békül tn ige 1c

1. ’〈hadban álló, ill. haragos fél〉 békét köt, ill. megegyezik, kibékül’ ❖ Két ház volt régtől szomszéd […], Régtől ellenség, dühös és békülni tudatlan (1831 Vörösmarty Mihály 8524387, 206) | a [párbaj]segédek szabályszerüen még egyszer felszólitották a két ifjut, hogy béküljön, emlékeztetve az ügy kicsinyes motivumaira (1897 Délmagyarországi Közlöny 8612001, 6) | Tarkód vakarnám [ti. a kutyáét], hátad mángorolnám De hát békűlni nem méltóztatol Hiába, sőt annál jobban haragszol (1938 Szép Ernő 9665033, 206) | Békíteni tudott igen, S békültem én készségesen (1980 Mészöly Dezső ford.–Jean de Meung 9437017, 188).

2. (irod) ’〈természeti jelenség, ill. érzelem, indulat〉 csillapodik, csitul’ ❖ Mintegy órai zápor-omlás után békűlni látszott a vihar, megszünt az eső (1852 Fáy András¹ 8139004, 348) | Ha nem hajol békülni dühötök, Készüljetek: felelni éltetekkel (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | békülni vágyó szomorúság (1942 Németh László² 9485037, 366) | Békülj szellő, alszik az elfáradt asszony, az én boldogítóm (1954 Nagy László² 9473040, 46).

3. békül vmivel (rég, irod) ’megbékül vmivel, belenyugszik vmibe’ ❖ tétetik e valami, mi a’ nemzetet, mi a’ szlávot, mi a’ lengyelt helyzetével békültetni, ’s kormányához édesíteni képes lett volna, vagy lenne? (1843 Wesselényi Miklós 8528007, 127) | nem békülök én unalmas ággyal s Morpheus karjai között Irísről álmodom (1909 Babits Mihály 9014001, 9).

4. békül vkihez (rég, irod) ’megbánással, alázattal fordul vkihez’ ❖ elbujunk egy sarokba! Békességbe! Istenhez békülsz (1911 Móricz Zsigmond C3228, 225).

J: békél.

Ö: ki~, meg~, össze~.

ÖU: vissza~.

Sz: békülés, békület.

Vö. CzF. békűl, békültet; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. béke; ÉKsz.

békül tárgyatlan ige 1c
1.
〈hadban álló, ill. haragos fél〉 békét köt, ill. megegyezik, kibékül
Két ház volt régtől szomszéd […], Régtől ellenség, dühös és békülni tudatlan
(1831 Vörösmarty Mihály)
a [párbaj]segédek szabályszerüen még egyszer felszólitották a két ifjut, hogy béküljön, emlékeztetve az ügy kicsinyes motivumaira
(1897 Délmagyarországi Közlöny)
Tarkód vakarnám [ti. a kutyáét], hátad mángorolnám De hát békűlni nem méltóztatol Hiába, sőt annál jobban haragszol
(1938 Szép Ernő)
Békíteni tudott igen, S békültem én készségesen
(1980 Mészöly Dezső ford.Jean de Meung)
2. (irod)
〈természeti jelenség, ill. érzelem, indulat〉 csillapodik, csitul
Mintegy órai zápor-omlás után békűlni látszott a vihar, megszünt az eső
(1852 Fáy András¹)
Ha nem hajol békülni dühötök, Készüljetek: felelni éltetekkel
(1867 Szász Károly² ford.Shakespeare)
békülni vágyó szomorúság
(1942 Németh László²)
Békülj szellő, alszik az elfáradt asszony, az én boldogítóm
(1954 Nagy László²)
3. békül vmivel (rég, irod)
megbékül vmivel, belenyugszik vmibe
tétetik e valami, mi a’ nemzetet, mi a’ szlávot, mi a’ lengyelt helyzetével békültetni, ’s kormányához édesíteni képes lett volna, vagy lenne?
(1843 Wesselényi Miklós)
nem békülök én unalmas ággyal s Morpheus karjai között Irísről álmodom
(1909 Babits Mihály)
4. békül vkihez (rég, irod)
megbánással, alázattal fordul vkihez
elbujunk egy sarokba! Békességbe! Istenhez békülsz
(1911 Móricz Zsigmond)
J: békél
ÖU: visszabékül
Sz: békülés, békület
Vö. CzF. békűl, békültet; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. béke; ÉKsz.

Beállítások