köveket hajigált, távolugrott s kilométereket futott egyhuzamban. A békája duzzadt is vagy két centimétert (1928 Németh László² 9485038, 227) | Karján megtapogatta a békát – satnya, még mindig satnya. Pedig egész nyáron kilós mérlegsúlyokkal erősítette (1956 Illés Endre 2005061, 649).

6b. (rég v. nyj) ’kül. lófélék, szarvasmarha, ritk. ember nyelv alatti kóros daganata (mint betegség)’ ❖ A’ leg-közönségeſsebb nyavalyái Pedig a’ lovaknak ezek: Egere a’ Lónak, Taknyoſság […], Fojtó Keh, Vizellet meg-akadása, Béka a’ nyelve alatt (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 113) | a’ nagy meleg, és szomjúság miatt, békája támad a marhának (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 472) | [a lovak gazdái tudják,] ha a nyelv alatt béka nőlt, azt vigyázva ollóval ki-metszeni (1796 Német Mihály ford.–Sind C3326, 15) | Békája kelvén valakinek nyelve alatt (1798 e. Veszelszki Antal C2040, 12) | Nyelvnek Békájáról, és egyéb dagadásáról. Így hívattatik: mert ez a dagadás két felé ki-ülled [!], mint a’ béka utóllya (1798 e. Veszelszki Antal C2040, 101) | A nyelv békája. […] A marha nem eszik, mert nem tudja nyelvével a füvet megfogni, a nyelve vastag (1943 Vajkai Aurél C6533, 166).

6c. (nyj) ’a lófélék patájának alján V alakban kidomborodó, rugalmas, puhább szaruképződmény; nyír³’ ❖ Nyír, népies nyelven béka, az egypatás állatok patájának talpi felületén levő ékalaku kiemelkedés, mely elül hegyesen végződik, hátul pedig a nyír két oldalsó támasztófala a sarokvánkosokba megy át (1896 PallasLex. CD02) | Az Ormánságban és a Palócföldön a kovácsmesterrel pucoltatták, vágatták le a [csikó] békáját, a felesleges patanyírt nem sokkal a csikó világra jövetele után. Ellenben az Alföld egyes pontjain […] csak akkor kezelték a békát, amikor baj volt vele, rothadásnak indult (1999 Magyar néprajz CD47).

Ö: döngölő~, kecske~, leveli~, teknős~, varangyos~, varas~.

ÖU: pipa~, szarvas~, tűz~.

ÖE: ~brekegés, ~cubák, ~eső, ~fejű, ~fi, ~király, ~kő, ~kuruttyolás, ~láb, ~liliom, ~szemű, ~szó, ~távlat, ~tojás, ~zene.

Sz: békácska, békás, békász.

Vö. CzF. béka¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.