békahal fn 2A

1. (rég, Áll) ’békára emlékeztetően széles szájú, hatalmas fejű, Európa és Északnyugat-Afrika parti vizeiben élő, akár két méter hosszúra is megnövő ragadozó hal, ill. e halak faja, az ún. európai horgászhal (Lophius piscatorius)’ ❖ [egyes ragadozó halaknak] hosszú bajusz vagyon szájokon, és azzal az apróbb vízi állatokat, mint étekkel magokhoz tsábítják, és minteggy horgon megfogják (Így az Égnéz hal, a’ Békahal, Froſchfiſch) (1799 Főldi János 7112016, 239) | A’ Vízi-Ördög. A’ Béka-hal (1821 Bachich József ford.–Funke C0703, 118) | Békahal […] Lophius piscatorius L., a tüskeparás halak (Acanthopteri) alrendjébe tartozó csontoshal; feje széles, lapos, tüskés; szája nagy, számos, befeléhajló, mozgékony foggal fegyverzett (1893 PallasLex. CD02).

2. (Áll) ’az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán partjai közelében élő, pikkelyes v. csupasz testű, széles és lapos fejű, ebihalra emlékeztető megjelenésű hal’ ❖ Érdekesen módosult a békahal mellúszója is. Valóságos kapaszkodó karrá változott át. Ez a furcsa hal a tengerparti bokrok gyökereire szokott kiülni sütkérezni a napra, mégpedig a vizen kívül (1926 TolnaiÚjLex. C5719, 125) | A békahalak esetlen, megnyúlt testű állatok. Szájuk kissé előre nyújtható. Két hátúszójuk közül az első a tüskés, rövidebb, a második az alsóúszóhoz hasonlóan igen hosszú (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (Áll) ’〈ilyen halak fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉’ ❖ röfögő békahal (Batrachus grunniens Bloch) (1911 RévaiNagyLex. C5698, 796) | amerikai békahal (Opsanus tau L.) (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Halobatrachus didactylus […] európai békahal (1978 Hétnyelvű névszótár C6711, 484).

3. (nyj v. biz) ’〈apró termetű, étkezési célra nem (jól) hasznosítható édesvízi halak lekicsinylő megnevezéseként〉’ ❖ A botos kölönte népies nevei: békahal, botos, ebhal, kolty, kophal, kopsa, kutyahal és ördöghal (1915 RévaiNagyLex. C5708, 127) | Lápokat, mocsarakat – többek között – nagyobb folyóink árterületein, a Kis-Balaton térségében, az Alföldön stb. találunk. Egyik-másikban előfordulnak a lápi pócok – melyeket még békahalaknak, ebhalaknak, kutyahalaknak stb. is neveznek (1995 Magyarország állatvilága CD14).

4. (nyj) ’ebihal’ ❖ Békahal v. Ebihal, a békaféléknek kis halhoz hasonló, nagy fejü, lábnélküli, hosszu evezőfarkkal biró, kopoltyukkal lélekző lárvái (1893 PallasLex. CD02) | békahàl (K) ’ebihal’ (1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C1504, 159).

Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

békahal főnév 2A
1. (rég, Áll)
békára emlékeztetően széles szájú, hatalmas fejű, Európa és Északnyugat-Afrika parti vizeiben élő, akár két méter hosszúra is megnövő ragadozó hal, ill. e halak faja, az ún. európai horgászhal (Lophius piscatorius)
[egyes ragadozó halaknak] hosszú bajusz vagyon szájokon, és azzal az apróbb vízi állatokat, mint étekkel magokhoz tsábítják, és minteggy horgon megfogják (Így az Égnéz hal, a’ Békahal, Froſchfiſch)
(1799 Főldi János)
A’ Vízi-Ördög. A’ Béka-hal
(1821 Bachich József ford.Funke)
Békahal […] Lophius piscatorius L.Linnaeus, a tüskeparás halak (Acanthopteri) alrendjébe tartozó csontoshal; feje széles, lapos, tüskés; szája nagy, számos, befeléhajló, mozgékony foggal fegyverzett
(1893 PallasLex.)
2. (Áll)
az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán partjai közelében élő, pikkelyes v. csupasz testű, széles és lapos fejű, ebihalra emlékeztető megjelenésű hal
Érdekesen módosult a békahal mellúszója is. Valóságos kapaszkodó karrá változott át. Ez a furcsa hal a tengerparti bokrok gyökereire szokott kiülni sütkérezni a napra, mégpedig a vizen kívül
(1926 TolnaiÚjLex.)
A békahalak esetlen, megnyúlt testű állatok. Szájuk kissé előre nyújtható. Két hátúszójuk közül az első a tüskés, rövidebb, a második az alsóúszóhoz hasonlóan igen hosszú
(1933 Az állatok világa ford.)
2a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (Áll)
〈ilyen halak fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉
röfögő békahal (Batrachus grunniens Bloch)
(1911 RévaiNagyLex.)
amerikai békahal (Opsanus tau L.Linnaeus)
(1933 Az állatok világa ford.)
Halobatrachus didactylus […] európai békahal
(1978 Hétnyelvű névszótár)
3. (nyj v. biz)
〈apró termetű, étkezési célra nem (jól) hasznosítható édesvízi halak lekicsinylő megnevezéseként〉
A botos kölönte népies nevei: békahal, botos, ebhal, kolty, kophal, kopsa, kutyahal és ördöghal
(1915 RévaiNagyLex.)
Lápokat, mocsarakat – többek között – nagyobb folyóink árterületein, a Kis-Balaton térségében, az Alföldön stb.s a többi találunk. Egyik-másikban előfordulnak a lápi pócok – melyeket még békahalaknak, ebhalaknak, kutyahalaknak stb.s a többi is neveznek
(1995 Magyarország állatvilága)
4. (nyj)
Békahal v.vagy Ebihal, a békaféléknek kis halhoz hasonló, nagy fejü, lábnélküli, hosszu evezőfarkkal biró, kopoltyukkal lélekző lárvái
(1893 PallasLex.)
békahàl (KKrizba) ’ebihal’
(1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények)
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások