búcsújáró mn és fn 1A

I. mn (katol)

1. ’búcsújáráson (rendszeresen) részt vevő 〈személy, csoport〉’ ❖ egy rendes búcsújáró ember ő (1897 Gárdonyi Géza C1845, 121) | monoton énekeket énekelnek búcsújáró paraszti népek (1906 Juhász Gyula¹ 9284833, 88) | Búcsújáró csoportok falvanként szerveződtek, s a falu templomától indultak útnak. Elöl vitte valaki a feszületet, utána lépdelt az előénekes búcsúvezető (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’búcsú tartására jogosult, ill. búcsú elnyerése végett látogatott 〈település, templom stb.〉’ ❖ Lorettot fogja meg-látogatni; ezt a hires bútsú-járó helyet (1783 Kónyi János ford.–Kelemen, XIV. C2739, 30) | Innen látni … a hires Búcsujáró Gyüdöt (1847 Vörösmarty Mihály C5311, 142) | [Loyolai Ignác] Montserrat híres búcsújáró hegyére (Barcelona közelében) indúlt, ott készült a szent útra, Jeruzsálembe (1901 Nagy képes világtörténet CD03) | Búcsújáró helyek legtöbbször templomok, amelyekhez zarándokolva búcsú nyerhető (1998 Új Könyvek CD29).

3. ’〈vmely zarándok-, ill. kegyhelyen:〉 búcsú tartására, búcsújárásra kijelölt 〈nap〉’ ❖ [árusítási engedélyt a kerületi elöljárók] bizonyos helységekre avvagy vásárokra, bucsújáró napokra és egyházi ünnepélyekre adhatnak (1852 Az új osztrák büntető törvénykönyv ford. 8451007, 277) | [Kisasszony napja] országszerte kedvelt búcsújáró nap volt (1980 NéprajziLex. CD47).

4. ’búcsújáráskor haszn., ill. akkor szokásos’ ❖ minden Plébánia Templomoknak meg-engedtetett, hogy a nyáronn által egyegy vagy két bútsú-járó Proceſſióval [= körmenettel] meheſſenek valamely [közeli] helyre (1783 Magyar Hírmondó C0271, 422) | előkeresték a romok közől az oltári szentségeket, a bucsujáró zászlókat (1857 Jókai Mór C2233, 13) | bucsújáró botra (1911 Malonyay Dezső CD07) | búcsúsének, búcsújáró ének: a vallásos népének válfaja, a búcsús zarándokok által az elindulástól a visszaérkezésig tartó időszak különféle alkalmain közösen előadott ének (1977 NéprajziLex. CD47).

II. fn

(katol) ’búcsújáráson (rendszeresen) részt vevő személy’ ❖ hol vagytok Atyafiak, ſogorok, ſogor-Aſzſzonyok, söt ti-is bútsú járok (1777 Molnár János C3195, 473) | augusztus 15-én, a Nagyboldogasszony ünnepén sok ezer búcsújáró látogatja meg ezt a megszentelt helyet (1912 Gozsdu Elek 8159007, 76) | [A mátraverebélyi kegyhelyen] a búcsújárók […] isznak a hétágúra kiképzett szökőkútból, és egy demizsonnal visznek is haza a vízből (1981 Dömötör Tekla 1039008, 210).

a. (rég, Vall) ’vmely távoli szent helyet, ill. kegyhelyet zarándokként felkereső személy’ ❖ [a Himalájában] vagynak a’ Ganges forrásai, ’s nevezetesen a’ különösen tisztelt szent forrás Gangotra, Ganga istenasszony templomával, mellyben sok búcsujáró jelenik meg (1831 Zádor Elek 8532008, 105) | [Delphoi] azelőtt igen jómódú volt, de amióta elapadt a búcsújárók áradata, elszegényedett (1931 Herczeg Ferenc 9241006, 97).

Vö. CzF. búcsú- vagy bucsujáró; ÉrtSz.; ÉKsz.

búcsújáró melléknév és főnév 1A
I. melléknév (katol)
1.
búcsújáráson (rendszeresen) részt vevő 〈személy, csoport〉
egy rendes búcsújáró ember ő
(1897 Gárdonyi Géza)
monoton énekeket énekelnek búcsújáró paraszti népek
(1906 Juhász Gyula¹)
Búcsújáró csoportok falvanként szerveződtek, s a falu templomától indultak útnak. Elöl vitte valaki a feszületet, utána lépdelt az előénekes búcsúvezető
(1999 Magyar néprajz)
2.
búcsú tartására jogosult, ill. búcsú elnyerése végett látogatott 〈település, templom stb.〉
Lorettot fogja meg-látogatni; ezt a hires bútsú-járó helyet
(1783 Kónyi János ford.Kelemen, XIV.)
Innen látni … a hires Búcsujáró Gyüdöt
(1847 Vörösmarty Mihály)
[Loyolai Ignác] Montserrat híres búcsújáró hegyére (Barcelona közelében) indúlt, ott készült a szent útra, Jeruzsálembe
(1901 Nagy képes világtörténet)
Búcsújáró helyek legtöbbször templomok, amelyekhez zarándokolva búcsú nyerhető
(1998 Új Könyvek)
3.
〈vmely zarándok-, ill. kegyhelyen:〉 búcsú tartására, búcsújárásra kijelölt 〈nap〉
[árusítási engedélyt a kerületi elöljárók] bizonyos helységekre avvagy vásárokra, bucsújáró napokra és egyházi ünnepélyekre adhatnak
(1852 Az új osztrák büntető törvénykönyv ford.)
[Kisasszony napja] országszerte kedvelt búcsújáró nap volt
(1980 NéprajziLex.)
4.
búcsújáráskor haszn., ill. akkor szokásos
minden Plébánia Templomoknak meg-engedtetett, hogy a nyáronn által egyegy vagy két bútsú-járó Proceſſióval [= körmenettel] meheſſenek valamely [közeli] helyre
(1783 Magyar Hírmondó)
előkeresték a romok közől az oltári szentségeket, a bucsujáró zászlókat
(1857 Jókai Mór)
bucsújáró botra
(1911 Malonyay Dezső)
búcsúsének, búcsújáró ének: a vallásos népének válfaja, a búcsús zarándokok által az elindulástól a visszaérkezésig tartó időszak különféle alkalmain közösen előadott ének
(1977 NéprajziLex.)
II. főnév
(katol)
búcsújáráson (rendszeresen) részt vevő személy
hol vagytok Atyafiak, ſogorok, ſogor-Aſzſzonyok, söt ti-is bútsú járok
(1777 Molnár János)
augusztus 15-én, a Nagyboldogasszony ünnepén sok ezer búcsújáró látogatja meg ezt a megszentelt helyet
(1912 Gozsdu Elek)
[A mátraverebélyi kegyhelyen] a búcsújárók […] isznak a hétágúra kiképzett szökőkútból, és egy demizsonnal visznek is haza a vízből
(1981 Dömötör Tekla)
a. (rég, Vall)
vmely távoli szent helyet, ill. kegyhelyet zarándokként felkereső személy
[a Himalájában] vagynak a’ Ganges forrásai, ’s nevezetesen a’ különösen tisztelt szent forrás Gangotra, Ganga istenasszony templomával, mellyben sok búcsujáró jelenik meg
(1831 Zádor Elek)
[Delphoi] azelőtt igen jómódú volt, de amióta elapadt a búcsújárók áradata, elszegényedett
(1931 Herczeg Ferenc)
Vö. CzF. búcsú- vagy bucsujáró; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások