bóklál tn ige 1a (rég v. nyj)

’meghatározott cél v. irány nélkül, ill. vmit tétován keresgélve jár(kál), kóborol vhol, ritk. így jut vhova’ ❖ Répási Barát egy ki vájott furkós bottal fel alá bóklált (1831 Kresznerics Ferenc C6939, 221) | Bóklál: föl alá járkál (1844 Somogyi Antal C3754, 24) | Csak úgy bókláltam, de nem kalandok után, hanem egész haszontalanul, ok és cél nélkül (1902 Budapesti Hírlap febr. 28. C4690, 1) | buóklá (bóklál) = kószál (1913 Magyar Nyelv C5855, 426).

Vö. CzF.; TESz. bóklászik; ÚMTsz.

bóklál tárgyatlan ige 1a (rég v. nyj)
meghatározott cél v. irány nélkül, ill. vmit tétován keresgélve jár(kál), kóborol vhol, ritk. így jut vhova
Répási Barát egy ki vájott furkós bottal fel alá bóklált
(1831 Kresznerics Ferenc)
Bóklál: föl alá járkál
(1844 Somogyi Antal)
Csak úgy bókláltam, de nem kalandok után, hanem egész haszontalanul, ok és cél nélkül
(1902 Budapesti Hírlap febr. 28.)
buóklá (bóklál) = kószál
(1913 Magyar Nyelv)
Vö. CzF.; TESz. bóklászik; ÚMTsz.

Beállítások