bérlő fn 1C

1. ’vmit, kül. ingatlant bérben használó, ill. vminek a működtetését bérbe vevő személy’ ❖ [Gróf Unwert] a Budai és Peſti Játékſzineknek Bérlje vala (1801 Sándor István 7287101, 62) | az előfogat kiszolgáltatási kötelezettség 1859. évi october 1-től 1860. évi september 30-ig árlejtés utján haszonbérbe kiadatik, oly formán, hogy a bérlő köteleztessék naponta igénybe veendő legfeljebb 24 szabályszerüleg ellátott előfogatot a város számára kiszolgáltatni (1859 Szegedi Híradó 8663001, 4) | Ez uri ember Hauer, a „Nádor” vendéglőnek bérlője volt (1876 Táncsics Mihály 8463017, 242) | az opálbányák bérlője (1880–1882 Pulszky Ferenc 8381001, 82) | a borszéki forrásvizek bérlői (1895 Erdély 8615001, 132) | a hajóhíd bérlője (1939 Hankiss János 9224001, 16) | a műterem előző bérlője (1942 Márai Sándor 9421005, 60) | nagyvadas területek tulajdonosai és bérlői (1943 Csekonics Endre 1026001, 7) | Valamikor bérlő volt egy húszholdas tanyán, értenie kell a gazdálkodáshoz, azért választották meg (1949 Veres Péter 9771012, 74) | Csontváry patikájának utolsó bérlője (1976 Mezei Árpád 2030017, 31) | Több bérlő elégedetlen a házfelügyelő asszonnyal, és panaszt emelnek ellene a lakóbizottság elnökénél (1989 Bényei József 1016021, 179).

2. (kissé rég) ’bérlettulajdonos’ ❖ a szegény iró mit sem kap a bérlők pénzéből (1847 Pesti Divatlap C5840, 197) | A régi bérlők mellett, akiknek tulnyomó része már megujitotta szinházi bérletét, most már tömegesen folyik az uj bérlők jelentkezése is (1939 Független Újság 2126001, 14).

Ö: adó~, ágy~, al~, fiók~, fő~, haszon~, kis~, nagy~, társ~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. bérlő¹

bérlő főnév 1C
1.
vmit, kül. ingatlant bérben használó, ill. vminek a működtetését bérbe vevő személy
[Gróf Unwert] a Budai és Peſti Játékſzineknek Bérlje vala
(1801 Sándor István)
az előfogat kiszolgáltatási kötelezettség 1859. évi october 1-től 1860. évi september 30-ig árlejtés utján haszonbérbe kiadatik, oly formán, hogy a bérlő köteleztessék naponta igénybe veendő legfeljebb 24 szabályszerüleg ellátott előfogatot a város számára kiszolgáltatni
(1859 Szegedi Híradó)
Ez uri ember Hauer, a „Nádor” vendéglőnek bérlője volt
(1876 Táncsics Mihály)
az opálbányák bérlője
(1880–1882 Pulszky Ferenc)
a borszéki forrásvizek bérlői
(1895 Erdély)
a hajóhíd bérlője
(1939 Hankiss János)
a műterem előző bérlője
(1942 Márai Sándor)
nagyvadas területek tulajdonosai és bérlői
(1943 Csekonics Endre)
Valamikor bérlő volt egy húszholdas tanyán, értenie kell a gazdálkodáshoz, azért választották meg
(1949 Veres Péter)
Csontváry patikájának utolsó bérlője
(1976 Mezei Árpád)
Több bérlő elégedetlen a házfelügyelő asszonnyal, és panaszt emelnek ellene a lakóbizottság elnökénél
(1989 Bényei József)
2. (kissé rég)
a szegény iró mit sem kap a bérlők pénzéből
(1847 Pesti Divatlap)
A régi bérlők mellett, akiknek tulnyomó része már megujitotta szinházi bérletét, most már tömegesen folyik az uj bérlők jelentkezése is
(1939 Független Újság)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. bérlő¹

Beállítások